A Lazio tartományban elhelyezkedő Viterbói Egyházmegye közvetlenül a Szentszéknek
van alárendelve, melynek jelenlegi püspöke a 74 éves Lorenzo Chiarinelli. Az egyházmegyét
97 plébánia alkotja, ahol 57 pap és 8 diakónus látja el szolgálatát.
Az egyházmegye
VI. századi alapítású, mely egészen a XII. századig állt fenn eredeti formájában,
majd III. Celesztin akaratából a III. századi alapítású Tuscanella-i egyházmegyéhez
csatolták, így kapta a Viterbo-Tuscania nevet. Évszázadokkal később 1936-ban, XI.
Piusz pápasága alatt az egyházmegyéhez kapcsolták a San Martino al Monte Cimino apátságot.
1986-ban II. János Pál pápa egyesítette Viterbóval a Montefiascone-Bagnoregio és az
Acquapendente egyházmegyéket, amely egység 1991-től a Viterbói Egyházmegye nevet viseli.
Védőszentje a legendás „Tölgyfás Szűzanya”.
A történeti kutatások szerint a
Viterbói egyházmegye területén az első századoktól kezdődően jelen voltak a keresztények,
köztük két vértanú is: Szent Hiláriusz és Valentin, akik hitükért kiontott vérükkel
áztatták a viterbói helyi egyház földjét. A kutatások szerint a két keleti származású
szent a Diokleciánusz császár uralkodása alatti keresztényüldözés áldozata lett, mert
keresztények lévén megtagadták a pogány isteneknek való áldozatbemutatást, ezért lefejezték
őket.
A viterbói egyház legutóbb szentté avatott tagja a XVII. század végén
élt Viterbói Szent Kriszpin kapucinus szerzetes, akit II. János Pál pápa 1982-ben
kanonizált.