„Az egyház szívében mindig lángoljon a missziós tűz” – mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa

Február 3-án, Szent Balázs liturgikus emléknapján a pápa a vatikáni VI. Pál teremben tartotta meg az általános kihallgatást. Folytatva katekézisét a középkor nagy szentjeiről, ez alkalommal Guzman Szent Domonkosról, a prédikátorok rendjének alapítójáról szólt. Példája nyomán az egyház mindig lángoló lélekkel hirdesse az evangéliumot, amely minden idők minden embere számára a legértékesebb jó, és amelynek ismeretéhez mindenkinek joga van. Vigasztaló, hogy napjainkban is olyan sok lelkipásztor, világi hívő, hagyományos szerzetesrendek és új egyházi mozgalmak tagjai örömmel szentelik életüket ennek a legmagasabb rendű célnak: hirdetik az evangéliumot és tanúságot tesznek róla.

XVI. Benedek katekézisében felidézte a rendalapító életét: Guzman Domonkos 1170 táján született Spanyolországban, a kasztíliai Caleruega-ban. 1196-ban belépett az egyházmegyéjében lévő Osma székesegyházának kanonokjai közé. Diego osmai püspök kíséretében Észak-Európába ment a kasztíliai király megbízásából. Utazásai közben szembesült kora egyházának két nagy kihívásával: a földrész északi részén még sok nép nem ismerte az evangéliumot, illetve Dél-Franciaországban terjedt az albigensek eretnek mozgalma. Ez utóbbiak dualista felfogást hirdettek, vagyis a Jó és a Rossz hatalmában hittek. Bírálták koruk papságának gazdagságát.

Domonkos szívesen vállalta a dél-franciaországi Albi közelében élő eretnekek közötti missziót. Egész életét az evangélium hirdetésének szentelte, példát mutatott a szegénységről. Lelki gyermekei megvalósították másik álmát, az „ad gentes” missziót, vagyis elvitték az evangéliumi jó hírt azokhoz, akik még nem ismerték Jézust. Domonkoshoz többen is csatlakoztak, így fokozatosan létrejött a prédikátorok rendjének első alapítása a franciaországi Toulouse-ban. Domonkos, engedelmeskedve kora pápái rendelkezéseinek, Szent Ágoston Regulájához alkalmazta az apostoli élet igényeit. Társaival együtt járták a vidéket, hogy hirdessék Isten Szavát, de mindig visszatértek kolostoraikba, ahol tanulmányokat folytattak, imádkoztak, közösségi életet éltek. Szent Domonkos két értéket tekintett nélkülözhetetlennek a sikeres evangelizáláshoz: a szegénységben megélt közösségi életet és a tanulást.

A prédikátorok rendje egyben kolduló rend. Tagjai nem rendelkeztek nagy földbirtokokkal. Ez megkönnyítette vándoréletüket és hitelessé tette tanúságtételüket az emberek előtt.

Domonkos, bár nagy érdeklődéssel tanulmányozta a Szentírást, nem habozott, hogy eladja könyveit, amelyek akkor nagy értéket jelentettek és azok árából megsegítse a rászorulókat. Az egyházi megbízatást nem tekintette személyes kiváltságnak, hanem olyan szolgálatnak, amelyet nagy odaadással és alázattal kell végezni.

„Nem a karrier, a hatalom kísértéséről van-e szó, amelytől nem mentesek azok sem, akiknek az egyház vezetésében van szerepük?”- tette fel a kérdést a pápa. Néhány hónappal ezelőtt, amikor néhány püspököt szentelt, emlékeztetett rá: „Ne keressük a hatalmat, a presztízst, a megbecsülést. Tudjuk, milyen ártalmas a polgári életben és gyakran az egyházban is, amikor a felelős személyek nem a közösség, hanem saját javukat tartják szem előtt munkájukban” – mutatott rá a pápa.

A prédikátorok rendjének alapítója számára továbbá fontos volt, hogy követői szilárd teológiai képzésben részesüljenek, ezért kora egyetemeire küldte őket. Olyan szerzetesrendet kívánt alapítani, amelynek tagjai prédikátorok és teológusok. Ez arra irányítja figyelmünket, hogy a teológiának spirituális és pasztorális dimenziója van, amely gazdagítja lelkünket és életünket – mondta katekézisében a pápa.

Domonkos 1221-ben Bolognában halt meg, az észak-itáliai város védőszentjének nyilvánította. Ekkorra már a prédikátorok rendje a Szentszék segítségével Európa számos országában elterjedt az egész egyház javára. Az alapítót 1234-ben iktatták a szentek sorába. Szent Domonkos életszentségével két eszközre hívja fel a figyelmünket, amelyek nélkülözhetetlenek a hatékony apostoli munkához: ezek a Mária-tisztelet, valamint az ima buzgósága. Csak a mennyországban értjük majd meg, hogy milyen hatékonyan kíséri el apostoli munkánkat a klauzúrás szerzetesnők imája – mondta a pápa, háláját fejezve ki számukra. Végül a következő szavakkal fordult az általános kihallgatásra összegyűlt hívősereghez: „Guzman Szent Domonkos élete serkentsen mindnyájunkat arra, hogy buzgón imádkozzunk, hogy bátran megéljük hitünket és mélyen szeressük Jézus Krisztust!”