Tübingentől a Hittani Kongregációig - P. Szabó Ferenc sorozatának 4. része

Joseph Ratzinger további pályafutását éppen csak címszavakkal jelzem. Kezdetben részt vett a haladó Concilium c. folyóirat alapításában, de ebből kivált és a konzervatívabb Communio folyóiratnak lett oszlopos tagja. Meghívást kapott a Nemzetközi Teológiai Bizottságba. „Nagy bátorítás volt számomra látni, hogy sokan a jelenlegi helyzetet és feladatunkat pontosan úgy értékelik, mint én: Henri de Lubac, aki nagyon szenvedett az újskolasztikus uralom szűklátókörűsége miatt, most a hit határozott harcosaként mutatkozott azzal a fundamentális fenyegetéssel szemben, amely minden azelőtti arcvonalát megváltoztatta.” Ratzingerhez hasonlóan látták az Egyház helyzetét: Philippe Delhaye, Jorge Medina, M.-J, Le Guillou, Louis Bouyer. Hozzájuk tásult még Hans Urs von Balthasar nagy alakja, akivel Ratzinger először 1960-ban Bonnban találkozott személyesen. „A Balthasarral való találkozás egy életre szóló barátság kezdete lett számomra, amiért máig hálás lehetek.” „Congar békülékeny természete miatt mindig az ellentétek között próbált közvetíteni, és ezzel a türelmes nyitottságával tényleg fontos küldetést töltött be.” Rahner és Feiner elhagyták a bizottságot.(Életutam, 155-157)

Következett 1977-ben a münchen–freisingi érseki kinevezése, és még ez év júniusában VI. Pál bíborossá kreálta, majd 1981. november 25-én II. János Pál kinevezte a Hittani Kongregáció prefektusának. E prefektussága idején (1981-2005) kapta Ratzinger bíboros a legtöbb kritikát.

1989. január 25-én tették közzé az ún. „Kölni Nyilatkozatot”, amelyet 163 nyugat-német, svájci, osztrák, luxemburgi és holland teológiatanár írt alá. Miként Hans Küng, e tanárok is a Római Kúria (a pápa és a kongregációk) működését bírálták: püspökök kinevezése, nunciusok szerepe, továbbá a Hittani Kongregáció gyakorlatát, hogy következetesen visszavonja vagy megtagadja a kánoni megbízatást olyan teológiai tanároktól, akik a hit és az erkölcs kérdésében nem igazodnak – mint mondták – a „római teológiához”. A nyilatkozat főleg az 1968-as Humanae vitae kezdetű enciklika tanítását bírálta. A kontesztálás továbbgyűrűzött: francia és francia nyelvű belga és svájci teológusok (157-en) levelet intéztek Ratzinger bíboroshoz, a Hittani Kongregáció prefektusához.

Nem részletezem a bonyolult ügyet. (Lásd Szabó F.: Napfogyatkozás, Róma 1991, 414-426.) De idézek abból a nyilatkozatból, amelyet Ratzinger bíboros 1989. december 30-án tett a Le Monde c. francia napilap munkatársának. A bíboros prefektus igazságtalannak tartotta a centralizmus és az autoritrizmus vádját. Az európai, nyugati egyházak rossz közérzetére utalt, a politikai változásokra, amelyek az egyházban is éreztetik hatásukat. Egyes pártok tiltakoznak a totalitáriusnak minősített centralizmus ellen.

Kiábránduláshoz vezettek a 68-7o-es évek nagy reménykedései, amelyek egyrészt a marxizmushoz, másrészt az embertudományok fejlődéséhez kapcsolódtak. Az ember önazonosságának védelme jórészt az etikai elvekre való hivatkozás nélkül alakul. Az egyensúly hiánya az erkölcsi értékek és az új világ felé való nyitottság között mindenfelé, a katolikus Egyházban is bizalmatlanságot szül. E távlatokon belül válaszolt Ratzinger bíboros a római centralizmus és autoritarizmus vádjaira. Szerinte a Szentszék foglalkozik a helyi egyházakban felmerült problémákkal: a püspökök ad limina látogatásai és a pápa külön találkozásai az egyes püspökökkel (pl. apostoli útja során) igyekszik fokozni a római központ és a helyi egyházak közötti együttműködést.

Ratzinger bíboros és a Nemzetközi Teológiai Bizottság megvizsgálta a kontesztáló teológusok nyilatkozatát, Levelét, majd válaszolt is rá. E válaszból idézek: „A teológus szerepe nemcsak a tanítás, hanem a hit elmélyítése is: választ kell találni az új problémákra, és néha bírálni is kell. De a kritika jogának határt szab az Egyház szeretete és a Tanítóhivatal tisztelete. E szempontból is igen nagy a hiányosság, és újra kell fogalmazni a hagyományos szabályokat. Ma már a teológus nem cellája magányában dolgozik, mint hajdan. Tudatában kell lennie a hívekkel szembeni felelősségének, akiket közvetlenül tájékoztat – és nem mindig tárgyilagosan – a mass media. Meg kell találni a helyes egyensúlyt a Tanítóhivatal tisztelet, a hívek java és a szigorú tudományos kutatás követelményei között.” Figyelemre méltó megjegyzések. Úgy látszik, Ratzinger bíboros nem felejtette el Frings bíboros zsinati felszólalását, amelyben neki is része volt. Persze ezekkel az általános elvekkel nincs minden probléma megoldva, a megújulás Rómában, a Kúriában (kongregációkban) is lassan valósul meg, mint szerte a világegyházban.

