„Péter utóda a hit elsődleges őrzője és védelmezője”- mondta XVI. Benedek a Hittani
Kongregáció tagjainak
A pápa nagy örömmel és mély hálával köszönte meg munkájukat, amellyel Péter utódának
szolgálatát segítik. Utalt William Levada bíboros beszédére, amelyben a prefektus
ismertette a kongregáció jelenlegi tevékenységét, valamint azt az új felelősséget,
amelyet a pápa „Ecclesiae Unitatem” k. Motu Proprio-ja bízott a dikasztériumra, szorosan
egybekapcsolva azt az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottsággal.
A Szentatya mindenekelőtt
hangsúlyozta, hogy a kongregáció az egységet szolgálja. Az egység biztosítása különösen
a római pápa feladata, amelyet a tanbeli hűség iránti elkötelezettségével valósít
meg. Az egység ugyanis mindenekelőtt a hit egysége. Péter utóda az elsődleges őrzője
és védelmezője a szent letéteménynek. Jézus bízta rá azt az alapvető feladatot, hogy
megerősítse testvéreit a hitben, egységben tartva őket a keresztre feszített és feltámadt
Krisztus megvallásában. Erről a szolgálatról nem lehet lemondani, és ettől függ az
egyház evangelizáló tevékenységének hatékonysága egészen az idők végéig.
Róma
püspöke, akinek tanítói hatalmában a Hittani Kongregáció részt vesz, arra kapott megbízást,
hogy szüntelenül hirdesse: „Dominus Iesus” – Jézus az Úr. Ez a hit iránti engedelmességet
jelenti, hogy ezáltal az Igazság, vagyis maga Krisztus, továbbra is teljes nagyságában
és tisztaságában ragyogjon fel minden ember számára. Ezáltal csak egyetlen nyáj lesz,
amely az egyetlen Pásztor körül gyűlik egybe – mondta beszédében XVI. Benedek.
Minden
idők egyházának elsődleges feladata tehát, hogy megvalósuljon a keresztények közös
tanúságtétele a hitről. A pápa ennek a célkitűzésnek megfelelően bízik a dikasztérium
elkötelezettségében, amely révén leküzdik azokat a doktrinális problémákat, amelyek
még nem teszik lehetővé az egyház és a Szent X. Piusz Testvériség teljes szeretetközösségét.
A Szentatya továbbá örömének adott hangot azért az elkötelezettségért, amellyel
a Hittani Kongregáció elősegíti az előzőleg az anglikán egyházhoz tartozott egyének
és csoportok teljes integrációját a katolikus egyházba, az „Anglicanorum coetibus”
k. apostoli konstitúció értelmében. Ezeknek a csoportoknak a Krisztustól kapott és
az egyházi Tanítóhivatal által felkínált igazsághoz való csatlakozása egyáltalán nincs
ellentétben az ökumenikus mozgalommal. Éppen ellenkezőleg, végső célja az, hogy eljussunk
az Úr tanítványainak teljes és látható szeretetközösségéhez.
A pápa emlékeztetett
rá, hogy a kongregáció 2008. szeptemberében bioetikai kérdésekkel foglalkozó útmutatást
tett közzé „Dignitas personae” címmel. Isten Szolgája, II. János Pál 1995-ben közzétett
„Evangelium vitae” k. enciklikáját követően ez a tanbeli dokumentum újabb támpontot
jelent az Evangélium hirdetésében, az 1987-ben kiadott „Donum vitae” instrukció folytatásaként.
Az emberi méltóságról közzétett útmutatás olyan kényes témákat érint, mint
az élet továbbadásának új terápiai lehetőségei, az emberi embriók és a génállomány
manipulációja. A dokumentum újfent leszögezi, hogy minden emberi lényt tiszteletben
kell tartani létezése minden pillanatában.
Az egyház nemcsak a hívek lelkiismeretének
képzéséhez kíván hozzájárulni, hanem mindazokhoz szól, akik keresik az igazságot és
nem pusztán a hit, hanem az értelem érveit is meg akarják hallgatni. Az egyház, amikor
az emberi életet érintő biomedika kutatást erkölcsi szempontok szerint minősíti, merít
mind az értelem, mind a hit forrásából.
XVI. Benedek ismételten kifejtette,
hogy a hit nem akadályozza a tudományos kutatást. Az egyház, szemben azokkal a magatartásokkal,
amelyek az igazságot a közvélemény törékeny és könnyen manipulálható megegyezésével
cserélik fel, erkölcsi támpontokat nyújt, amelyekben az emberi értelem megfelelő megoldásokat
találhat. A keresztény kinyilatkoztatás meghatározott tanításai ugyanis megvilágítják
az olyan bioetikai kérdéseket, mint az emberi élet értéke, a személy másokhoz való
illetve társadalmi viszonyának dimenziója, a szexualitás egyesítő szempontja és az
élet továbbadása közötti összefüggés, az egy férfi és egy nő házasságán alapuló család
központi helye. Az ezekre vonatkozó igazságok, mint a természetes erkölcsi törvény
elemei, bele vannak vésve minden ember szívébe, érthetők és befogadhatók a nem keresztények
számára is.
A természetes erkölcsi törvény magán az emberi természeten alapul
és megérthető minden értelmes lény számára. Ezért lehet az alapja annak a párbeszédnek,
amelyet a keresztények az igazságot kereső emberekkel, tágabb értelemben véve a polgári
és világi társadalommal kívánnak folytatni. Ez a minden ember szívébe bevésett
törvény alapvetően fontos a jog szempontjából is, valamint szól minden törvényhozó
lelkiismeretéhez és felelősségtudatához – hangsúlyozta XVI. Benedek a Hittani Kongregáció
plenáris üléséhez intézett beszédében.