Tiszteletben kell tartani a betegek méltóságát a hatékonyság központú társadalomban is – mondta a pápa a római hospice otthon meglátogatásakor

Az emberi méltóság értéke fennáll a betegségben is, amely ma összeütközésbe kerül a fizikai hatékonyságot középpontba állító mentalitással. Ez a gondolat állt XVI. Benedek beszédének középpontjában, amelyet vasárnap délelőtti látogatása során mondott a Gianicolo-dombon található Szent Szívről elnevezett hospice intézetben. A központ ingyenes palliatív kezelést, az az a fájdalom és egyéb tünetek enyhítésére irányuló ellátást biztosít a végső stádiumban levő betegek számára. Az intézmény ezen túl a hospice személyzet képzésével és kutatótevékenységgel is foglalkozik.

Vasárnap délelőtt a Szentatyát Agostino Vallini bíboros, római helynöke, Leopoldo Torlonia herceg, a Szent Péter Kör elnöke és a Róma Alapítvány vezetője köszöntötte. A betegek és jelenlevő családtagjaik meghatottan fogadták a pápát. XVI. Benedek beszédében kiemelte: ma az uralkodó hatékonyság-elvű mentalitás gyakran peremre szorítja a betegeket, tehernek és problémának tekintve őket a társadalom számára. Aki ismeri az emberi méltóság értelmét, tudja, hogy tiszteletben kell tartani, és támogatni kell ezeket a betegeket, amikor az egészségi állapotukból következő tartozó nehézségekkel és szenvedéssel néznek szembe.

A pápa nagyra értékelte az intézmény munkáját, amely terminális állapotban levő daganatos, Alzheimer-kóros és Lou Gehrig-kórban (amiotrófiás laterális szklerózis) szenvedő betegekkel foglalkozik. XVI. Benedek elérzékenyülve szólt a lelki válság és az elhagyatottság pillanatairól, amelyeket elkerülhetetlenül megélnek az életük végéhez közeledő betegek. A Szentatya elhozta számukra Krisztus reményének üzenetét, aki elkíséri a betegeket felvállalva a test és a lélek sebeit. A betegség fájdalmas és egyedülálló próbatétel, de Isten misztériuma előtt, aki magára öltötte halandó testünket, értelmet nyer és ajándékká, valamint a megszentelődés alkalmává válik – mutatott rá a pápa.

Majd beszéde végén hangsúlyozta: az ádventi időszak Isten eljöveteléről szól és arra hív bennünket, hogy készítsük elő útját. A hit világosságában értelmezve a betegséget és a szenvedést sajátos ádventi tapasztalatot láthatjuk benne. Isten titokzatos eljövetele ez azért, hogy megszabadítson a magánytól, az élet értelmének hiányától és átalakítsa a fájdalmat a remény és az üdvösség találkozásává. Az Úr eljön, és mellettünk van! Ez a keresztény bizonyosság segítsen bennünket, hogy megértsük a gyötrődést is.