Karácsonykor Isten fényt gyújt a világ éjszakájában - a pápa Urbi et orbi üzenete

„Lux fulgebit hodie super nos, quia natus est nobis Dominus -
Ma fényesség ragyog ránk, megszületett nekünk az Úr”

XVI. Benedek pápa a misekönyv egyik karácsonyi antifónáját választotta mottóul karácsonyi üzenetéhez, amelyet most P. Szabó Ferenc fordításában közlünk teljes egészében.
„Kedves Testvéreim, Rómában és az egész világon, és ti, valamennyien, férfiak és nők, akiket az Úr szeret! A karácsonyi hajnali mise emlékeztetett rá, hogy immáron az éjszaka elmúlt, a nappal elközelgett; a betlehemi barlangból kiáradó fényesség felragyogott felettünk.

Ám a Biblia és a liturgia nem természetes fényről beszélnek, hanem más, különleges fényről, valamiképpen egy „mi” felé irányul, ama „mi”, azok felé, akikért a Betlehemi Gyermek megszületett. Ez a „mi” az Egyház. A Krisztusban hívők nagy egyetemes családja, akik reménykedve várták az Üdvözítő új születését, és ma ezt ünneplik ennek az eseménynek örök időszerűsége misztériumában.

Kezdetben, a betlehemi jászol körül ez a „mi” szinte láthatatlan volt az emberi szemeknek. Amint beszámol róla Szent Lukács evangéliuma, Márián és Józsefen kívül csak néhány egyszerű pásztor értette meg, akik az angyal figyelmeztetésére a barlanghoz érkeztek. Az első karácsony fénye olyan volt, mint az éjszakában meggyújtott tűz. Körülötte minden sötét volt, amikor a barlangban felragyogott az igazi fény, „amely megvilágosít minden embert” (Jn 1, 9). Minden az egyszerűségben és a rejtettségben történik, ama stílus szerint, amely szerint Isten az egész üdvösségtörténetben működik. Isten szeret kis fényeket gyújtani, hogy aztán szétsugározza azokat széles körökben.

Az Igazság, miként a Szeretet, amelyeket e fény közvetít, ott gyúlnak fel, ahol a fényt befogadják, és azután szétáradnak koncentrikus körökben, mintegy érintkezéssel azok szívében és elméjében, akik szabadon megnyílva ragyogásának, maguk is fényforrásokká válnak. A szegény betlehemi barlangban kezdi meg útját az Egyház történelme, hogy aztán a századok során néppé váljon és fényforrássá az emberiség számára. Ma is, azok révén, akik a Gyermekkel találkoznak, Isten fényt gyújt a világ éjszakájában, hogy az embereket arra hívja: ismerjék fel Jézusban megváltó és szabadító jelenlétének „jelét”, és hogy a Krisztusban hívők közösségét kiterjessze az egész emberiségre.

Mindenütt, ahol jelen van a „mi”, tehát azok közössége, akik befogadják Isten szeretetét, felragyog Krisztus fénye, még a legnehezebb helyzetekben is. Az Egyház, mint Szűz Mária felajánlja a világnak Jézust, akit Ő maga ajándékként kapott, és aki azért jött, hogy megszabadítsa az embert a bűn rabszolgaságából. Miként Mária, az Egyház nem fél, mert a Gyermek az ő ereje. De nem tartja meg önmagának, hanem felajánlja azoknak, akik őszinte szívvel keresik, a föld kicsinyeinek, a szenvedőknek, az erőszak áldozatainak, azoknak, akik a béke javára vágyakoznak. Ma is, amikor az emberi családot súlyos gazdasági, de főleg erkölcsi válság sújtja, valamint a háborúk és konfliktusok fájdalmas sebei miatt szenvednek, az Egyház a megosztás és az emberhez való hűség szellemében ismétli a pásztorokkal: „Menjünk Betlehembe” (Lk 2,15), ott megtaláljuk reménységünket.

Az Egyház közössége ott él, ahol Jézus született, a Szentföldön, hogy lakóit arra hívja: hagyjanak fel az erőszak és a bosszú minden indulatával (logikájával), és kötelezzék el magukat megújult erővel és nagylelkűséggel a békés együttélés felé vezető úton. Az Egyház közössége jelen van Közel-Kelet más országaiban is. Hogy is ne gondolnánk Irak szenvedéstől megpróbált helyzetére, és a keresztények kis nyájára, akik abban a régióban élnek.

E kis közösség többször erőszakot és igazságtalanságot szenved el, de mindig kész hozzájárulni a polgári együttélés építéséhez, ellentétben az összetűzés és a szomszéd visszautasítása szellemével. Az Egyház közössége működik Sri Lankán, a Koreai Félszigeten és a Fülöp-szigeteken, miként más ázsiai országokban, mint a kiengesztelődés és a béke kovásza. Az afrikai földrészen nem szűnik meg Istenhez intézni imáját, hogy könyörögjön:

Legyen vége a Kongói Demokratikus Köztársaságban minden erőszakoskodásnak; arra szólítja Guinea és Niger lakosságát, hogy tartsák tiszteletben minden személy jogait és folytassanak párbeszédet; Madagaszkár lakóitól pedig azt kéri, hogy győzzék le a belső széthúzást, és kölcsönösen fogadják el egymást; mindenkit emlékeztet arra, hogy a reménységre hívattak, a drámák, megpróbáltatások és nehézségek ellenére, amelyek továbbra is sújtják őket. Európában és Észak-Amerikában az Egyház közössége azt sürgeti, hogy győzzék le az önző és a technika-vezérelte mentalitást, hogy törekedjenek a közjó előmozdítására, hogy tiszteljék a gyengébb személyeket, kezdve a még meg nem születetteken.

Hondurasban az Egyház segíti az intézményesség megvalósulását; egész Latin-Amerikában pedig az önazonosság tényezője, igazsággal és szeretettel teljesen, amelyet egyetlen ideológia sem tud helyettesíteni: felszólít minden személy elidegeníthetetlen jogainak tiszteletére és a teljes fejlődésre, hirdeti az igazságosságot és a testvériséget, mint az egység forrását.

Hűségesen Alapítójától kapott küldetéséhez az Egyház szolidaritást vállal azokkal, akiket természeti csapások sújtanak, és a szegénységtől szenvednek még a jómódú társadalmakban is. Azoknak, akik elvándorolnak földjükről, és messzire menekülnek az éhezés, a türelmetlenség vagy a természeti környezet pusztulása miatt, az Egyház befogadó jelenlét. Egy szóval: az Egyház hirdeti mindenütt Krisztus Evangéliumát az üldöztetések, a hátrányos megkülönböztetés, a támadások és sokszor az ellenséges közöny ellenére, amelyek folytán osztozik Mestere és Ura sorsában.

Kedves Testvéreim! – zárta karácsonyi üzenetét XVI. Benedek pápa – milyen nagy ajándék, hogy annak a közösségnek tagjai vagyunk, amely mindenkié. Ez a legszentebb Szentháromság szeretetközössége, amelynek szívéből leszállt a földre Emmanuel, Jézus, a Velünk-lakó-Isten. Miként a betlehemi pásztorok, csodálkozással és hálával tele szívvel szemléljük a szeretet és a fény misztériumát!

Áldott Karácsonyt mindenkinek!