Jog és szeretet nem ellentétesek – a házassági perek esetében sem
XVI. Benedek beszéde a Rota Romana tagjai előtt

Téves az a szemlélet, ami szembeállítja egymással a jogot és a lelkipásztori szeretetet, a szeretet ugyanis feltételezi az igazság keresését – hívta fel a Rota Romana munkatársainak figyelmét XVI. Benedek a szokásos év eleji kihallgatás során. Különösen igaz ez az egyházi házassági perek esetében, ahol kerülni kell, hogy tévesen értelmezett lelkipásztori okokból, a szentségekhez járulás lehetővé tétele érdekében a semmisség minden áron való kimondására törekedjenek. Ha ugyanis ezt az objektív igazság nem támasztja alá, akkor nem szolgálja a lelkek üdvösségét.

A Szentatya természetesen nem csak a katolikus egyház rendes fellebbviteli bíróságának számító Rota Romanának címezte figyelmeztetését, hanem az összes egyházi bíróságnak. Határozott állásfoglalásának indokoltságát látszanak alátámasztani az Egyház Statisztikai Évkönyvének adatai, miszerint világszerte az elsőfokú egyházi bíróságokon lezárt több mint hetvenezer házassági semmisségi per mindössze 5%-a végződik a házasság érvényességének kimondásával.
Egy eléggé elterjedt és meggyökeresedett hozzáállás szembeállítja az igazságosságot a szeretettel, mintha a kettő kizárná egymást. Vannak, akik szerint a lelkipásztori szeretet igazolhat minden lépést, ami a házassági kötelék semmissé nyilvánításához vezet, csak hogy a szabálytalan házassági helyzetben lévő személyeknek kedvezzenek. A kánonjogot sokszor pusztán eszköznek tekintik, amit bármilyen szubjektív, akár igazságalapot is nélkülöző érdek szolgálatába lehet állítani. Holott a jog célja az egyházban a lelkek üdvössége (vö.: CIC 1752. kán.).
Aki szereti a másikat, az mindenekelőtt igazságos vele szemben, hiszen az igazságosság és a szeretet nem alternatívái egymásnak, hanem éppenséggel elválaszthatatlanok (vö. Caritas in veritate, 6.). A szeretetben és az igazságosságban – amit nem szabad összetéveszteni az embertelen ridegséggel – az a közös, hogy mindkettő feltételezi az igazság szeretetét és keresését.

Akiknek az egyházban az igazságszolgáltatás a feladatuk jeleskedniük kell az emberi és keresztény erények gyakorlásában, különösen az okosság, az igazságosság és az erősség erényében – figyelmeztetett a pápa. Az erősség akkor válik igen fontossá, amikor könnyebbnek ígérkezne nem az igazságot követni, engedve a felek kívánságainak és elvárásainak, vagy a társadalmi környezet befolyásának.

Ugyanis az igazság védelmezése, meggyőződéses képviselete, s a róla való tanúságtétel „a szeretet mással nem helyettesíthető igényes formája” (Caritas in veritate , 1.). Igazság nélkül a szeretet átcsúszna érzelgősségbe, üres burokká válna, aminek tetszőleges tartalmat lehet adni, s amit annyira eltorzítanak, hogy a végén éppen az ellenkezőjét jelenti (vö. Caritas in veritate, 3.).
Az igazságszolgáltatás nem is tekinthet el a szeretettől, hiszen minden esetben problémákkal küszködő, szenvedő emberekkel van dolga. Az egyházi bírónak azonban óvakodnia kell attól a rosszul értelmezett együttérzéstől, ami egy csupán látszólag lelkipásztori szemléletű szentimentalizmusba torkollik (vö. II. János Pál 1990. január 18-i beszéde). Az is fontos, hogy amikor csak remény van rá, tevőlegesen segítse a feleket, hogy inkább érvényesítsék házasságukat és állítsák helyre a házassági életközösséget (ld. CIC. 1676. kán.). Az ügyvédeknek is gondosan kell ügyelniük arra, hogy ne vállalják el olyan ügyek képviseletét, amelyek lelkiismeretük szerint objektív módon nem védhetők.
A házassági kötelék vizsgálatában az egzisztenciális, perszonalista és relacionális megközelítésnek nem szabad a keresztény házasság lényegi tulajdonságát képező felbonthatatlanság kárára mennie. A házasságot ráadásul jogkedvezmény illeti meg, vagyis mindaddig érvényesnek kell tartani, amíg ellenkezője be nem bizonyosodik (vö. CIC 1060. kán.). Máskülönben fennáll a veszély, hogy minden házassági problémát annak jeleként értelmezünk, hogy házassági kötelék létre sem jött.

Tévesen értelmezett („pszeudopasztorális”) lelkipásztori magatartás az, amelynek csak az a fontos, hogy a szubjektív kérések teljesítése révén minden áron kimondják a házasság semmisségét, ráadásul azzal az indokkal, hogy elháruljanak az akadályok a szentségek vétele elől. Ez ugyanis az igazságossággal és a szeretettel szemben is súlyos vétek volna, ha közben fennáll annak veszélye, hogy a felek valós életállapota ezt objektíve mégsem tenné lehetővé. Mindez rámutat, hogy Isten népének valódi javát az egyház jogszabályainak teljes körű alkalmazása szolgálja – szólt XVI. Benedek üzenete az egyházi bíróságok számára.
Érszegi Márk Aurél kánonjogász
 ***
A Rota Romana másod- vagy további fokon foglalkozik azon peres eljárásokkal, amelyek rendes fellebbezés folytán elé kerülnek, valamint azokkal, amelyek a hívőknek a Szentatyához folyamodása révén kerülnek elé (CIC 1443-1444. kán.). Az apostoli bíróságok közül a legismertebbnek számít, mert ez foglalkozik a hívők szélesebb körét érintő házassági semmisségi ügyekkel. De illetékességébe tartoznak a püspökök, a prímás- és főapátok peres ügyei, s a közvetlenül a pápának alárendelt egyházi jogi vagy magánszemélyek. Munkája hozzájárul az egyházi igazságszolgáltatási gyakorlat egységéhez és ítéletei segítik a többi egyházi bíróság munkáját is.