Roberto Tucci jezsuita bíboros, aki hosszú évekig volt a Vatikáni Rádió főigazgatója
és II. János Pál külföldi útjainak szervezője-kísérője, hosszú interjút adott az Osservatore
Romano munkatársának (a vatikáni lap 2009. dec. 23-i száma tette közzé). Most ismertetjük
a beszélgetés főbb részeit.
„P. Tucci” – most is így szólítják a bíborost a
Vatikáni Rádió munkatársai – a VR stúdiójában előbb jezsuita hivatásáról vallott.
Nápolyi születésű: anyja angol és anglikán volt, anglikánnak keresztelte. Nem akarta,
hogy egyetlen fia jezsuita legyen. Roberto találkozott a jezsuitákkal, feltételesen
megkeresztelték katolikusnak egy nápolyi templomban. Kérte felvételét a jezsuita rendbe,
elvégezte rendi tanulmányait és teológiai doktorátust szerzett, 1950ben szentelték
pappá. 1959-ben az olasz jezsuiták neves folyóirata, a La Civiltà Cattolica munkatársa,
majd igazgatója lett. A 60-as években Olaszországban forrongott a politikai élet:
Aldo Moro katolikus politikus határozottan nyitott a baloldal felé, ami aztán tragikus
következményekkel járt. P. Tuccinak és a folyóiratnak nem kis nehézséget okozott ez
a helyzet. Tardini bíboros államtitkár ellene volt e nyitásnak, éspedig Ottaviani
bíboros szándéka szerint. A folyóirat Itáliával foglalkozó krónikáját a vatikáni cenzúra
után (Tardini bíboros munkatársai javításai szerint) módosítani kellett.
Tucci
bíboros interjújának legérdekesebb részei a pápákkal való kapcsolatai. VI. Pál
pápa nevezte ki az idős és beteg P. Martegani utódjául a Vatikáni Rádió főigazgatójának.
Nosztalgiával köszönt el a La Civiltà Cattolica munkatársaitól. A Vatikáni Rádiónál
közvetlen, személyes kapcsolatba lépett II. János Pál pápával. Karol Wojtyłát már
a zsinat alatt megismerte, mint teológiai szakértő együtt dolgoztak bizonyos dokumentumok
előkészítésén Pápává választása után szorosabb lett kapcsolatuk. II. János Pál P.
Tuccit kérte meg első enciklikája bemutatására.
Amikor az újságíróknak ismertette
a „Redemptor hominis” k. körlevelet, ismerte a szláv pápa szorongását: vajon a zsinat
után kitört általános kontesztálás közepette hogyan fogadják az új pápa üzenetét.
A Vatikáni Rádiót is az ő tanítása szolgálatába állította. Újabb feladatot kapott,
amikor 1982-ben (Marcinkus érsek helyébe) kinevezték a pápa külföldi apostoli útjainak
szervezésére: kormányokkal tárgyalt, a biztonsági szervekkel, a pápa szálláshelyét
és a protokollt kellett előkészítenie.
A pápa kinevezésekor átkarolta, és
ezt mondta neki: „Szegény Páter Tucci, milyen mélyre esett a teológia magaslatáról.”
II. János Pál számos utazása során a pápa mellett láttuk. Sok érdekes epizódot mesélt
el interjújában a pápai utakról, a nemegyszer veszélyes helyzetekről: San Salvadorban,
Chilében, Kubában, afrikai diktátoroknál stb. A kommunista országokban néha nehéz
tárgyalásokat folytatott, mert a hatóságok el akarták szigetelni a néptömegeket a
pápától.
200l-ben II. János Pál szolgálatai elismeréseként kinevezte az
idős P. Tuccit bíborosnak. Az interjú végén szeretettel megemlékezett idén elhunyt
rendtársáról, P. Pasquale Borgomeoról, aki őt követően a Vatikáni Rádió igazgatója
lett, és sokat segített neki a pápai utak lebonyolításában, valamint Alberto Gasbarri
világi munkatársáról és barátjáról, aki az oroszlánrészt vállalta az apostoli utak
megszervezésében. Amikor rendtársaival és rokonaival ünnepelte bíborosi kinevezését,
őszintén mondta, hogy igazában világi munkatársa nálánál jobban megérdemelte volna
a bíborosi kinevezést.