„Közös tanúságtétel a világ előtt” – Eleuterio Fortino prelátus cikke az Osservatore
Romano-ban
A Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának altitkára a vatikáni napilap január 16-i
számában felidézi, hogy az idei témát, a Lukács evangéliumából vett idézetet a skóciai
egyházak dolgozták ki. A válasz azért esett rájuk, mert 100 évvel ezelőtt, 1910-ben
Edinburgh-ban tartották meg azt a világkonferenciát, amelyen a protestáns misszionáriusok
a keresztények megosztottságának kérdésével foglalkoztak.
Hogyan lehet hatékonyan
hirdetni a világnak, hogy Krisztus kiengesztelt bennünket, ha a keresztények megosztottak?
Bár a találkozón nem voltak jelen sem ortodox egyházak, sem a katolikus egyház, mégis
ezt az eseményt tekintik a keresztény egységtörekvés kiindulópontjának.
Paul
Wattson atya két évvel azelőtt, 1908-ban javasolta, hogy tartsanak imanyolcadot a
keresztények egységéért. Az Edinburgh-i konferencia témájával összhangban, a II. vatikáni
zsinat „Unitatis redintegratio” k., ökumenizmusról szóló dekrétumában megállapította:
„Ez a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot
és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára”.
(1)
Az idei egységhét mottója, „Ti vagytok erre a tanúk”, a feltámadt Jézus
szavaira utal, amelyet mennybemenetele előtt mondott tanítványainak. Azzal bízta meg
őket, hogy legyenek tanúi halálának és feltámadásának szavaikkal és életükkel, egészen
a vértanúságig menően. A skóciai ökumenikus csoport megismétli Jézus felhívását
napjaink minden keresztényének. A jelenlegi helyzetet a megosztottság jellemzi, de
ilyen körülmények között is közös tanúságot kell tenniük a keresztényeknek a lehetőségeknek
megfelelően. Ez a közös hiten alapul és azon a közös vágyon, hogy leküzdjük a még
fennálló különbözőségeket.
A II. vatikáni zsinat emlékeztetett rá, hogy az
egymáshoz fűző kapcsolatok a megosztottság ellenére megmaradnak. Az egyházról szóló
„Lumen gentium” k. dogmatikai konstitúció leszögezi, hogy „azokkal a megkereszteltekkel,
akik a keresztény nevet viselik, de nem vallják a teljes hitet, vagy nem őrzik a teljes
közösséget Péter utóda alatt, az Egyház sokféle kapcsolatban tudja magát”. (15)
Ezek
közé a kapcsolatok közé tartozik mindenekelőtt a Szentírás, a mindenható Atyába és
Krisztusba, Isten Fiába, Üdvözítőnkbe vetett hit, a közös keresztség és a többi szentség.
A katolikus egyház és a többi keresztény között valódi hitközösség áll fenn, ami azonban
még csak részleges – állapítja meg az Osservatore Romano cikkében Eleuterio Fortino
prelátus, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának altitkára.
Felsorolja
az egyes napok szándékait, amelyek között szerepel a tanúságtétel növelése, egymás
jobb megismerése, Isten szüntelen működésének felismerése, Krisztus szenvedés feletti
győzelmének hirdetése, növekedés a hitben, reményben és szeretetben.