XVI. Benedek beszéde az elvándorlásról szóló vatikáni konferencia résztvevőihez 

Lelkipásztori válaszadás az elvándorlás jelenségére a globalizáció korszakában – ez a témája a november 9-12. között a Vatikánban zajló tanácskozásnak. Az elvándorlók és menekültek VI. világkongresszusát az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa szervezte. A Szentatya hétfőn délben fogadta a résztvevőket, 81 ország közel 300 képviselőjét. Beszédében rámutatott: az elvándorlás egyidős az emberiség történetével, de sosem volt ilyen nagy mértékű és ilyen összetett, mint ma. A komplex helyzet láttán a pápa figyelmeztetett, hogy el kell gondolkodni a pusztán anyagi fejlődésre alapozott társadalom következményeiről. Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) k. enciklikáját idézve hangsúlyozta: csak az átfogó fejlődés tekinthető valós fejlődésnek, vagyis az, amely minden emberrel és a teljes emberrel foglalkozik.

A hiteles fejlődés mindig szolidáris. A globalizáció útján járó társadalomban a közjónak és az ez iránti elkötelezettségnek ki kell terjednie az egész emberi családra, a népek és nemzetek közösségére. A globalizáció folyamata alkalmat adhat az átfogó fejlődés előmozdítására, de csak akkor, ha a kulturális különbségeket a találkozás és a párbeszéd lehetőségeinek tekintjük. Továbbá, ha a világ erőforrásainak egyenlőtlen elosztása a szolidaritás új tudatára ébreszt, amelynek egyesítenie kell az emberi családot. Megfelelő válaszokra van szükség a folyamatban levő nagy társadalmi átalakulások idején. Tisztában kell lenni azzal, hogy nem létezik hatékony fejlődés, ha nem segíti elő a népek közötti találkozást, a kultúrák közötti párbeszédet és a jogos különbségek tiszteletét.

Miért ne tekinthetnénk az elvándorlás világjelenségét, mint kedvező körülményt a népek közötti megértésre és a béke építésére, valamint a nemzetek fejlődésére? – tette fel a kérdést XVI. Benedek. Az elvándorlás arra hív bennünket, hogy helyezzük előtérbe az emberi család egységét, a befogadás, a vendégszeretet, a másik iránti szeretet értékét. Ezt a javakban való osztozás, a kölcsönös részvétel és a másokról való gondoskodás mindennapi gesztusaira kell váltani. Ahhoz, hogy egymás iránt befogadók legyünk, a keresztények legyenek készek Isten Szavának meghallgatására, amely Krisztus követésére és a Vele való egységben maradásra hív.

Beszéde végén a pápa megállapította: a Jézus tanításához hű keresztény közösségek tisztelettel és figyelemmel fordulnak minden ember felé, különösen, ha nehézségben vannak. Hiszen Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve, valamint Krisztus vére által lettek megváltva. Az egyház arra kéri tehát a híveket, hogy nyissák meg szívüket a bevándorlók és családjaik felé. Vegyék figyelembe, hogy nem problémát jelentenek, hanem olyan erőforrást, amelyet megfelelően fel kell használni az emberiség haladására és hiteles fejlődése érdekében.