„Kínáljuk fel lelkünk szegényes hajlékát a Szentcsaládnak” – Perger Gyula atya gondolatai
ádvent negyedik vasárnapjára
A vallásos ünnepeket,
s köztük az adventi időt és a karácsonyt is, az a veszély fenyegeti, hogy elveszítik
mélységüket, mert a kereskedelmi központok térhódítása és a mindenütt jelenlévő reklámok
magukkal sodorják az ünnep jelentőségét. A sok sürgés-forgás közepette elfeledjük,
hogy kinek az eljövetelére készülünk. Ellopja a kereskedelem, a reklám a központi
szereplőt, magát Jézus Krisztust, és a reklámok emberei őt fogyasztási cikkekkel akarják
helyettesíteni.
Ünnep előtti életünk kicsit hasonlít Betlehem nyüzsgéséhez.
Valószínűleg a vártnál hamarabb érkeztünk meg Nyugat-Európába, ahol az advent négy
hete évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfényesebb időszaka. A tündöklés, a fényáradat,
a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azokban a napokban nem
vették észre a forgatagban szállást kereső Szent Családot.
Valóban, a lelkünk
lehet olyan Betlehem, amely nem veszi észre és elutasítja a Szent Családot, de lehet
olyan is, mely a megváltás után kiált, és szegényes hajlékát kínálja fel szállásként
a Szent Családnak. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istállóban jött világra,
figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét.
Jöjj
el Jézus, foglald el az utcákat, ahol a siető emberek öntudatlanul is téged keresnek!
Foglald el a munkahelyeket, ahol a fáradt emberek a hajsza értelmét keresik! Toppanj
be a szórakozóhelyek zajos világába, ahol az arcok álarcai mögött fáradt üresség kiált
utánad!
Lépj be az otthonokba, ahol modern kísértésekkel birkózik a lankadt
szeretet! Kopogj be az iskolákba, ahol ijesztő szorgalommal mossák el az igazság és
tévedés határait! Foglalj helyet a konferenciák és kongresszusok asztalainál, ahol
szánalmas erőlködéssel akarják megtervezni az új világot!
Jöjj el kis Jézus,
töltsd be az egész világunkat szereteteddel!