„Őrségváltás a vatikáni Mater Ecclesiae kolostorban” – az elkövetkező három évben vizitációs nővérek imádkoznak a pápa szándékára 

Október 7-én, Rózsafüzér Királynője liturgikus ünnepén vizitációs nővérek váltották fel a bencés szerzetesnőket a Vatikáni Kertekben lévő „Mater Ecclesiae” kolostorban – tájékoztat róla az „Osservatore Romano” c. napilap december 2-i száma. Három évig folytatják szolgálatukat a pápa közvetlen közelében. Jelenleg hat spanyol és egy olasz szerzetesnőnek adatott meg a különleges élmény, hogy a Szent Péter bazilika kupolájának árnyékában, a Vatikáni Kertek csöndjében imádkozhasson a Szentatyáért, az egyházért. Ez az esemény a vizitációs nővérek egész rendje számára fontos időszakban következett be: 2010-ben ünneplik ugyanis alapításuk 400. évfordulóját.

A Vatikáni Kertek, amelyeket 1279-ben III. Miklós pápa hozott létre, a világ legkisebb, mintegy 44 hektáron elterülő államának háromnegyed részét foglalják el. Különböző részekre oszlik: az olasz, az angol, a francia ízlés szerint gondozott kertekre, valamint itt található a mindenkori pápa veteményeskertje, egy kő- és egy botanikus kert. A csodálatos, gondosan ápolt természeti környezetet számos kisebb-nagyobb méretű művészi szökőkút díszíti. Ebbe az idillikus tájba illeszkedik be méltó módon a „Mater Ecclesiae” kolostor, amelynek építését 1992-ben kezdték meg egyszerű és modern stílusban, II. János Pál szándékának megfelelően. A pápa ugyanis azt kívánta, hogy a Vatikáni Városállamon belül alakítsanak ki egy olyan struktúrát, amely szemlélődő szerzetesnők nemzetközi közösségének ad otthont. A négyszintes épület egyes emeletein összesen 12 cellát képeztek ki, a földszinten és az alagsorban pedig közösségi termeket rendeztek be.

A kolostor kápolnájának karzata csak a klauzúrás nővérek számára van fenntartva. Az egyszerű díszítő elemek, mint a művészi üvegablakok, a berendezési tárgyak, a liturgikus kellékek mind a szemlélődő imát segítik elő. A kápolna ékessége az a misztikus légkört teremtő feszület, amelyet az 1995-ben elhunyt híres olasz szobrász, Francesco Messina készített. Az apszis üvegablaka az Úr és az emmauszi tanítványok közötti találkozás jelenetét örökíti meg, az oldalfalakon pedig klauzúrás rendek jelképei láthatók.

Az „Osservatore Romano” interjút készített a kolostor elöljárónőjével, María Begoña Sancho Herreros nővérrel, aki előzőleg a spanyolországi Burgos kolostorának volt felelőse.
María nővér elmondta, hogy a pápa melletti szolgálatot az Úr különleges ajándékaként élik meg. Arra törekednek, hogy megvalósítsák a gyakorlatban alapítójuk, Szalézi Szent Ferenc buzdítását: „Egész életünk, minden gyakorlatunk szolgálja azt, hogy egyesüljünk Istennel. Imáinkkal és jó példánkkal segítsük az egyház és testvéreink üdvösségét”.

A rend két alapítójának Szalézi Szent Ferencnek és Chantal Szent Franciskának a karizmája ma is időszerű – tette hozzá a Vatikáni Kertekben található kolostor elöljárónője. Szalézi Szent Ferenc azt tanítja, hogy az életszentség mindenki számára elérhető. A szent püspök egyben a szeretet orvosa is volt. Az isteni szeretetről szóló értekezésében felvázolt egy olyan programot, amelyet mindenki megvalósíthat, akit magához vonzott Isten szeretete, és aki megtapasztalta, hogy Isten tele van az emberek iránti szeretettel.

Chantal Szent Franciska pedig példakép minden életállapot számára: előbb, mint hajadon, majd, mint férjes asszony, özvegy, végül szerzetesnő és rendalapítóként szolgálta az Urat.
A vizitációs nővérek vatikáni küldetésüknek megfelelően imádkoznak és áldozatokat hoznak az egyházért és a pápáért. Karizmájuknak megfelelően minden egyéni és közösségi imájukat, munkájukat, pihenésüket egyesítik Krisztus keresztáldozatával. Feladatuk továbbá a Szentatya öltözékének rendben tartása is.

María nővér az interjúban beszámolt hétköznapjaikról is. Szigorú időbeosztásuk a következő: reggel 5 óra 20 perckor ébrednek, 6 óra előtt 5 perccel a kápolna kórusán kezdik el reggeli imájukat. 7 óra előtt 5 perccel mondják el a reggeli dicsőítő imát, a laudest, majd negyed nyolckor kezdődik a számukra bemutatott szentmise. 8 órakor reggeliznek, majd mindenki munkához lát. 9-kor ismét imádkoznak. Negyed 12-től háromnegyed 12-ig ismét zsolozsmáznak, az ebédre negyed egykor kerül sor. 13. 50 perckor ún. „engedelmességi” időszak következik, amikor az elöljárónő tájékoztatót tart a közösség tagjainak. Két óra után 5 perccel kezdődik az adoráció a kápolna tabernákuluma előtt. Ezt a pillanatot hívják „vizitációnak”, vagyis látogatást tesznek Jézusnál. Délután negyed 5-től a nővérek lelki olvasmányokkal foglalkoznak, majd háromnegyed 5-kor uzsonnáznak. Öttől hatig különféle spirituális témákról elmélkednek, majd 6 órakor kerül sor az Oltáriszentség kitételére és imádására.

Este fél 7-kor a vizitációs nővérek a kápolna karzatán elimádkozzák a vesperást, majd negyed óra szabadidő után ismét közösen imádkozzák el a rózsafüzért. Háromnegyed nyolckor vacsoráznak, este negyed kilenckor kezdődik a pihenés, a rekreáció. Este negyed 10-kor ismét az elöljárónő szól a közösséghez, majd negyed tízkor a completorium, az utolsó ima zárja a szerzetesnők napját.

A „Mater Ecclesiae” kolostor elöljárónője hivatásáról elmondta: a szerzetesnők a papok lelki anyjai, ez pedig azt jelenti, hogy imádkoznak értük. Minden nap imádkoznak a szent, a kevésbé buzgó, a szenvedő vagy kísértésekkel küzdő papokért. A vizitációs nővérek mindegyiküket segítik imáikkal. Tudják, hogy az egyház és az egész világ javát szolgálják, mert imáik révén Isten szívéhez vonzza az embereket, hogy szeressék Őt, és ezáltal boldogok legyenek.