Száz éves a független magyar jezsuita rendtartomány - megemlékezés az üldözöttekről

P. Szabó Ferenc jegyzete:
Száz éves múltjukra emlékeznek ebben az évben a magyar jezsuiták több rendezvénnyel. Szeptember 7-én P. Adolfo Nicolás rendfőnök részvételével az ünnepi megemlékezéshez provinciatalálkozót tartottunk, amelyen hálát adtunk az elmúlt évszázad sok kegyelméért, a szépen kibontakozó művekért, apostoli sikerekért, de a közel fél évszázados kommunista uralom alatti üldöztetésért is.

Most október 16-án és 17-én tudományos konferencia keretében idéztük fel a magyar jezsuiták száz évét és ami abból következik. A magyarországi jezsuiták önálló rendtartománya 1909. szeptember 9-én alakult meg. Az alapítás történetét és a kibontakozást vázolta Fejérdy András első előadása. Az alapításkor két kollégium, a noviciátus és három rendház létezett, amelyekben 72 pap, 48 tanuló rendtag és 62 testvér, összesen 182 jezsuita élt és dolgozott. A rendtagok száma a XX. század első felében állandóan emelkedett.

A trianoni területrendezés a magyar provinciát is érintette: több jezsuitát átírtak a csehszlovák és a román tartományokba. 1950-ben, a szerzetesek szétszóratásakor a magyar rendtartomány elérte a csúcspontot: összesen 417 volt a létszám. Majd tájékoztatók hangzottak el a múlt nagy magyar jezsuitáiról és műveikről: Varga László és Csávossy Elemér szociális munkásságáról (Hámori Péter). Balogh Margit történész Kerkai Jenő két háború közötti KALOT-mozgalmáról, a falusi ifjúság anyagi és szellemi felemelését célzó apostoli munkáról beszélt. Szilágyi Csaba Bangha Bélát, a sajtóapostolt mutatta be, aki többek között a Magyar Kultúra c. folyóiratot alapította és szerkesztette, és a húszas-harmincas évek katolikus megújhodásának vezéregyénisége volt. Ádám János volt provinciális a külföldre menekült idősebb és fiatalabb magyar jezsuiták tanító vagy lelkipásztori munkásságát méltatta.

A külföldre szökött és ott tanulmányaikat elvégző magyar jezsuiták 22 rendtartományban éltek és dolgoztak. Nemesszeghy Ervin volt provinciális is részben a külföldi munkákat, nevezetesen a Torontóban elkezdődött noviciátust mutatta be, majd a külföldi és a hazai részprovincia egyesüléséről és az itthoni újrakezdés nehézségeiről beszélt. 1991-ben egyesült a két szekció, részprovincia. A külföldre került magyar jezsuiták közül 25-en tértek haza, hogy az itthoni elöregedett atyáknak és testvéreknek segítsenek az újrakezdésben. Erről az újrakezdésről és a közel két évtizedes kibontakozásról, kezdeményezésekről mindkét nap délutánján párhuzamos műhelyek keretében kaptunk tájékoztatást.

Én magam az 1945 utáni hazai és külföldi sajtómunkáról számoltam be: Miután A Szív újság, majd Magazin külföldi viszontagságos történetét vázoltam, az Őry Miklós által Ausztriában szerkesztett Papi Lelkiség, majd Szolgálat c. folyóirat szerepéről szóltam. Mivel a magyar rendtartomány felelőssége alá tartozott kezdettől fogva a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztése, tehát ez az elektronikus sajtó is, beszámoltam a két évtizedig P. Orbán Miklós által vezetett tagozat, majd a saját és munkatársaim rádiós és könyvakciós tevékenységéről, a Pápa rádiója fejlődéséről, és röviden a jelenlegi helyzetről. Vázoltam a hazafelé irányuló kezdeményezések, művek együttműködését: Szolgálat c. folyóirat, a bécsi Egyházszociológiai Intézet, a leuveni magyar Kollégium felelőseinek rendszeres találkozása és kapcsolata, a Szolgálat és a Vatikáni Rádió magyar munkatársainak könyvakciója a kommunizmus alatt szenvedő egyház szellemi-lelki támogatását célozta. A Szolgálat utódaként 1991-ben Bécsben megszületett és 1992-ben hazaköltözött a Távlatok c. világnézeti, lelkiségi és kulturális folyóirat, Kanadából pedig A Szív magazin. E két jezsuita lap jelenéről és jövőjéről is szóltam. Műhelymunka keretében Hofher József atya beszámolt az általa vezetett cigánymisszióról, mások a Szív-újságot, a Jézus Szíve Néplányokat és a Korda könyvkiadót alapító Bíró Ferenc mai is élő művéről, továbbá a miskolci új jezsuita gimnáziumról és diákotthonról. –

Október 17-én délelőtt ismét történeti előadások hangzottak el: a hajdani kalocsai jezsuita kollégiumról, a magyar jezsuiták zsidómentő tevékenységéről, továbbá Bánkuti Gábor fiatal történész, a titkos rendőrség dokumentumai alapján a jezsuiták elleni koncepciós perekről. Az itthon maradt magyar jezsuiták közül 64-et ítéltek el koncepciós perekben, együttesen 227 évet töltöttek börtönben vagy internáló táborokban, és összesen 1067 évre ítélték el őket. Egyesek, mint pl. Tüll Alajos és Csávossy Elemér (volt provinciálisok) embertelen kínzásokat szenvedtek el. A kínai (támingi) magyar jezsuita misszióról Vámos Péter professzor, kínai szakértő tartott előadást. Egy szlovák jezsuita angol nyelven a szlovákiai jezsuiták mai helyzetét vázolta. A délutáni műhelyek alatt eszmecserét folytattak a hivatás ébresztésről, a jezsuita oktatásról és nevelésről (Miskolci Gimnázium, Faludi Akadémia, Szent Ignác-szakkollégium, Vértesaljai László pedig a 100 éves Jézus Szíve-templom felújításáról és az ott folyó apostoli munkáról adott tájékoztatást.

Ez a felsorolás nem igen ad számot az elhangzott előadások és a megbeszélések gazdag tartalmáról. A tervek szerint a tudományos konferencia anyaga majd megjelenik egy gyűjtőkötetben. Már az elmúlt években több kötetet jelentettünk meg az üldözött jezsuiták vallomásaiból és róluk szóló írásokból. Most, amikor bizonyos dokumentumok közzététele és egy film kapcsán sok szó esik „egyházi ügynökökről” is, hangsúlyozzuk, hogy a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy beszéljük az egyházüldöző kommunista rendszer sok-sok vértanújáról is, egyháziak és világiak helytálló hűségéről, a bebörtönzöttekről és a mindennapi életben számos zaklatást elszenvedő papokról és világiakról. II. János Pál hangsúlyozta a a 2000. év Nagy Jubileumát meghirdető bullájában, hogy nem szabad megfeledkeznünk a XX. század vértanúiról, akik a totalitárius rendszerek üldözése közepette tanúságot tettek Krisztusról.