Afrika az egyetemes egyház szívében - Arinze, Turkson bíborosok és Eterovic érsek felszólalása a szinóduson

Hétfőn délelőtt XVI. Benedek beszédét követően a vatikáni szinódusi aulában Francis Arinze bíboros, a szinódus megbízott elnöke és Nikola Eterovic érsek, a szinódus főtitkára fordult a jelenlevőkhöz. Ez után a szinódus főrelátora, Peter Turkson bíboros, a ghánai Cape Coast érseke mondta el a vita előtti első beszédet.

Arinze bíboros emlékeztette a résztvevőket, hogy Afrikát úgy ismerik a világon, mint egy olyan kontinenst, amely igyekszik menekülni az igazságtalanságok és a háborúk elől. Ugyanakkor a szeretet, a szolidaritás, a béke és a kiengesztelődés iránti elkötelezettség földrészeként is ismert. Eterovic érsek rámutatott Afrika dinamizmusára, a hivatások növekvő számára, valamint az egyház kiterjedt tevékenységére a jótékonyság, az egészségügy és az oktatás terén. A főrelátor pedig az Instrumentum Laboris, vagyis a szinódusi munkadokumentum alapján megjelölte azokat a főbb témákat, amelyeken a szinódusi atyáknak dolgozniuk kell.

Itt az idő, hogy váltsunk és szeretettel elmondjuk az igazságot Afrikáról. Elő kell segíteni a kontinens fejlődését, amely az egész világ javára válik – hangsúlyozta Turkson bíboros. A média túl sokáig mindazzal vádolta Afrikát, amelyet az emberiség megvet, pedig Kína után a második fejlődő világpiac, a lehetőségek kontinense. Felidézte a problémákat is, mint pl. a szekták, az etnikai összeütközések, az elvándorlás, amelyek kiszolgáltatott körülményeket teremtenek Afrika gyermekei számára. Ide sorolta még a hagyományos házasság válságát, amelyet az együttélés más formái fenyegetnek, amelyekből hiányzik a tartós elkötelezettség és a gyermeknemzés. Ez a családról, a szexualitásról, valamint az abortusz, a fogamzásgátlás és a génmanipuláció kapcsolódó aspektusairól új globális etika kialakítása felé vezet.

A drog- és a fegyverkereskedelem kapcsán Turkson bíboros annak a reményének adott hangot, hogy korlátozó egyezmény születik ezek ki- és beviteléről. Ezt követően a szinódusi atyák figyelmébe idézte a klímaváltozást, amely áradással, szárazsággal és éhínséggel sújtja Afrikát.

Végül a ghánai bíboros a szinódus fő témáival foglalkozott beszédében: a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke. A kiengesztelődés kapcsán emlékeztetett rá, hogy ezt meg kell tenni Istennel és az emberekkel egyaránt. Az igazságosságot keresztény értelemben kell venni, vagyis mint a dolgok igazságos rendje. A béke nemcsak világi értelemben, vagyis a konfliktusok hiányaként értelmezendő, hanem a harmónia, a biztonság és a jólét jelenléteként, de elsősorban Isten ajándékaként. Az afrikai egyház váljon a Föld sójává: óvja meg a kontinenst a gyűlölettől, tisztítsa meg az emlékezetet és áldozza fel magát népe életéért. Hiszen, aki a Föld sója és a világ világossága, az ismeri az isteni üdvösségét és azt mindenki szolgálatába állítja.

A hétfő délelőtti ülést követően az újságírók kérdéseire válaszolva a Szentszék Sajtótermében Turkson bíboros hangsúlyozta a gyermekek fontosságát az afrikai családok számára, mert ahol hiányoznak a gyermekek, a család hajlik a szétesésre. Emlékeztetett az 1994-es első Afrikával foglalkozó szinódus és a mostani közötti kapcsolatra. XVI. Benedek utolsó enciklikája, a Caritas in veritate, vonatkozási pontot jelent a szinódusi atyák számára. Végül arra a kérdésre, hogy előbb vagy utóbb lesz-e az egyháznak fekete pápája, Turkson bíboros mosolyogva válaszolt: „Miért ne!”.