Noel Treanor püspök felszólalása a Lisszaboni Egyezményről az ír Európai Ügyek közös bizottságának ülésén 

Írország szerepét Európa jövőjének formálásában nem szabad, hogy veszélyeztesse egy olyan szavazás, amelyet frusztráció vagy az ország politikai pártjaival kapcsolatos indulat táplál. Az országos szintű gazdasági és egyéb nehézségek ne ösztönözzék a Lisszaboni Egyezményt elutasító szavazatot – hangsúlyozta szeptember 16-án egy ír parlamenti bizottság előtt mondott beszédében az ír püspök, aki két évvel ezelőttig a COMECE (az EU Püspöki Konferenciái Bizottsága) elnöke volt.

Írországban október 2-án tartják a második népszavazást a Lisszaboni Egyezmény ratifikálásáról. Az ír püspöki konferencia 2008-as lelkipásztori levelére utalva a főpásztor megerősítette, hogy a katolikusok fenntartás nélkül és nyugodt lelkiismerettel szavazhatnak igennel a Lisszaboni Egyezményre. Nincsen vallási vagy etikai aggodalmakra alapuló érv annak elutasítására. Kiemelte, hogy fontos a helyes információközlés azért, hogy elkerülhető legyen a félretájékoztatás miatti esetleges alaptalan félelmek kialakulása. Nincsen olyan szervezet, amely a katolikus egyház nevében aktív lobbi-tevékenységet folytatna a jelenlegi kampányban.

Treanor püspök szerint a szavazóknak két fontos problémát kell figyelembe venniük. Az első az EU intézmények hatása fontos etikai kérdésekben, amelyek egyébként nemzeti kompetencia-területre tartoznak, mivel az Európai Parlament határozza majd meg a kontinens jövőjének etikai és társadalmi szövetét. A másik aggodalomra okot adó pont az, hogy az erkölcsi értékekről és a közérdekről folyó viták ugyanannyira részei a nemzeti, mint az EU szintű kulturális és politikai környezetnek. Az országos félelmek és bizonytalanságok kivetülhetnek az EU-ra és a Lisszaboni Egyezményre. Éppen a szubszidiaritás elve miatt nem lenne helyes az EU-tól várni a védelmet a nemzeti szinten folyó etikai és kulturális viták kimenetelével szemben.

A főpásztor arra hívja a keresztényeket, hogy kötelezzék el magukat a képviseleti és demokratikus intézményekben nemzeti és EU szinten egyaránt. Az értelem és a hit párbeszédét kell előmozdítani az EU intézményeiben és életében. A vallásos állampolgárok használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket az egyházak és vallási szervezetek számára nyújt a Lisszaboni Egyezmény 17. cikkelye az őket megillető hely biztosítására az Európáról és értékeiről folyó párbeszédben. Ez a paragrafus ugyanis először ismeri el az EU alapvető törvénykezésében az egyházak státuszát nemzeti szinten, valamint identitásukat és sajátos hozzájárulásukat a társadalomhoz.

A Lisszaboni Egyezmény elutasítása veszélyeztetheti a hit és a társadalom számára elért fontos eredményeket. Ezáltal gyengítheti ahelyett, hogy erősítené a keresztény örökség értékeit és hatását az Európai Unió jövőjére és értékközösségére. A Lisszaboni Egyezmény elősegíti és növeli a lehetőségét, hogy európai testvéreinkkel együtt formáljuk a kontinens jövőjét – hangsúlyozta felszólalásában az ír főpásztor. Treanor püspök idézett XVI. Benedek beszédéből, amelyet Bécsben intézett a diplomáciai testület tagjaihoz: „1989-ben a vasfüggöny leomlása után csalódtak azok, akik túlzott reményeket tápláltak. Bizonyos területeken jogos kritika fogalmazható meg egyes európai intézményekkel kapcsolatban. Ugyanakkor az egyesítési folyamat a legjelentősebb eredmény, amely békét hozott a kontinensnek a korábbi állandó konfliktusok és háborúk után. A közép- és kelet-európai országok számára ebben a folyamatban való részvétel egy további ösztönzés lehet a szabadság, az alkotmányos állam és a határokon belüli demokrácia megszilárdításához.”

Az egyház emlékezteti a keresztényeket kötelezettségükre, hogy szavazzanak a fontos kérdésekben a hiteles információra és a tájékozottságra alapozva, megfelelő módon figyelembe véve a szolidaritást és a világszintű közjót – zárta felszólalását Noel Treanor püspök az ír Európai Ügyek közös bizottságának ülésén.