Szenvedés és csodák – P. Federico Lombardi heti jegyzete

„Az elfogadott és engesztelésként felajánlott szenvedés, a mások szenvedésében való őszinte és ingyenes osztozás, talán nem a szeretet csodái?” „Aki sokáig a szenvedők mellett marad, megismeri félelmeiket és könnyeiket, de az öröm csodáját is, amely a szeretet gyümölcse” – idézi heti jegyzetében rádiónk főigazgatója a Szentatya szavait.

A pápa természetesen személyesen kívánt ünnepélyes szentmisével megemlékezni a betegek világnapjáról. Rá akart világítani szavaival arra, hogy melyek a valódi csodák, vagyis azok a jelek, amelyek csodálatot ébresztenek, mert fényt vetnek az emberi szenvedés határtalan valóságára.

„Nem kellett-e vajon Krisztusnak szenvednie, hogy bemehessen dicsőségébe” - mondja Jézus a vigasztalan emmauszi tanítványoknak. Ha ahhoz, hogy Isten kinyilvánítsa szeretetét, szükség volt Jézusnak ilyen nagy szenvedésére, akkor mi is megérezzük, hogy a szenvedés az a hely, ahol a legintenzívebben és legtisztábban megnyilvánul a kemény próbának kitett szeretet. A súlyos beteg gyengeségében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az adott és kapott szeretet a valódi kinyilatkoztatása egy alapfunkcióira korlátozott élet értelmének, semmi más már nem számít.

Nem tudjuk, hogy létezhetett-e volna egy szenvedés nélküli világ – írja heti jegyzetében P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő. A mi világunkban tengernyi a szenvedés, de nem pusztán az ember, hanem az Isten szívében is jelen van, és szeretetet nyilváníthat ki. Meg lehet-e érteni és meg lehet-e élni a szenvedés titokzatos értelmét egy Isten nélküli világban, Krisztus keresztje nélkül? Végtelenül nehéz, talán lehetetlen. Ezért a szenvedés az egyház életének és szolgálatának alapvető része. Célja, hogy megóvja a reményt a világ számára – fejezi be „Octava Dies” c. heti jegyzetét P. Federico Lombardi SJ.