A feszületre szegezett szemmel értjük meg az ember méltóságának értékét – a pápa a szerdai általános kihallgatáson katekézisét Pádovai Szent Antalnak szentelte

XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt a VI. Pál teremben tartotta meg az általános kihallgatást, amely során köszöntötte a világ számos országából egybegyűlt hívek sokaságát.

Az előző szerdai általános kihallgatás alkalmával Assisi Szent Ferenc alakját mutatta be a híveknek, míg ezúttal az első ferences generáció egyik legismertebb szentjével, Pádovai Antallal foglalkozott. Szent Antalt szülőhelyéről a lisszaboni jelzővel is szokták emlegetni. A pápa szavai szerint Szent Antal a katolikus egyház egyik legnépszerűbb szentje, akit az egész világon tisztelnek. A hívek számára különösen kedvesek a róla készült szentképek és szobrok, amelyek liliommal a kezében és a Gyermek Jézussal a karján ábrázolják őt. Antal jelentős mértékben hozzájárult a ferences lelkiség kibontakozásához. Rendkívüli szellemi képességei, kiegyensúlyozott egyénisége, apostoli buzgósága és elsősorban misztikus adottságai által jutott el erre.

1195 körül nemesi rangú szülők gyermekeként jött a napvilágra Portugáliában és a keresztségben a Fernando nevet kapta. Coimbrában végzett tanulmányai során 1220-ban olyan eseményben van része, amely megváltoztatja egész életútját. Szemtanúként éli meg, hogy 5 ferences vértanú ereklyéit közszemlére kihelyezték a városban. A Marokkóban mártírhalált szenvedett szerzetesek példáját követve elhatározza, hogy ő is Afrikába megy. Kérie felmentését az ágostonosok monasztikus rendjéből és belép a „kisebb testvérek” közé. El is utazik Marokkóba, de a Gondviselés ismét másfelé fordítja élete irányát.

Betegség miatt elhagyja Afrikát, Itáliában köt ki és 1221-ben jelen van azon a ferences rendi megbeszélésen, amelyet „gyékényes káptalanként” szoktak emlegetni, és amelyen személyesen is megismeri a rendalapító Assisi Ferencet. Egy darabig ezután teljes rejtettségben élt Itáliában, aztán újabb váratlan fordult történt, az Úr ismét más küldetéssel ruházta fel. Egy papszentelés alkalmából olyan nagy szónoki tehetségről tett tanúbizonyságot, hogy elöljárói megbízták a prédikálás feladatával. Olaszországban és Franciaországban tart rendkívül hatásos népmissziókat, majd Ferenc áldásával tanítani kezd Bolognában, ahol megveti a ferences teológia alapjait, amely aztán Szent Bonaventura és Dans Scotus munkásságában éri el csúcspontját.

Antal halála előtt egy évvel visszatért Pádovába, ahol korábban is többször megfordult. A hívek már életében szentnek tartották. IX. Gergely pápa, aki egyszer hallotta őt prédikálni, alig egy évvel halála után, 1232-ben szentté avatta Antalt. Évszázadokkal később 1946-ban pedig XII. Piusz pápa egyházdoktorrá nyilvánította és az „angyali doktor” címmel tisztelte meg.

Szent Antal teológiai-homiletikai írásaiból a frissesség és az evangéliumi szépség sugárzik, amelyeket ma is nagy lelki haszonnal olvashatunk. Műveiben úgy mutatja be az imádságot, mint szeretet-kapcsolatot, amely az embert arra készteti, hogy bensőségesen társalogjon Jézussal. Az ima Szent Antalnál négy nélkülözhetetlen magatartást jelent. Ezeket latinul így fogalmazza meg: obsecratio, oratio, postuláció, gratiarum actio. Azaz: bizalommal teli megnyílás Istennek, bensőséges beszélgetés Jézussal, szükségleteink feltárása és végül dicséret és hálaadás. Szent Antal imádsággal kapcsolatos tanítása a ferences teológia egyik legsajátosabb jegye, amelynek ő volt az elindítója. Csak imádkozó lélekkel haladhatunk előre a spirituális életben. Ez Szent Antal prédikációjának kivételezett tárgya.

Antal mindig arra kéri a hívő embert, hogy az igazi gazdagságra, a jósággal és irgalommal teli szívre törekedjen. Mennyire időszerű ez a tanítás a mai világban is, amikor a pénzügyi válság és a súlyos gazdasági egyensúlytalanság miatt annyi ember elszegényedik és nyomorba jut. A pápa végül Szent Antal közbenjárását kérte az egész egyházért és az ő szavaival zárta szerdai katekézisét: „Ha Krisztusról prédikálsz, ő meglágyítja a kemény szíveket, ha rá gondolsz, akkor lelkedben kigyullad a fény, ha őt olvasod elméd betelik.”