Az ökumenizmus félig teli pohár – Rowan Williams anglikán prímás római előadása  

November 19-én a római Pápai Gergely Egyetemen emlékülést tartottak Johannes Willebrands bíborosról, születésének 100. évfordulója alkalmából. A konferencián felszólalt Rowan Williams canterburyi érsek is, akinek beszédéből részleteket tett közzé az „Osservatore Romano”c. vatikáni napilap.

Az anglikán prímás megállapította: A II. vatikáni zsinat nyomán, a 60-as évektől kezdve, a katolikus egyház elkötelezte magát számos párbeszédben a többi egyházzal, közöttük az Anglikán Közösséggel is. Ezt az örökséget a közelmúltban kiadványban gyűjtötte egybe a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa, amelynek első elnöke a zsinat előtt és után Johannes Willebrands bíboros volt. A két egyház közötti egyezmények arról tanúskodnak, hogy a felek egyetértenek számos egyházra és Istenre vonatkozó kérdésben. Hangsúlyozzák, hogy az egyház közösség, amelyben az emberek Isten gyermekeivé válnak, kiengesztelődnek Istennel és egymással. Az egyház ezt a keresztség és az áldozás szentségei által ünnepli – emlékeztetett rá Rowan Williams érsek.

Ezt követően a „Harvesting the Fruits” – „Betakarítani a termést” – c. kiadványról szólt, amelyet a közelmúltban jelentetett meg Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke. Eszerint a történelmi egyházak keresztényei számára közös pontot jelent, hogy gyermeki viszonyban vannak Istennel, az Atyával, és ennek közvetlen következményeként szeretetegységben vannak a többi hívővel. A Szentháromságtan valamint az Eucharisztia jelentése szintén megegyezik a két egyházban.
Ami a tekintélyt illeti, a „Betakarítani a termést” jól kifejti: a szolgálat és a szolgálati papság nem öncélú ajándék. Az egyház arra kapott meghívást, hogy engedelmeskedjen, hogy a hiteles Evangéliumot tanítsa és hirdesse.

A primátus kérdéséről az anglikán érsek elmondta, hogy ezen a téren valószínűleg kevésbé világos a konvergencia. Létezik azonban egy eléggé elterjedt elismerése annak a ténynek, hogy a helyi szolgálat az összetartást szolgálja. Erős teológiai motivációja van az összpontosítás egyetemes szolgálatának, amely a hívek és közösségek életszentségének javát szolgálja egy egyetemes modellben. Ezt komolyan kell vennünk egy globalizált kultúrában.

Az Apostoli Konstitúció, amelynek közzétételét nemrégen jelentették be, és amely a volt anglikánok részére tartalmaz normákat, elismeri azt a tényt, hogy az etikai különbözőség önmagában véve nem veszélyezteti a katolikus egyház egységét. Mindazonáltal világosan kell látni, hogy nem jelenti létező szolgálatok formális elismerését. Megmarad a liturgikus és spirituális kultúra szintjén. Mint ilyen, találékony lelkipásztori válasz egyesek szükségleteire, de nem jelent egyháztani újítást.

Majd elválik, hogy a konstitúció által javasolt rugalmasság nyomán létrejön-e valami, ami kevésbé hasonlít egy lelkészségre, és inkább hasonlít egy egyházra, amely püspöke körül alakul ki. „Azt kíséreltem itt kifejteni, hogy az ökumenikus pohár hitelesen van tele félig” – mondta Rowan Williams érsek. A két egyház között még meg nem oldott kérdés vajon alapvetően az egyházi megosztottság eleme-e, mint ahogy azt általában a katolikusok tartják? Ha nem az, akkor mindnyájan szembenézhetünk-e rendkívüli kérdésekkel, ugyanolyan metodológiai feltételekkel, a szentségekről és a spiritualitásról alkotott ugyanolyan felfogással, amely eddigi utunkat is jellemezte? – tette fel a kérdést római előadásában Rowan Williams anglikán prímás.