Húsz évvel ezelőtt álltak helyre a diplomáciai kapcsolatok a Szentszék és Magyarország között - Érszegi Márk Vatikán-szakértő ismertetője

1990. február 9-én álltak helyre a Szentszék és Magyarország között a diplomáciai kapcsolatok. Ennek jelentőségéről, illetve előzményeiről kérdeztük Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértőt, akit személyes emlék is fűz a húsz évvel ezelőtti eseményhez, hiszen ministránsként jelen volt azon a szentmisén, amelyet ennek alkalmából Agostino Casaroli bíboros és a magyar püspökök mutattak be a budapesti Szent István-bazilikában.

Húsz évvel ezelőtt állt helyre a rendes diplomáciai kapcsolat a Szentszék és Magyarország között, mégpedig az ilyenkor szokásosnál jóval ünnepélyesebb keretek között. 1990. február 9-én maga Agostino Casaroli bíboros államtitkár, illetve Németh Miklós magyar miniszterelnök írta alá a budapesti Országházban azt a nemzetközi szerződést, amely kimondta, hogy a felek „a mai napon helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat”.

A megállapodásban rögzítették, hogy Magyarországon az egyházat érintő kérdéseket „egyrészt az új Kánonjogi Kódex, másrészt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az Egyházakról szóló új Törvény rendelkezései” szabályozzák (ti. az 1990. évi IV. törvény). Ezáltal a magyar állam tételesen is elismerte, hogy az egyház saját jogrendje, a kánonjog alapján folytatja működését, és ennek tiszteletben tartására kötelezte magát. A vallásszabadságról szóló törvény említése egyúttal bizonyos nemzetközi szintű védelmet is biztosított az abban foglalt jogoknak. A húsz évvel ezelőtti szerződés szolgál mindmáig a kétoldalú kapcsolatok alapjául, hiszen úgy rendelkezik, hogy a „kölcsönös érdeklődésre számot tartó egyedi kérdéseket, amelyek kétoldalú megegyezést kívánnak, a Felek a jövőben közös megállapodás útján oldják meg”.

Ennek nyomán jött létre 1994-ben a tábori püspökségről szóló szerződés, majd 2008-ban az annak rendelkezéseit értelmező memorandum, illetve 1997-ben az aláírásának helyszíne nyomán „Vatikáni szerződésnek” nevezett megállapodás „a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről”. Utóbbi azért is kiemelkedően fontos, mert az egyház által fenntartott közoktatási, illetve egyéb közszolgáltatást nyújtó intézmények állami és önkormányzati fenntartókéval azonos szintű pénzügyi támogatásáról rendelkezik, valamint rögzíti annak lehetőségét, hogy az állampolgárok személyi jövedelemadójuk 1%-át az egyház javára ajánlhassák fel.

A diplomáciai kapcsolatok helyreállítására azért volt szükség, mert mint ismeretes, 1945-ben a hazánkat megszálló szovjetek kiutasították a pápai nunciust. Igaz, az 1964-ben a magyar kormány és ugyancsak Agostino Casaroli által aláírt részleges megállapodásokat követően létezett már egyfajta rendszeres diplomáciai érintkezés a két fél között, de nem hivatalos és rendes diplomáciai kapcsolat. Ez utóbbinak újrafelvételéről a ’80-as évek végén indult meg a gondolkodás Magyarországon, ám megvalósítására csak a rendszerváltozás során került sor – tehát már azt követően, hogy II. János Pál pápa elfogadta a hazánkba szóló meghívást.

A kereszténység felvétele óta természetes igénye volt Magyarországnak, hogy kapcsolatban álljon a Szentszékkel. Mégpedig abból fakadóan, hogy a katolikus egyház mindig is fontos tényezője volt a magyar társadalomnak, hogy hazánk a nyugati civilizáció szerves része, s hogy a Szentszék bizony jelentős nemzetközi tényező, amellyel ma már a világ legtöbb országa kapcsolatban áll.

E kétoldalú kapcsolatnak azonban belső egyházi jelentősége is van, sőt az nevezhető a fontosabbnak. Biztosítja ugyanis, hogy a pápa követe, a nuncius teljesíthesse elsődleges küldetését, ami abban áll, hogy képviseli a Szentatyát a helyi egyháznál, erősítve a Péter Utóda és az itteni egyházmegyék közötti kommúniót, az egyetemes egyházat összetartó köteléket. Jelenlétével is kifejezésre juttatja az egyetemes egyház pásztorának gondoskodását, akinek az a legfőbb feladata, hogy megerősítse a hitben az itteni egyházat és fenntartsa egységét.

A diplomáciai jellegű kapcsolat jelentőségét pedig az adja, hogy általa az egyház felajánlja együttműködését az államnak egyrészt az adott társadalom javára, másrészt az egész emberiség békéje és fejlődése érdekében. Ugyanakkor támogatja, s ha kell, a nemzetközi jog eszközeivel is védelmezi a püspökök tevékenységét.

A diplomáciai viszony tehát, ami hazánkkal éppen húsz éve állt helyre, valójában a pápa péteri szolgálata gyakorlásának egyik fontos eszköze, aminek megléte és akadálytalan működése egyben az emberi jogok, köztük a vallásszabadság mércéjéül is szolgál az adott ország viszonylatában.