Emlékezés és a béke reménye: P. Federico Lombardi jezsuita jegyzete
XVI. Benedek szombaton délelőtt kihallgatáson fogadta Cristina Fernández de Kirchnert
Argentina és Michelle Bachelet-t, Chile elnökeit, továbbá a két országból érkezett
küldöttséget. A látogatásra abból az alkalomból került sor, hogy a két latin-amerikai
ország 25 évvel ezelőtt írta alá a Béke és Barátsági Egyezményt, miután a Szentszék
5 éven keresztül közvetítő szerepet játszott a megállapodás létrejöttében. Ezzel a
jelentős eseménnyel foglalkozik e heti jegyzetében P. Federico Lombardi, a Vatikáni
Televíziós Központ Octava Dies sorozatában.
Köszönetnyilvánítás a béke ajándékáért
és a bizalom üzenete, hogy a türelmes párbeszéden keresztül, az erőszakos tettek nélkül
lehetséges a béke megteremtése. Ez a célja az argentin és a chilei elnökasszonyok
vatikáni látogatásának e fontos évforduló alkalmából: 25 évvel ezelőtt írták alá a
Szentszék közvetítő szerepének köszönhetően, a két ország közötti béke és barátsági
egyezményt.
Tavaly, amikor a szentszéki közvetítés megkezdésének 30. évfordulója
volt XVI. Benedek pápa így emlékezett az eseményre: „Bármiféle viszálykodás merüljön
fel, le kell győzni a bizalmatlanságot és soha nem szabad feladni a reményt, hogy
a türelmes párbeszéddel és a tisztességgel, körültekintéssel folytatott tárgyalás
lehetőséget jelent az igazságos és méltányos béke megteremtéséhez. Az 5 hosszú éven
át tartó béke közvetítés sikere a világ számára kellemes és nem várt meglepetést
és egyben követendő példát is jelentett. A vatikáni közvetítés elgondolása II. János
Pál pápa nevéhez fűződik, azokban az években, amikor a két szomszédos ország a déli
sarki területek birtoklása miatt egyenesen a háború szélére sodródott.
Ha
abban az esetben lehetségessé vált a tárgyalással elért békekötés, miért nem ismétlődhet
meg máshol ma is? Mivel akkor két katolikus államról volt szó, nagyobb készség mutatkozott
a szentszéki közvetítés elfogadására. 1987-ben II. János Pál pápa ezt mondta: „Gyakorlatban
megvalósított és meggyőző tett volt az argentin-chilei megegyezés, melynek az a tanulsága,
hogy ha az emberek és a nemzetek valóban akarják, akkor békében élhetnek egymás mellett
és az erőszak indítékai helyett az ésszerűség erejét választják. A két ország békekötése
azt igazolta, hogy a történelmet nem vak ösztönök irányítják, hanem minden attól függ,
hogy az emberek szabadon és felelősen igazságos döntéseket hoznak-e.” Folytassuk tehát
a párbeszéd és a béke útjainak építését. Erre mindenhol elodázhatatlan és drámai igény
mutatkozik.