A legfejlettebb társadalmakban is szükség van a karitatív tevékenységre – mondta a pápa a „Cor Unum” Pápai Tanács plenáris ülése résztvevőinek

Képzési utak keresése a jótékonysági szektorban dolgozók számára – ez a célkitűzése az egyház karitatív tevékenységével foglalkozó „Cor Unum” Pápai Tanács 28. plenáris ülésének. A november 12-14. között Rómában zajló konferencián részt vesznek a tanács tagjai, bíborosok és püspökök a világ minden részéről, valamint az egyház nagy karitatív szervezeteinek képviselői, mint a Katolikus Segélyszolgálat (CRS), a Manos Unidas, a Caritas és a „Szükséget Szenvedő Egyház”.

A pápa pénteken fogadta a római tanácskozás résztvevőit. Beszédében kiemelte: a szeretetszolgálatban dolgozók alapvető célja, hogy megismertessék Isten könyörületes arcát, aki meg akarja menteni az embert földi és lelki dimenziójában egyaránt. Megemlékezett a világ minden részén élő hívekről, akik nagylelkűen áldozzák idejüket és energiájukat arra, hogy tanúságot tegyenek Krisztusról, aki lehajol a testben és lélekben rászorulókhoz. A szeretetszolgálat az egyház természetének része és az üdvözülés hirdetésében nem vonatkoztathat el az emberek életének konkrét körülményeitől. Az évszázadok során ennek tudatában születtek meg azok az egyházi tevékenységek és struktúrák, amelyek célja a személy és a népek előmozdítása. Továbbra is nélkülözhetetlen hozzájárulást jelentenek az ember harmonikus és átfogó fejlődéséhez.

Nem az egyház feladata, hogy közvetlenül beavatkozzon az államok politikájába – figyelmeztetett a pápa. A keresztény közösség viszont nem maradhat háttérben az emberi jogok védelmének, valamint az igazságosság előmozdításának terén. A hit lelki erő, amely megtisztítja az értelmet az igazságos rend keresése folyamán. Megszabadítja attól a mindig jelen levő kockázattól, hogy az önzés, az érdekek vagy a hatalom káprázatába essen. Még a szociális szempontból legfejlettebb társadalmakban is szükséges a szeretetszolgálat, ami sosem válik feleslegessé. Mindig lesznek a szenvedésnek, a magánynak olyan helyzetei, amelyek személyes elkötelezettséget és konkrét segítséget igényelnek. A keresztények emeljék mindig tekintetüket Krisztus arcára. Arra kaptak ugyanis meghívást, hogy szolgálják és szeressék a világot, mégha nem is e világból valók. Beszéde végén XVI. Benedek kiemelte: az egyház számára nagyon fontos, hogy Isten jóságának és szeretetének közvetítője legyen.