„A társadalom ne diszkriminálja a siketeket, az emberiség pedig gyógyuljon meg a lelki süketségből” – a pápa beszéde az Egészségügyi Pápai Tanács kongresszusán

A november 19-től 21-ig tartó XXIV. nemzetközi konferencia, amelyet a vatikáni szinódusi aulában rendeztek meg, nagy jelentőségű mind társadalmi, mind egyházi szempontból – állapította meg a Szentatya. Ezekben a napokban a siketek problémáit szociológiai, pedagógiai, orvosi, pszichológiai, valamint etikai, spirituális és lelkipásztori szempontok szerint vitatják meg.

A konferencia címe: „Effeta!” „Nyílj meg!” Márk evangéliumának ismert példabeszédét juttatja eszünkbe, amikor Jézus visszaadja egy siketnémának hallását. Jézus szeretetteljes gesztusai mély részvétet fejeznek ki a beteg ember iránt. Érdeklődését konkrétan, jelentőségteljes tettek révén nyilvánítja ki. Megérinti a siketnéma fülét és nyelvét, majd arra szólítja fel, hogy tekintetét irányítsa a mennyei Atya felé. Végül pedig meggyógyítja a beteget és visszaküldi családjához. A tömeg látván Jézus tettét csodálkozással telve, egyre nagyobb lelkesedéssel hangoztatta: „Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet” (Mk 7,37).

Jézus tettével, amely az Atya szeretetét nyilatkoztatja ki, nem csak a fizikai siketséget gyógyítja meg. Arra is rámutat, hogy létezik egy másféle süketség, amelyből az emberiségnek ki kell gyógyulnia: ez pedig a lélek süketsége, amely egyre magasabb korlátokat állít Isten és testvéreink hangjával szemben. Ezek a korlátok az embert pusztító önzésbe zárják, nem teszik lehetővé, hogy meghallják a leggyengébbek, a leginkább szenvedők kiáltását.

A Szentatya utalt szeptember 6-án Viterbóban mondott szentbeszédére. Jézus hő vágya, hogy leküzdje az emberben az önzés által teremtett magányt, a kapcsolatteremtésre való képtelenségét. Új arcot kíván adni az emberiségnek, amely másokat meghallgat, amely képes a párbeszédre, a kommunikációra, az Istennel való közösségre. Az emberiség legyen jó, mint amilyen jó az Isten által teremtett világ, szűnjön meg a diszkrimináció, mások kizárása. A világ valóban váljon mindenki számára a hiteles testvériség helyévé.

A társadalomban még ma is tapasztalható előítéletek a siketekkel szemben elítélendők és semmivel sem indokolhatók. Szemben állnak emberi méltóságuk tiszteletben tartásával és teljes társadalmi integrációjukkal. Azonban mind egyházi, mind polgári téren számos intézmény és társulat hiteles szolidaritással támogatja őket, kezdeményezéseikkel javítva a siketek életkörülményeit. A pápa emlékeztetett rá, hogy az első iskolákat Európában már az 1700-as években létrehozták a siketek oktatására és vallási képzésére. Az azóta eltelt időszakban az egyházban, papok, szerzetesek, szerzetesnők és világi hívek buzgóságából, megsokszorozódtak azok a karitatív művek, amelyek a siketek teljes társadalmi integrációjára irányulnak.

XVI. Benedek pápa felhívást intézett a politikai és polgári hatóságokhoz, a nemzetközi szervekhez: nyújtsanak támogatást ahhoz, hogy a fejlődő országokban is megfelelő módon tiszteletben tartsák a siketek méltóságát és jogait. Az egyház, követve isteni Alapítója tanítását, továbbra is elkíséri őket különféle lelkipásztori és szociális kezdeményezésekkel. Tudatában van annak, hogy a szenvedésben olyan különleges, sajátos kegyelem rejlik, amely az embert lelkileg Krisztushoz közelíti. A pápa arra emlékeztette a siketeket, hogy keresztségük révén nemcsak befogadói az Evangéliumnak, hanem egyben hirdetői is, majd Mária, a Reménység Csillaga oltalmába ajánlotta őket.

A konferencia szervezője, Zygmunt Zimowski érsek, az Egészségügyi Pápai Tanács elnöke elmondta, hogy a világon több mint 278 millió a nagyothallók és siketek száma. 59 millió közöttük teljesen hallásképtelen. 80%-uk a kevésbé fejlett országokban él, ahol nem részesülnek megfelelő egészségügyi ellátásban. Becslések szerint a katolikus egyházban egymillió 300 ezer a siketek száma. José Redrado püspök, a dikasztérium titkára Beethoven példájára emlékeztetett rádiónknak adott interjújában. A zeneszerző óriás elszigetelten élt Bécs mellett és még az öngyilkosság gondolata is felmerült benne süketsége miatti szenvedésében. Arra volt ítélve, hogy csak lelke mélyén hallhatta meg a benne megszülető dallamokat. Gigászi erővel azonban leküzdötte a lelki válságot. Nem a halálé, a depresszióé az utolsó szó, hanem a győzelemé, amely az erőfeszítést jutalmazza. A lélek felülkerekedik a törékeny testen – mondta Redrado püspök, az Egészségügyi Pápai Tanács titkára.