„A mai világ bölcsei” – P. Federico Lombardi SJ heti „Octava Dies” jegyzete

A Napkeleti Bölcsek mondhatták volna ezt is: „Csináljuk egyedül, senkire sincs szükségünk.” A mai mentalitásunknak megfelelően akár el is kerülhettek volna bármiféle érintkezést a tudomány és Isten szava között. Ehelyett a (valódi) bölcsek az előítéletek nélküli széles körű kutatásra törekedtek, olyan tudás megszerzésének reményében, melyről tudták, hogy önmagában nem állja meg a helyét, valamint tisztában van a világ összetettségével és az azt átjáró különböző jelentésekkel. Benedek pápa Vízkereszt ünnepén így mutatta nekünk be őket: okos és kereső emberekként, akik alázatosak és nyitottak tehát bátrak is, mivel szükség van valódi bátorságra, hogy hinni tudjunk annak, ami valóban nagy, nagyobb, mint ami emberileg várható lett volna.

A hit és az értelem közti termékeny és bizakodó kapcsolat, valamint az értelem megnyílása a hit felé a keresztény gondolkodás régmúlt időkre visszanyúló témája, ami napjainkban újra aktuálissá válik. A Szentatya gyakran mélyreható gondolatokat fogalmaz meg erre vonatkozólag olyannyira, hogy az tanítóhivatalának egyik sajátosságává vált. Magunkévá kell ezt tennünk és lelkesedéssel kell átültetnünk mai tevékenységünkbe reményteljes párbeszédet folytatva a szabad szellemű igazságkeresőkkel. Az elmúlt évben sok esemény történt a tudomány terén, mint például Darwin születésének évfordulója, vagy a csillagászat éve, de akár az utolsó pápai enciklika által tárgyalt fontos témák is kihívásokat jelenthetnek egy olyan gondolkodásnak, amely nyitott az emberi fejlődés értelmének kérdéseire és az erkölcsi igényekre. A bölcsek örömmel térnek vissza hazájukba. Igazi örömmel keressük mi is az igazságot, anélkül hogy félnénk a magasba nézni és újra rátalálni azokra az alapvető dolgokra, melyek az emberi lét csodálatos kalandját jelentik.