„A koppenhágai klímacsúcs” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete
Korábban a környezettel és az éghajlattal kapcsolatos aggodalmak sokaknak „luxusproblémának”
tűntek. A gazdagok aggodalma volt. A szegények egészen másért aggódtak: a túlélés
és az elsődleges szükségletek megteremtéséért. Egy idő után azonban megértettük, hogy
a dolgok helyzete másképp áll. Szárazság, környezeti katasztrófák esetén a szegények
szenvednek leginkább, elsőként ők válnak áldozattá. Aki biztosabb helyen él, vagy
jobb lehetőségei vannak táplálkozási és védekezési szempontból, könnyebben viseli
a környezetváltozás negatív hatásait. Tehát mindannyiunkért, de elsőként a szegények
védelmében, vigyáznunk kell földünk egészségi állapotára. Bolygónk olyan, mint szervezetünk,
amelyben a rendellenességek kihatnak egymásra. A légkör összetételének elváltozása,
a tengerszint megemelkedése, a szennyezetlen édesvíz-tartalékok fogyása, a csapadékváltozás
vagy a hurrikánok kialakulása, a talajpusztulás és az elsivatagodás, a mezőgazdaságban
és az ember egészségében esett károk… Mindez valójában az emberi cselekedetektől és
döntésektől függ leginkább.
A koppenhágai klímacsúcs előrelépés de kudarc
is lehet attól függően, hogy az országok – elsőként a legnagyobb és leggazdagabb országok
– milyen mértékben kötelezik el magukat az ügy érdekében. „Mágikus” számokkal tesznek
majd ígéreteket a mérgező gázok kibocsátásának csökkentésére és az ehhez kapcsolódó
költségvetési szükségletekre. Mégis, legvégül, minden tőlünk függ, vagyis a Föld lakosainak
tetteitől, akik túlságosan is hozzászoktunk már ahhoz, hogy másokra hárítsuk saját
felelősségünket.
A pápa legutóbbi enciklikájában jogosan szólt az ún. „új
életstílusokról”, és emlékeztetett arra, hogy az ökológiai szisztéma az ember és a
környezet közti jó kapcsolatra alapszik, melyhez az embertársakkal való jó kapcsolat
is nélkülözhetetlen. A koppenhágai esemény tehát mindannyiunkat egyaránt érinti, közös
problémánk vár megoldásra.