„A Három Királyok hódolata” a keresztény művészetben – felolvassuk Horváth Hajnalka jegyzetét

Jézus születésének körülményeit Máté, valamint Lukács evangéliumából ismerjük, melyek a születés-történet elsődleges forrásainak számítanak. Január 6-án, Vízkeresztkor, Jézus betlehemi születéstörténetének utolsó epizódjára is emlékezünk, amikor a három napkeleti bölcs látogatást tett az újszülött gyermek Jézus előtt. A királyok hódolatáról Máté evangéliuma szól: „Amikor megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát feltündökölni és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki.” (Mt 2,1-2)

A napkeleti bölcsek imádása, vagyis Jézus megjelenése (Epifánia) a királyok előtt a keresztény hagyomány fontos szimbóluma, a pogányság Jézusnak kinyilvánított hite és hódolatának jelképe is. Ennek ábrázolása a keresztény művészet egyik leggyakrabban megjelenő témája, mely már a katakombák falán és az ókeresztény szarkofágok reliefjein is látható.

A bölcsek egy csillagot követve érkeznek Jézus elé, melyről Bálám próféta jövendölésében olvashatunk először: „Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből…” (Szám 24,17). Ezért a korai keresztény ábrázolásokon többször is láthatóvá válik a Királyok imádásakor a Kisdedet tartó Mária mögött Bálám próféta, aki később, a VI. századtól vagy eltűnik, vagy József alakja jelenik meg helyette.

A római Priscilla-katakomba falán található királyok hódolata ábrázolást nézve láthatjuk, ahogyan a három különböző színnel megjelenő alak a Jézust karjaiban tartó Mária felé siet. Egyszerű, mégis csodálatos koncepció: a királyok szinte futva érkeznek Krisztus felé. A katakombában állva – mely a keresztények temetkezési helye is volt – a látogató szembesül az emberi élet utolsó állomásával, ahol az idő is megáll és már minden mozdulatlan. Mégis itt jelenik meg e dinamikus, Krisztus felé siető királyokat ábrázoló jelenet, mely egyértelműen közvetíti a néző felé a keresztény ember, halállal véget nem érő, folyamatos útját a fénylő csillag, Krisztus felé.

A kezdetekben a művészeti alkotásokon változó volt a királyok száma, a szimmetrikus ábrázolás érdekében több esetben 2 vagy 4 királyt is láthatunk. A királyok számára Máté evangéliumából következtethetünk: „kinyitották kincsesládáikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11) A napkeleti bölcsek nevét – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – azonban a VI. századból származó örmény gyermekség-evangéliumból ismerjük.

A XIV. századtól kezdődően a művészetben a királyok jelképes személlyé válnak. Láthatóan elkülönülnek, külsejük, életkoruk és származási helyük szerint is: az akkor ismert három különböző földrészről érkeznek és az emberi életkor három szakaszát jelenítik meg. A fiatal és sötét bőrű Gáspár Afrika, a turbános érett férfi, Menyhért Ázsia, míg az idős Boldizsár, Európa küldöttje. Így válik érthetővé, hogy Jézus királyi mivoltát minden nép szerte a Földön elismeri és meghajol előtte.

A királyok aranyat, tömjént és mirhát ajándékoznak a Kisdednek, melyek jelentésére az egyházatyák magyarázataiban találunk választ. Szent Ireneusnál olvasható: mirhát azért, mert eljött a földre, hogy meghaljon és eltemessék az emberi halandóságért; aranyat azért, mert „uralkodik Jákob házán mindörökké és országlásának nem lesz soha vége” (Lk 1,33); tömjént azért, mert Isten megmutatkozott Júdeában és megjelent azoknak, akik nem keresték Őt.

A Kisded Jézus előtt hódoló királyok története a keresztény művészet állandó forrása. Az évszázadok során ebből gazdag gyűjtemény jött létre, melyet a magyar egyházművészet is számos alkotással gyarapított. Példaként említjük a 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa, Pécs középkori emlékei közül a székesegyház altemplomának lejáratánál lévő domborműciklus csodásan faragott köveit, amelyek a Királyok imádását ábrázolják.

A Háromkirályok ereklyéit ma – tiszteletre méltó hagyomány szerint - a kölni dómban őrzik, mely Európa egyik leglátogatottabb zarándokhelye. A híres középkori ötvös, Nicolas de Verdun nevéhez fűződő XIII. századi ereklyetartó zárja magába a napkeleti bölcsek csontjait.

Horváth Hajnalka jegyzetéhez kapcsolódóan emlékeztetünk rá: nem véletlen, hogy Isten szolgája, II. János Pál, a 2005-ben Kölnben megrendezett XX. Ifjúsági Világtalálkozó témájául a következő evangéliumi idézetet választotta: „Eljöttünk, hogy hódoljunk neki” (Mt 2,2). Az augusztusi találkozó idejére Wojtyła pápa már visszatért az Atyai házba. Az Ifjúsági Világnapra írt utolsó üzenetében azonban arra buzdította a fiatalokat, hogy lélekben járják végig a napkeleti bölcsek útját és a Három Királyokhoz hasonlóan, találkozzanak minden nemzet Messiásával.