Vittorio Messori olasz újságíró a bíboros prefektussal 1985-ben készített beszélgetésében (Rapporto sulla fede=R) mindezeket a kritikákat felhozza, miután a bíboros elmondja már ismert véleményét a zsinatról, illetve az utána következő két évtized jobb és bal oldali csoportok túlzásairól. Bírálja a tradicionalista Lefebvre érsek következetlenségét, aki mereven ragaszkodik IX. Pius és X. Pius tanításához, az I. Vaticanumhoz, de miért nem fogadta el következő pápák tanítását? „Vagy talán a Szentszéknek való engedelmesség felosztható évek szerint vagy aszerint, hogy egy tanítás összhangban van-e a saját megállapodott meggyőződésével?” ( R 29) A bíboros hangsúlyozza, hogy teljesen el kell fogadni a II. vatikáni zsinatot, ez a válság megoldása. „Arra vagyunk hivatva, hogy építsük az Egyházat, nem az igazi zsinat ellenében, hanem annak köszönhetően.” Az „igazi” zsinattal szembehelyezkedik a hamis „zsinati szellem”, amely szerint mindaz, ami új, jobb annál, ami volt és van. E szerint az egyháztörténetet a II. vatikáni zsinattól, mintegy nullponttól kell kezdeni. (R 32-33)

Befejezésül H. de Lubacot idézem,aki hivatkozva Messorival folytatott beszélgetésre, védelmébe veszi a Hittani Kongregáció prefektusát (Entretien…l985, 113kk). Szerencsésnek tarja, hogy a prefektus szakított elődei gyakorlatával. Emlékeztet Frings bíboros zsinati felszólalására (amelyet Ratzinger sugallt vagy írt), aki keményen bírálta Ottaviani bíboros Szent Officiumát. Seper bíboros alatt már elkezdődött a változás, amelyet Ratzinger folytat. Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a prefektus a zsinattól vissza akar térni a múltba, „restaurálni” akar. Befeketítő kampányt kezdtek ellene, ami gyalázat (imposture), mondja de Lubac. A „restaurálni” szónak lehet helyes értelmet adni: helyreállítani ott, ahol szükséges - és sok ponton szükséges – a zsinat igazi értelmét, és előrehaladni a zsinati irányelvek megvalósításában. „Semmi sem annyira hitelesen zsinati, mint az Egyház egységének sürgetése: a mindenünnen összegyűjtött közösség Isten Lelke által, szemben az individualista bomlasztás lázával, amely szétszakítja (Krisztus) varratlan köntösét.”

H. de Lubac az egyház zsinat utáni válságát elemezve idézi Christofer Butler bencés apátot, aki 1967 végén így nyilatkozott: „Miután átéltem a zsinatot és örvendtem művén, meg fogják engedni nekem a következők megállapítását. Bizonyos jelenségek a mai Egyház életében arra sürgetnek, hogy mindenkinek a figyelmét fölhívjam a következőre: a karizmatikus élet idővel szétrombolhatja önmagát, ha nem ismerik el becsületesen, és nem tartják lojálisan tiszteletben a Tanítóhivatal isteni jogait.”

Irodalom:
A II. vatikáni zsinatról
A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szent István Társulat, Bp. 2002.
G. Alberigo - J. P. Jossua (szerk): La réception de Vatican II. Cerf, Paris, 1985.
Jan Grootaers: De Vatican II á Jean-Paul II. Le centurion, Paris, 1987.
Yves Congar O.P. : Mon Journal du concile, I-II. Cerf, Paris, 2002.
Henri de Lubac S.J.: Carnerts du Concile, I-II. Cerf, Paris, 2007.(Carnets)
Cardinal H. de Lubac: Entretien autour de Vatican II. Cerf, Paris, 1985. (Entretien...)
Kránitz M. (szerk.): A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából, 1962-2002. Szent István Társulat, Bp. 2002.

Joseph Ratzinger - XVI. Benedek
J. Ratzinger: Életutam, 1927-1977. Szent István Társulat, Bp. 2005 (Életutam)
J. Ratzinger: Bevezetés a keresztény hit világába. Vigília, Bp. 2007. (Bevezetés)
(Ez az 1968-as Einführung in das Christentum 4. kiadásának új fordítása.)
J. Ratzinger: A föld sója. A bíborossal beszélget Peter Seewald. Bp. 2005. (Só).
V. Messori: Rapporto sulla fede. Ed. Paoline, Roma, 1985. (R)
J. Ratzinger - XVI. Benedek: A názáreti Jézus, I. rész. Szt.. István Társulat, 2007.

J. Ratzingerről és H. Küngről
Jacques Rollet: Le cardinal Ratzinger et la théologie contemporaine. Paris, 1987.
Tracey Rowland: Ratzinger’s Faith. Oxford University Press, 2008.
Hermann Haering. Im Namen des Herrn. Wohin der papst die Kirche führt. Grüntestloher Verlagshaus, München, 2009. H. Küng előszavával. (HH)
Hans Küng Emlékezései (Erinnerungen) két kötetben, Piper, München:
I. Erkaempfte Freiheit, 2002 (E l.) - II. Umschrittene Wahrheit, 2007. (E 2.)