Megjelent a Távlatok őszi száma

A Szentatya által meghirdetett Papság Éve képezi a Távlatok őszi számának központi témáját. A jezsuita folyóirat főszerkesztője, P. Szabó Ferenc vezető cikkében, az egyház és a papság mai válságának gyökereit keresve, a fő okokat a hit és a hűség megfogyatkozásában jelöli meg. A mai szekularizált, ateista környezet próbára teszi a világi hívők és a papok hitét és elkötelezettségét. A Papság Éve jó alkalom az eszmélődésre, az imaélet elmélyítésére, a megújulásra, amint XVI. Benedek is hangsúlyozta a paptestvérekhez intézett levelében.
A nagyobb tanulmányok között olvashatjuk Nemeshegyi Péter teológus elmélyült írását az újszövetségi papság teológiájáról. Török Csaba lelkipásztor és teológiai tanár a papok, püspökök és világiak kapcsolatának hiányosságaira világít rá. Hess István jezsuita Szent Ignác papi lelkiségét elemzi. A Távlatok őszi száma „Virtuális kerekasztal” rovatában megszólaltat papokat és világiakat a gyakorlati papi szolgálatban észlelt kedvező és kedvezőtlen tapasztalataikról. - Benkő Antal bemutatja két jeles magyar jezsuita, Hunya Dániel és Őry Miklós tevékenységét (otthon, illetve külföldön) a papi lelkiség és a papi egység szolgálatában. – A „Róma és a világegyház” rovatban többek között XVI. Benedek harmadik enciklikája részletes elemzését olvashatjuk; továbbá Szabó Ferenc tanulmányát: „VI. Pál és az Ostpolitik” címmel. A főszerkesztő cikke Andrea Tornielli VI. Pálról szóló új monográfiája és Giovanni Barberini Ostpolitikról, a Szentszék keleti politikájáról szóló könyve kapcsán elemzi VI.Pál és az Ostpolitik főszereplője, Agostino Casaroli diplomáciai kapcsolatait a volt kommunista országokkal.
P. Szabó elemzései végén felteszi a kérdést Wyszynski bíborossal: vajon a diplomácia segítette-e az evangelizálást? És vajon a diplomácia egyháza nem feledkezett-e meg a vértanúk egyházáról? Minden bizonnyal még nagyobb történelmi távlat kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott választ adhassunk e kérdésekre. – A „Lelkiség” rovatban Bartók Tibor fiatal jezsuita a „sentire cum ecclesia”, az egyházzal való együttérzés (az Egyháznak való engedelmesség) ignáci tanítását alkalmazza a jezsuiták mai magatartására, figyelembe véve a Szentatya és az utolsó általános rendgyűlés figyelmeztetését is.
Bartók Tibor végkövetkeztetésében ezeket írja: Szent Ignác sürgeti a szeretet az Egyház iránt, „amely a maga hierarchikus és szentségi struktúrájával együtt Jézus Krisztus Egyháza. Ez a szeretet nem szentimentalizmust, hanem hitet kíván. Ezt az Egyházat, amelynek a misztériuma nem választható el Jézus Krisztus mindig nagyobb Misztériumától, ugyanakkor nem is azonosítható vele. Szeretni az Egyházat: feszültséget jelent – jezsuiták számára éppen úgy, mint bárki más hívő és felelősen gondolkodó ember számára. Jezsuitaként akkor tudjuk talán ezt a feszültséget viszonylagos békében élni, ha tudatosítjuk magunkban: előbb tartozunk az Egyházhoz, mint az Egyházon belül a Jézus Társaságához.”