Az egyetemes egyház fontos évfordulót ünnepelt február 11-én. 81 évvel ezelőtt írták
alá a Lateráni Egyezményt, amellyel az Olasz állam és a Szentszék kölcsönösen elismerték
egymást. Ezzel a szerződéssel véget ért az a feszültség, amely az olasz egység létrejötte
után lépett fel.
A Vatikáni Városállam születése pillanatától kezdve értékes
és pótolhatatlan szolgálatot teljesít a Szentszék számára, biztosítva erőforrásainak
szüntelen növekedését, amelyekre egyre inkább szüksége van ahhoz, hogy a mai körülmények
között működhessen – írja az Osservatore Romano c. vatikáni napilap. A Lateráni Egyezményt
1984. február 18-án módosították, hogy jobban megfeleljen a mai társadalom igényeinek,
valamint az 1948-ban elfogadott olasz alkotmány alapelveinek és a II. vatikáni zsinat
tanításának. A konkordátumot módosító ún. „Villa Madama-i Megállapodás” ugyanakkor
garantálja az olasz állam laicitását.
A vatikáni napilap február 11-i cikke
hangsúlyozza: egy valóban laikus állam, mint ahogy azt az olasz alkotmány leszögezi,
nem korlátozódhat arra, hogy lelkiismereti kérdésekben senkire sem gyakorol külső
kényszert. Az egyenlőség elvének tiszteletben tartásával, hátrányos megkülönböztetés
nélkül, elő kell segítenie, hogy az egyének és közösségek pozitív módon kinyilváníthassák
vallási választásaikat. Az 1984-ben aláírt megállapodás sok tekintetben eredményesnek
tekinthető, ugyanakkor még nem valósult meg minden pontja. Ezek közé tartozik például
a 11. cikkely, amely a közösségi struktúrákban élők lelkipásztori ellátásának kérdését
érinti. Eszerint az Olasz Köztársaság biztosítja, hogy nem korlátozhatják teljes vallásszabadságukban,
valamint a katolikus vallásgyakorlatban a fegyveres erők, a rendőrség tagjait, vagy
azokat a személyeket, akik kórházi ápolásra, illetve egyéb egészségügyi intézetben
való tartózkodásra kényszerülnek. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy ez a vallásszabadsághoz
való jog puszta elv marad, ha nem támasztják alá olyan megfelelő rendelkezésekkel,
amelyek lehetővé teszik valós gyakorlatát – állapítja meg az Osservatore Romano c.
vatikáni napilap.