„Aki nem válik olyanná, mint a gyermekek, nem érti meg Karácsony ünnepét” – mondta a pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson

Karácsony fényében érthetjük meg Jézus szavait: ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába (vö.: Mt 18,3). Aki nem érti meg Karácsony misztériumát, az nem érti meg a keresztény lét döntő elemét – mondta XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson, amelyet a vatikáni VI. Pál teremben tartott meg. Katekézisét Karácsony történelmi eredetének szentelte, kiemelve Assisi Szent Ferenc és a greccio-i élő jászol szerepét az ünnep kialakulásában.

„Szent Ferencnek köszönhetően a keresztények jobban megérthették, hogy Karácsonykor Isten valóban Emmanuel lett, azaz a velünk való Istenné vált, akitől nem választ el bennünket semmiféle korlát, semmilyen távolság. A Gyermek révén Isten közelivé vált mindnyájunkhoz, olyannyira, hogy tegezhetjük és bizalmas kapcsolatra léphetünk vele, mint ahogy egy gyermekkel tesszük ezt. A Kisjézusban a Szeretet Istene nyilvánul meg: Isten fegyver és ereje kinyilvánítása nélkül jön, mivel nem külső eszközökkel érkezik hódítóként, hanem az kívánja, hogy az emberek szabadon fogadják őt be.

A karácsonyi novéna, az ünnepet megelőző kilenced idején az egyház arra szólítja fel a híveket, hogy fokozott buzgalommal készüljenek az Üdvözítő közelgő születésére. Mindnyájan azt kívánjuk szívünkben, hogy napjaink frenetikus tevékenysége közepett Karácsony hozza el számunkra a meghitt, mély örömet, hogy kézzel érinthessük Istenünk jóságát, és új bátorsággal töltsön el bennünket az Úr.

Karácsony ünnepének történelmi eredetére utalva a pápa emlékeztetett rá, hogy az egyházban a liturgikus év kezdetben nem Krisztus születésével kezdődött, hanem a feltámadásába vetett hithez kapcsolódott. A kereszténység legősibb ünnepe tehát nem Karácsony, hanem Húsvét volt. Krisztus feltámadása a keresztény hit, az evangélium hirdetésének alapja és az egyház születésének kezdete. Kereszténynek lenni tehát azt jelenti, hogy Húsvétnak megfelelően élünk. Hagyjuk, hogy magával ragadjon bennünket a keresztség által kapott dinamizmus, amely elvezet ahhoz, hogy meghalunk a bűnnek és Istenért élünk.

Elsőnek 204 körül római Hippolitos állította egyértelműen, Dániel próféta Könyvéhez írt kommentárjában, hogy Jézus december 25-én született. Egyes egzegéták megjegyezték, hogy ezen a napon emlékeztek meg a jeruzsálemi templom helyreállításáról, amelynek ünnepét Kr. e. 164-ben Júdás Makkabeus rendelte el. Az időpontok egybeesése azt jelentené tehát, hogy Jézus születésével, aki azon az éjszakán mint Isten világossága jelent meg, valóban megtörtént a templom felszentelése, vagyis Isten Eljövetele, Adventje a világba.

A kereszténységben a IV. században nyerte el végleges formáját Karácsony ünnepe – folytatta katekézisét a pápa. Ekkor lépett a „Sol invictus”, a legyőzhetetlen nap római ünnepének helyébe. Ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy Krisztus születése a világosság győzelme a rossz és a bűn sötétsége felett. Azonban az a jellegzetes spirituális légkör, amely Karácsony ünnepét körülveszi, a középkorban alakult ki, Assisi Szent Ferencnek köszönhetően, aki rendkívül mély szeretettel volt Jézus, a velünk való Isten iránt.

A Megtestesülés misztériumának sajátos tiszteletéből fakadt a híressé vált greccio-i Karácsony, az élő jászol felállítása. Szent Ferenc az ihletet valószínűleg szentföldi zarándoklata során, valamint a római Santa Maria Maggiore bazilikában felállított betlehemi jászol láttán kapta. Assisi Szegénykéjét, a Poverello-t az késztette az élő jászol felállítására, hogy konkrétan megtapasztalhassa a Gyermek Jézus születésének alázatos nagyságát, és mindenkinek továbbadhassa ennek az eseménynek az örömét.

A greccio-i éjszaka lehetővé tette, hogy a keresztények jobban megértsék az ünnep hiteles üzenetét, sajátos hangulatát. Az élő jászol láttán buzgóbban szerethetik és imádhatják Krisztus emberségét. Karácsonynak ez a megközelítése új dimenziót tárt fel a keresztény hit előtt. Húsvét a hívek figyelmét Isten erejére összpontosította, amellyel legyőzte a halált, és új életet kínál fel. A feltámadás azt tanítja, hogy reménykedjünk az eljövendő világban. Szent Ferenccel és a betlehemi jászol élőképével a védtelen Isten szeretete, alázata kapott hangsúlyt.

Karácsonykor azt fedezzük fel, hogy Isten a Gyermek Jézus gyöngéd tagjaiban nyilatkoztatja ki magát. Isten védtelen Gyermekké válik, hogy legyőzze a kevélységet, az erőszakot, az ember féktelen birtoklási vágyát. Jézusban Isten magára vette a szegénység lefegyverző életállapotát, hogy meghódítson bennünket szeretetével és elvezessen bennünket valódi önazonosságunkhoz. Ne feledjük, hogy Jézus Krisztus legnagyobb címe éppen az, hogy ő a „Fiú”, Isten Fia. Az isteni méltóságot olyan szó jelöli, amely utal a betlehemi jászol alázatos körülményeire.

Jézus gyermeki mivolta egyben azt is megmutatja, hogy hogyan találkozhatunk Istennel, és hogyan élvezhetjük jelenlétét – mondta a pápa, idézve Máté evangéliumának szavait, miszerint csak gyermeki szívvel léphetünk be a mennyek országába. Erre emlékeztette Szent Ferenc kora és minden idők, azaz napjaink kereszténységét is. Imádkozzunk az Atyához, hogy adja meg szívünknek azt az egyszerűséget, amely felismeri a Gyermekben az Urat, kövessük Szent Ferenc példáját – mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.

A Szentatya a világnyelveken is összefoglalta tanítását, majd köszöntötte a VI. Pál teremben összegyűlt zarándokokat.