Megtalálták Pázmány Péter sírját - Szabó Ferenc jegyzete

Ezzel a címmel adott hírt a szlovákiai „Felvidék Ma” c. lap és a magyar sajtó is arról, hogy január 23-án bemutatott szentmiséje után Stanislav Zvolensky pozsonyi érsek bejelentette: „megtalálták a Szent Márton-dóm szentélye alatt a magyar katolicizmus egyik legnagyobb alakjának, Pázmány Péternek földi maradványait. Részletes információkkal csak a későbbiekben szolgálnak majd az egyház képviselői, miután alapos régészeti és antropológiai vizsgálatoknak is alávetették a maradványokat.”- A híradás címét mindjárt pontosíthatjuk: valójában Pázmány földi maradványainak azonosításáról van szó. Halkó József atya, a pozsonyi érsekség szóvivője, a folyamatban levő régészeti kutatások koordinátora, némileg már pontosította a hírt a Vatikáni Rádiónak adott interjújában (2010. jan. 26), de várjuk a részletesebb információkat, hiszen Pázmány sírhelyét már korábban azonosították

Most Hargittay Emil irodalomtörténész, Pázmány-kutató és Kránitz Mihály teológus nemrég megjelent szakszerű közös tanulmánya alapján vázolom Pázmány Péter sírhelye kutatásának történetét. (Hargittay Emil: Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében.Universitas, Bp. 2009, 95-110.)
A szerzők, miután összefoglalták az írott források tanúságait Pázmány Péter halála napjától 1637.március 19), illetve temetésétől (ápr. 3) kezdődően, megállapítják hogy a szakirodalom szerint Pázmányt a Szent Márton-dómban, az általa a szentélyben emelt Alamizsnás Szent János –mauzóleuma közelébe (alá) temették el. Lippay György esztergomi érsek idején csak egy egyszerű felirat („Petrus Pázmány Cardinalis”) utalt arra, hogy Pázmány a dómban van eltemetve. Knauz Nándor káplán 1859-ben végzett feltárásáról cikket írt, ez volt az addigi első, máig is a legrészletesebb feltárás. Knauz biztosra vette, hogy Pázmány földi maradványait sikerült megtalálnia. Három koporsót talált. Az elsőben a felirat alapján Széchenyi György esztergomi érseket azonosították. Miután mélyebbre ástak a szentélyben, még két koporsót találtak. Knauz ezekben Pázmány és Lippay földi maradványait vélte felfedezni. Főérve az volt, hogy Lippay végrendeletében azt a kívánságát fejezte ki, hogy Pázmány mellé temessék. Knauz cikkét, illetve azt a módszerét, hogy a holttestek azonosítását „régebbi arcképek”-hez való hasonlítással kezdi, 1935-ben Vayer Lajos bírálta.

2004. november 6-án Hargittay Emil és Kránitz Mihály látogatást tett a Szent Márton-dóm szentélye alatti kriptájában. Megtekintve a koporsókat, a rendezetlen földi maradványok (csontok, öltözékek) alapján nem volt megállapítható, hogy melyek Pázmány földi maradványai. További régészeti, történeti és antropológiai vizsgálatok segítségével lehetséges csak az eltemetett személyek azonosítása. Annyi biztosra vehető az eddigi kutatások alapján, hogy „Pázmány sírhelye a pozsonyi Szent Márton-dóm szentélyének a régi főoltár alatti részén található egy nem mélyen a födém alá süllyesztett, zárt sírkamrában, együtt Lippay György maradványaival. Mindez akkor áll – következtetnek a szerzők - , ha a 20. század folyamán az említett sírhelyet nem érték radikális változások…”

A röviden ismertetett szakszerű tanulmány végén még azt olvassuk, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyetemi Tanácsa 2004. október 15-i ülésén megalakította a „Nemzetközi Pázmány Péter Bizottság Magyar szekcióját. Tagjai: Fodor György rektor, Kránitz Mihály, Käfer István és Hargittay Emil. A Nagyszombati Egyetemen hasonló bizottságot alakítottak, amelynek tagja Jozef Halko atya, aki a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott a kutatás legújabb fejleményeiről. Érdeklődéssel várjuk a részletesebb tájékoztatást Pázmány Péter földi maradványainak azonosításáról. Különösen is örvendetes a hír ebben az esztendőben, amikor a Pázmány Péter által 1635-ben létrehozott Nagyszombati Egyetem (a budapesti PP Egyetem, ill. az ELTE őse) alapításának 375. évfordulójára emlékezünk.