Effeta! Nyílj meg! – P. Federico Lombardi heti jegyzete

Ezekben a napokban konferenciát tartottak a Vatikánban a siketek és nagyothallók jelenlétéről az egyház életében. A jelenlévők közül mintegy kilencvenen voltak hallásképtelenek, s jelbeszéddel kommunikáltak.

Egy ilyen kommunikációhoz több időre és nagyobb türelemre van szükség, hogy a felek beszélgessenek egymással. Nem mondhatjuk, hogy egy sietős és felületes beszélgetés, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva. Egy olyan érintkezési forma, mely mélyebbről jön és különleges, szeretetteljes odaadást követel.

Lehet, hogy a konferencia nem kap nagy nyilvánosságot. Az egyház egyéb problémái keltik fel a média érdeklődését. De a résztvevőknek mégis emlékezetesek maradnak a jelbeszéddel mondott imák, énekek, a Szentatya jelekkel tolmácsolt beszéde.

A hívők tudják, hogy az Úr Jézus, aki földi élete során a süketek füleit hallásra, a némák ajkát pedig szólásra nyitotta, az utolsó ítéletkor fel fogja tenni a kérdést: „Süket voltam, segítettetek hallanom? Néma voltam, segítettetek beszélnem?”. Kérdések, melyeken érdemes elgondolkozni.