Az évközi huszonnyolcadik
vasárnap első olvasmánya a Bölcsesség Könyvéből vett rövid szakasz, amelyben arról
hallunk, hogy a szent író esdekelve kérte Istentől a bölcsesség lelkét és nagy örömére
megkapta azt és vele együtt mindent, amire szüksége volt az életben. A Szentírásban
az igazi bölcsesség Isten ajándéka. Ez érvényes ma is: szükségünk van bölcsességre,
kérjük Istent, ajándékozzon meg vele bennünket.
A második olvasmányban a Zsidókhoz
írt levél szerzője az isteni bölcsességet Isten igéjével kapcsolja egybe, amely őszinteségre
szólít fel bennünket, hiszen Isten ismeri az emberi lélek titkait. A mi életünkben
is fontos, hogy Isten szava állandóan tisztítson bennünket.
Az Evangéliumban
Szent Márk leírja a jól ismert találkozást Jézus és a gazdag ifjú között. Három szereplője
van ennek az eseménynek: Jézus, a gazdag ifjú, és a csodálkozó tanítványok.
Mindenekelőtt
megtudjuk, hogy Jézus már útnak indult, amikor a fiatalember odasietett hozzá és megállította.
Ebből arra következtethetünk, hogy a fiatalember nem hallgatta végig Jézus tanítását.
Jézus nem haragudott meg a tolakodásért. A fiatalember jó szándékkal jött hozzá, Istenfélő
ember volt, aki megtartotta a parancsokat. A fiatalember tele volt jó szándékkal,
nagy és szent vágyakkal, Jézus iránti csodálattal. De mindez megmaradt szándéknak,
vágynak, csodálatnak, amelyeket nem követtek elhatározások, tettek, cselekvés. Gyakran
van ez így a mi életünkben is: fellelkesülünk, megrendülünk egy esemény kapcsán, de
aztán megtorpanunk és nem lépünk tovább.
Fontoljuk meg, hogy a fiatalember
baja abban volt, hogy nem tudott megszabadulni gazdagságától és kérdezzük magunktól,
mi az, ami minket köt, birtokol, akadályoz az Istenhez vezető úton? Jézus nem volt
a gazdagság ellen. Voltak jólétben élő barátai, akiket nem szólított fel arra, hogy
hagyjanak el mindenüket és kövessék Őt. Gondolhatunk Lázárra és nővéreire, akik szívesen
megvendégelték nemcsak Jézust, hanem tanítványait is házukban, ami azt jelenti, hogy
volt miből. Itt másról van szó. A fiatalember a tökéletesség eszményét vetette fel,
igaz nem egyenesen, de burkolt formában, amikor kijelentette, hogy a törvényeket lelkiismeretesen
megtartotta, de ennél többet akart.
Álljunk meg egy pillanatra Jézus előtt
és figyeljük meg hogyan fogadta a fiatalembert és mit mondott neki. Jézus szeretettel
fogadta ugyan a fiatalembert, de nem volt hajlandó semmiféle megalkuvásra. Jézus magas
célt tűzött a fiatalember szeme elé, amelyet az nem volt hajlandó elfogadni. Ennél
a pontnál megvizsgálhatjuk az Egyház és a mai fiatalok viszonyát.
Valahogy
az a benyomásunk, mintha egyesek minden áron szeretnék megnyerni a fiatalokat az egyháznak.
Elébük kellene menni, az ő nyelvükön kellene szólni, érzékenyen kellene figyelni igényeikre
– érvelnek egyes lelkipásztorok. Nem hiányoznak a konkrét lépések sem: legyen beat
mise klasszikus zene helyett a templomban, szervezzünk különféle szórakozási programokat
a plébániákon imaórák helyett. Egyesek esetleg szent Pálra hivatkoznak és alkalmazzák
az ő elvét, miszerint mindenkinek mindene lett, hogy egyeseket üdvözítsen, ezért úgy
gondolják kompromisszumokat kell kötni a fiatalok világával, velük szemben elnézőbbnek
kellene lennünk, mint a felnőttekkel szemben.
Jézus nem bánt „kesztyűs kézzel”
a gazdag ifjúval, akit ma úgy neveznénk, mint jó szándékú keresőt. Elijesztette a
jóhiszemű ifjút. Nem volt hajlandó kompromisszumra lépni vele. Felkínálta neki a teljes
Evangéliumot, annak minden élével. A fiatalember elment bánatosan, de Jézus még ekkor
sem futott utána.
Ma az Egyház viszi tovább Jézus üzenetét, ezért tevékenységének
alapkritériuma szintén az evangéliumi igazságok teljessége. Ezen a téren nem léphet
kompromisszumokra a világgal. Hogyan tolmácsolja a rábízott üzenetet, az megfontolás
tárgya. Mivel az Evangélium minden embernek szánt üzenet, az Egyháznak ma is hirdetnie
kell a világ „piacterein” a teljes igazságot, úgy, ahogyan azt Pál tette az Areopáguszon,
eltekintve attól, hogy tetszik-e a mai embernek vagy nem? Az Egyház nem a vallásos
igények nagykereskedelme, ahová be kell csalogatni az embereket, hogy azt vegyenek,
amit akarnak, hanem Jézus Krisztus teljes üzenete, amely magában foglalja a keresztet
és lemondást is.