A pap legyen Isten jó illata a világban – mondta Cantalamessa atya második ádventi prédikációjában 

Az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában a Szentatya és a pápai család részvételével pénteken reggel megtartott prédikációjában a kapucinus szerzetes Szent Pál figyelmeztetésére emlékeztetett: „Ezt a kincset cserépedényben őrizzük” (2 Kor 4,7). Jól tudjuk, mit jelent ez. Jézus mondta az apostoloknak: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobja és széttapossa az ember.” Krisztus szavainak igazsága sajnos szemünk előtt áll – hangsúlyozta a Pápai Ház prédikátora.

A papok kerüljék a világi örömöket. Ma az egyháznak arra van szüksége, hogy találja meg újra a papi hivatás eszménye iránti lelkesedést. Állítsák előtérbe a spiritualitást, ami Jézus illata, amelyet a papoknak védelmezniük kell a világban. Ha nem értik meg vagy rosszul értelmezik, bűzzé válhat és ahelyett, hogy Krisztus felé vonzana, eltávolít Tőle. Cantalamessa atya utalt a szekularizációra, amely a szerzetesek között is terjed, akik sokszor túlzott figyelmet szentelnek a világi örömöknek. Ezzel úgy kell szembe nézni, hogy elmélyítik a papszentelés szentségének értelmét. Gyakori az a veszély, hogy mindegyik szentség megreked a rítus szintjén és a papszentelés kánonjogi aspektusánál.

A Pápai Ház prédikátora arra hívta a papokat, hogy kövessék az 1800-as években élt P. Lacordaire, francia újságíró tanácsait, aki meghatározta a pap általános képét. Ez ma túlságosan optimistának és idealizáltnak tűnhet, de éppen ezért felel meg a célnak. Az ideális pap - Lacordaire szerint - a világban él, de nem vágyik annak örömeire. Tagja minden családnak anélkül, hogy bármelyikhez tartozna. Osztozik minden szenvedésben, élete titok nélküli, meggyógyít minden sebet. Minden nap az emberektől Istenhez fordul, hogy felajánlja neki tiszteletüket és imáikat, majd Istentől visszatér az emberekhez, hogy elvigye nekik a megbocsátást és a reményt. Acélból van a szíve ha a tisztaságról van szó, ami meglágyul a szeretet érdekében. Tanít és megbocsát, vígasztal és megáld, hogy mindig áldott legyen.