A papok állandó képzése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az új evangelizálás ne pusztán jelszó maradjon – mondta Benedek pápa

A Szentatya ezen a szerdán is Castel Gandolfo-i nyári rezidenciáján tartotta meg az általános pápai kihallgatást. A világ minden részéről érkezett zarándokok között jelen voltak indiai és nigériai hívek is.

A pápa katekézisének középpontjában ez alkalommal Eudes-i Szent János alakja állt. A XVII. században élt francia szent fáradhatatlan apostola volt Jézus és Mária szent szívének. Abban a korban élt, amelyet a keresztény hitet megvető ideológia jellemzett. Ekkor dúlt a harmincéves háború, amely nemcsak Közép-Európa egy részét, hanem a lelkeket is lerombolta. Ezzel egyidejűleg a Szentlélek kiemelkedő személyiségeket spirituális megújulásra késztetett. Közöttük volt Eudes-i Szent János is, aki 1601-ben született Normandiában és 1680-ban bekövetkezett haláláig az Evangélium buzgó tanúságtevője volt. Tevékenysége követi az 1545-től 1563-ig tartó trentói zsinat tanítását. A pápa utalt rá, hogy a Gondviselés titokzatos terve szerint XI. Piusz Eudes-i Szent Jánost és az arsi plébánost együtt avatta szentté 1925. május 31-én.

Az arsi plébános halálára emlékező jubileumi évben, amely a papságnak szentelt év, a pápa kiemelte, hogy Eudes-i Szent János apostoli buzgóságában első helyen állt az egyházmegyés papok képzése. A szentek jelentik a Szentírás valódi értelmezését – mutatott rá a pápa. Életükkel ugyanis bebizonyították az evangélium igazságát és hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük annak üzenetét. A trentói zsinat 1563-ban szabályokat határozott meg az egyházmegyei szemináriumok felállítására és a papság képzésére. A zsinat ugyanis tudatában volt annak, hogy a reformációhoz vezető válságot nagymértékben befolyásolta a papság nem megfelelő értelmi és lelki képzése. Eudes-i Szent János Caen egyetemi városban alapította meg első szemináriumát, majd kezdeményezése más egyházmegyékre is kiterjedt. Életszentségének alapja abba a szeretetbe vetett bizalom volt, amelyet Isten nyilatkoztatott ki az emberiségnek Krisztus papi szívében és Mária anyai szívében. Abban a kegyetlen korban, Eudes-i Szent János mindenkinek, de főleg a leendő papoknak ezt a két szent szívet mutatta fel. Minden pap kötelessége, hogy tanúságot tegyen Krisztus és Mária szívének szeretetéről – mondta katekézisében a pápa.

Ma is szükség van arra, hogy a papok legyenek tanúi Isten végtelen irgalmasságának életükkel, amelyet Krisztus „hódított” meg. II. János Pál pápa az 1990-es püspöki szinódust követő „Pastores dabo vobis” k. apostoli buzdításában emlékeztetett a trentói zsinat szabályaira és hangsúlyozta a kezdeti képzést követő folyamatos továbbképzés fontosságát. Ez a kiindulási pont a papok életének és apostolkodásának reformjához, egyben kulcsfontosságú ahhoz, hogy az „új evangelizálás” ne legyen pusztán vonzó jelszó, hanem megvalósuljon a gyakorlatban. A szemináriumi képzés alapjai jelentik azt a pótolhatatlan lelki talajt (humus spirituale), amelyben a jelöltek „megtanulják Krisztust”, hagyják, hogy fokozatosan az egyetlen Főpaphoz, a Jó Pásztorhoz hasonuljanak.

A papi évre való tekintettel a Szentatya arra buzdította a szerda délelőtti általános kihallgatáson jelenlévő híveket, hogy imádkozzanak a papokért és mindazokért, akik arra készülnek, hogy megkapják a szolgálati papság rendkívüli ajándékát. Beszédét Eudes-i Szent János szavaival zárta: „Ajándékozzátok magatokat Jézusnak, hogy beléphessetek nagy szíve végtelenségébe, amely magába foglalja Szent Anyja és minden szent szívét. Merüljetek el a szeretet, irgalom, alázat, tisztaság, türelem, engedelmesség és életszentség mélységében”.