A magyar jezsuita rendtartomány jubileuma – P. Szabó Ferenc SJ beszámolója

A magyar jezsuiták 2009. szeptember 6-9-én ünnepelték rendtartományuk függetlenné válásának századik évfordulóját. Abban az örömben volt részük, hogy ezekbe a napokban ellátogatott Magyarországra a jezsuita rend legfőbb elöljárója, Adolfo Nicolás generális, aki részt vett az összejöveteleken, megbeszéléseken és szentmiséken, és több ízben beszélt a jezsuitákhoz: a hazaiakhoz és a környező országokból érkezett, meghívott rendtestvérekhez, egyik alkalommal pedig jelen voltak az ignáci szellemiségű női kongregációk képviselői és a jezsuiták műveiben dolgozó világi munkatársak is.

A magyar jezsuiták önálló rendtartománya hosszú kísérletezés és előkészítő tárgyalás után valósult meg: 1909. szeptember 7-én, a kassai vértanúk ünnepén, az akkori rendfőnök, a német Franz Wernz dekrétumával különvált az osztrák-magyar rendtartománytól és önállóvá vált a magyar a rendtartomány, amelynek első tartományfőnöke Bús Jakab lett. A szétválás nyugodt körülmények között történt: sok osztrák, német, svájci születésű jezsuita tovább dolgozott Magyarországon a szépen kibontakozó, egyre több házban és munkaterületen tevékenykedő magyar jezsuitákkal. 1909-re megépült a Jézus Szíve templom, a 10-es évek elején a Kongregációs Otthon, 1912-ben megnyílt Pécsett a Pius gimnázium, P. Bangha Béla 1912 karácsonyán elindította a Magyar Kultúra c. folyóiratot (amely 1944-ig terjesztette a katolikus világnézetet), 1914-ben pedig P. Bíró Ferenc megalapította A Szív újságot (a lap P. Kollár és P. Pálos szerkesztésében egy ideig még a kommunista időkben is nagy sikerrel működött).1928-ra felépült Budán a Manréza, újoncház és lelkigyakorlatos ház.

Itt most csak a kezdetekből említettem néhány mozzanatot. A jezsuita rend történetét végig követhettük a Horánszky utcai Párbeszéd Háza folyosóin látható képek és szövegek megtekintésével. Nagyszerű kiállítás létesült jezsuita témájú bélyegekből (a bécsi jezsuiták jóvoltából) a Horánszky utcai kápolnában. Ugyancsak itt láthattuk Feszty Masa jezsuita témájú festményeit, amelyeket a Mária utcai rendházból hoztak át kiállításra. A provincia függetlenné válásáról P. Nemeshegyi Péter tartott ismertetőt, majd P. Bartók Tibor vetített képes összeállítása bemutatta a magyar rendtartomány száz évét, beleértve az 1950-es szétszóratást, a provincia kettéválását hazai és külföldi tagozatra, aztán az 1989 utáni újrakezdést. Erről és a jelenlegi nehézségekről, illetve a reményt keltő kezdeményezésekről P. Lukács János tartományfőnök számolt be. Hangsúlyozta, hogy a múlt legyen példa, most előre kell tekintenünk, kreatív módon új távlatokban újraértelmezve küldetésünket itt és most, együttműködve a hazai egyház más apostoli erőivel és a világiakkal.

Még a krónikához tartozik: P. Generális látogatást tett az apostoli nunciusnál, továbbá Erdő Péter bíborosnál, aki meghívta őt a püspöki kar összejövetelére. Ellátogatott a miskolci jezsuita gimnáziumba, továbbá a kispesti Szent Ignác Szakkollégiumba is. Részt vett agapéinkon, egyik este fiatal jezsuitákkal vacsorázott.

És most P. Nicolás beszédeire, illetve a szept. 6-i jubileumi szentmise homíliájára térnék ki, ismertetve üzenete fontosabb pontjait. A különböző programokon általában jelen volt P. Generális (asszisztensével, P. Adam Žak): tájékoztatott a Társaság helyzetéről, nevezetesen ázsiai és afrikai látogatásáról, a 35. rendi nagygyűlés nekünk, magyaroknak is szóló üzenetéről, az apostoli prioritásokról, miközben ő maga is tájékozódott az egyik volt kommunista ország nehézségeiről és reménykedéseiről. Hivatkozva a rendgyűlésre és a Szentatyára is, többször kiemelte, hogy a jezsuitáknak a „frontok”, határhelyzetek embereinek kell lenniük, hídverőknek a különböző kultúrák, világnézetek, vallások között. Párbeszédet kell folytatniuk – a zsinat szellemében – a nem katolikus keresztényekkel, nagy vallásokkal és a nem hívőkkel is. Ezt megköveteli az ignáci küldetés: a hit terjesztése és védelme. Ide tartozik az inkulturáció, amelyek jelentőségét jól ismeri P. Nicolás, aki évtizedekig dolgozott Japánban és nemrég, mint Generális a Fülöpszigeteken és Indonéziában járt. A pápával együtt sürgeti az elmélyülést a lelki életben és a képzésben is. Elmélyíteni az imaéletet: a szekularizált Nyugat szellemi-lelki sivatagban élő emberei, de a lázas tevékenyégben a lelkiséget elhanyagoló jezsuiták is tanulhatnak befelé fordulást az indiai, kínai és japán keresztényektől és a nagy keleti vallásoktól. Szent Ignác lelkére kötötte a jezsuitáknak: „a belsőből kell kiáradnia a hatóerőnek a külső tevékenységre”. Fontos a kreativitás az apostoli munkákban: az egyes kontinensek, a különböző provinciák tanulhatnak egymástól a kezdeményezések terén.

Egyébként a hivatások csökkenése (főleg az ún. nyugati világban) szükségessé teszi egyrészt a tartományok, a képzések és különféle kutatások (művek) összevonását, másrészt a világiak bevonását apostoli műveinkbe és ehhez megfelelő képzésüket. P. Generális több ízben sürgette a világiakkal való együttműködést. E téren még nagy hiányosságok vannak az Egyházban és a Társaságban. Ehhez, és általában a helyes megkülönböztetésre való felkészítéshez tartozik: a fiatal jezsuitákat el kell vezetni a pszichológiai és lelki érettségre. P. Generális még hiányosságokat talál az egyházias érzék („sentire cum Ecclesia”) és a közösségi élet terén, valamint a szegények, az anyagi és szellemi nyomorban élők, a társadalom peremére szorultak körében végzett apostoli munkák területén.

A rendi nagygyűlés a missziók szempontjából első helyre sorolta Afrikát és az evangelizálásnak remélhetőleg hamarosan megnyíló Kínát. A világegyház és Jézus Társasága apostolságának súlypontja a XXI. században kétségtelenül a „harmadik világba”, a „harmadik egyházba” tevődik át. XVI. Benedek is afrikai útja során a remény, a béke, a fiatalság földjének nevezte Kamerunt. P. Nicolás hasonlóan megállapította afrikai látogatása után: Megindító, hogy ez a nép tele van életerővel, rendkívül értelmes, kedves, örvendező. Ez a nép álmodhat, remélhet jobb jövőt. - Reméljük, hogy P. Generális magyarországi látogatásáról is ilyen reménykedő benyomásokkal tért vissza Rómába.

P. Nicolás látogatása végén sajtókonferenciát tartott, amelyen magyarul köszöntötte a résztvevőket, majd angolul válaszolt kérdéseikre.