„Salve Rosa Pietatis, Salve Flos Ungarie” - Árpádházi Szent Erzsébet az itáliai
művészetben
November 19-én Árpádházi Szent Erzsébetre emlékezünk, 2009-ben születésének 802. évfordulójára.
Horváth Hajnalka jegyzete:
A középkori magyar szent alakját ma
jól ismerjük: a fennmaradt források gazdag gyűjteménye részletesen beszámol életéről,
tetteiről, szokásairól, személyiségéről. Ennek a megismerési folyamatnak a része az
évszázadok során létrejött művészeti emlékek vizsgálata is, melyek nagyban segítik,
hogy még teljesebb képet alkothassunk Erzsébetről, illetve alakjának jelentőségéről,
kultuszáról a korabeli társadalomban.
A keresztény művészetben a szentek ábrázolásakor
elsődleges szempont, hogy hiteles képet, egyfajta „képmást” adjon az ábrázolt személyről
annak érdekében, hogy a néző képes legyen azt könnyen emlékezetébe vésni, majd felismerni.
Ennek megfelelően kétfajta ábrázolásmóddal találkozunk: az egyik, amikor a szent életének
főbb epizódjai egy sorozatábrázolásban jelennek meg; a másik, amikor egyetlen kép
formájában látható a szent alakja, melynek érdekessége, hogy a kép összetett módon
jeleníti meg a szent személyiségét attribútumain, vagyis a szent életének, személyiségének,
egyediségének jelképein, szimbólumain keresztül. Árpádházi Szent Erzsébet legismertebb
attribútuma a rózsa, mely a kötényében lévő kenyér átváltozásának csodájához kapcsolódik.
A művészet tökéletesen tükrözi, hogy a korabeli emberek miért tisztelték az
adott szentet, életének melyik pillanatára kívántak emlékezni, tehát nemcsak segít
megismerni az ábrázolt szentet, hanem képet ad a kor társadalmáról is. Árpádházi
Szent Erzsébet élete két nagy szakaszra osztható: hercegnői eredete és élete Türingiában,
majd férje halála utáni vezeklő és a rászorulókat szolgáló életformája. Ennek megfelelően
alakulnak a róla készült ábrázolások is, melyek a magyar és német határokon túl Európa
és világszerte egyaránt elterjedtek.
II. András királyunk leányának kultusza
Itáliában is igen számottevő, melyről tökéletesen tanúskodik azoknak a művészeti emlékeknek
a listája, mely ma is egyre csak gyarapszik. Elég Simone Martini vagy Piero della
Francesca messze földön neves mesterekre gondolni, akik már nem sokkal a szent halála
után megfestették alakját, melyek ma is az Árpádházi szent nagy kultuszáról mesélnek.
Szent
Erzsébet hercegnőként jelenik meg az Assisi Szent Ferenc bazilika altemplomában Simone
Martini mester ábrázolásán: ruhája ékes, díszes, fején arany korona látható, mely
királyi mivoltát tükrözi. Szent Erzsébet e koronától élete során egyre csak eltávolodott:
a szegényekért élt, egyszerű ruhájukat viselte. A freskón látható korona azonban nemcsak
Erzsébet királyi eredetére utaló tárgy, hanem szimbólum is: egy másfajta, felsőbbrendű
nemesség jelképe, annak dicsősége, melyet Erzsébet élete során nyert el.
Piero
della Francesca többtáblás, ma Perugiában található oltárképén Erzsébet hosszú sötét
ruhát visel, fejét, nyakát és mellkasát fehér mellfátyol takarja el, derekán fehér
öv látható, melyre három csomó van kötve, ölében rózsák. Az ábrázolást nézve világossá
válik, hogy Erzsébet második, vezeklő életszakaszában látható az oltárképen. Ruhája
számos dolgot elárul: özvegységét a mellfátyol viseletén keresztül; szegény életmódját
a sötét hosszú ruha jól mutatja; a derekán viselt fehér öv csomói pedig az Erzsébet
életét vezető értékeket jelenítik meg, melyeket a szent élete során tetteiben is kinyilvánított:
a szegénység, az alázat, az ima, a kegyes cselekedetek.
A firenzei Szent Kereszt
templom üvegablakán Erzsébet egyszerre viseli királyi és egyszerű ruháit. Ez az ábrázolás
kevésbé elterjedt, mégis nagyon kifejezőnek mutatkozik: összefoglalja Erzsébet életének
két nagy fázisát, és egy képben jeleníti meg a szent lelkének kettősségét, vagyis
nemes és vezeklő mivoltát.
Árpádházi Szent Erzsébet személyisége és életútja
a korabeli világban mondhatjuk egyedülálló volt. Királyi származása ellenére szegényként
és a rászorulókat segítve élte rövid életét; özvegyként kegyes cselekedeteket hajtott
végre az akkori szokások ellenére is, melyek zárdai életre kötelezték volna őt. Új
életmodellként jelent meg személye, mely közel állt Assisi Szent Ferenc tanításához.
Így vált a Ferences Harmadrend, vagy a Ferences Világi Rend védőszentjévé, melyet
jól tükröz itáliai ikonográfiája is.