„A zene imádsággá válhat” - mondta a pápa a szombati vatikáni zongora-hangversenyen

Egy elragadó történelmi és művészi utazásnak lehettünk részesei, amely révén újra átélhettük zene szépségeit, amely egyben a lélek nyelve is, tehát univerzális. XVI. Benedek ezeket a szavakat intézte a szombat esti, vatikáni VI. Pál teremben tartott egyedülálló koncerten. Az imolai Nemzetközi Zongora Akadémia, alapításának 20 évfordulója alkalmából rendezte a neves koncertet a Szentatya és a szinódusi atyák tiszteletére. A zenei esemény a zongora történetét elevenítette meg, 7 korabeli hangszer segítségével, felidézve Bachtól Lisztig a zongorairodalom legszebb darabjainak eredeti hangzásait. Hosszas taps kísérte a kínai zongoraművésznő, Jin Ju előadását, aki a koncert végén újra eljátszotta a pápának, a szeretett Jochann Sebastian Bach prelűdjét.


A XVIII-XIX. századból, illetve a XX. század elejéről származó zongorák már önmagukban is esztétikai, művészeti és történelmi örökséget képeznek. A zene minden kultúra része, azt is mondhatnánk, hogy az emberi élet minden mozzanatát elkíséri, a fájdalomtól a jókedvig, a gyűlölettől a szeretetig, a szomorúságtól az örömig, a haláltól az életig. Az évszázadok és évezredek során a zenét mindig olyan érzelmek továbbadására használták, amelyeket szavakkal nem lehetett kifejezni – mondta a pápa. A zene megnyugtatja a lelket, mély érzelmeket vált ki és szinte természetszerűen Istenhez emeli a gondolatokat és a lelket minden helyzetben, legyen az örömteli vagy szomorú. A zene tehát imádsággá válhat – zárta XVI. Benedek a szinódusi atyákhoz és a hallgatósághoz intézett szavait.