„Isten mindnyájunkat arra kér, hogy fogadjuk őt be szívünkbe” – XVI. Benedek pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága

Augusztus 16-án délben a Szentatya Castel Gandolfo-i nyári rezidenciáján mondott beszédében emlékeztetett rá: szombaton Mária mennybevételét ünnepeltük, a vasárnapi evangéliumban pedig Jézusnak ezeket a szavait olvassuk: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér” (Jn 6,51). Mária a mennybe vétetett, Fia pedig a mennyből szállt alá. A bibliai nyelvezet szerint Jézus jelképesen úgy mutatkozik be, mint az „élő kenyér”, vagyis az a táplálék, amely az isteni életet tartalmazza és amely képes azt másoknak is továbbadni. Jézus maga a valódi táplálék. „Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él” - olvassuk János evangéliumában.

Kitől vette magára konkrét és földi emberi testét Isten Fia? – tette fel a kérdést a pápa, majd így folytatta beszédét: Isten Szűz Máriától vette fel magára az emberi testet, hogy belépjen halandó létünkbe. Földi élete végén pedig Isten felvette Mária testét a mennybe, így a Szűzanya is részesévé vált a mennyei létnek.

Egyfajta cseréről van szó, amelyben mindig teljesen Istené a kezdeményezés, de mint ahogy ezt már egyéb alkalmakkor is láttuk, bizonyos értelemben Istennek szüksége van Máriára, a teremtmény „igenjére”, testére, konkrét létére ahhoz, hogy előkészítse áldozatának anyagát: testét és vérét, amelyet a Kereszten ajánl fel, mint az örök élet eszközét és amely az Eucharisztiában spirituális ételünk és italunk.

Kedves Testvérek! - folytatta elmélkedésében a Szentatya. Az, ami Máriával történt, különböző módokon, de valóban érvényes minden ember számára. Isten mindnyájunktól azt kéri, hogy fogadjuk őt be szívünkbe és nyújtsuk rendelkezésére testünket, egész életünket, hogy ezáltal Isten a világban lakhasson. Arra szólít fel bennünket, hogy egyesüljünk Vele az Oltáriszentségben. Ha Máriához hasonlóan mi is igent mondunk, akkor igenünk mértékének megfelelően a mi életünkben is létrejön ez a csodálatos csere: részesülünk annak istenségében, aki magára vette emberségünket.

Az Eucharisztia az eszköze ennek a kölcsönös átalakulásnak, amelynek mindig Isten a végső célja és főszereplője: Ő a Fő és mi vagyunk végtagjai. Ő a szőlőtő és mi vagyunk a szőlővesszők. Aki ebből a kenyérből eszik és szeretetközösségben él Jézussal, hagyva, hogy átalakuljon őáltala és őbenne, megmenekül az örök haláltól. Természetesen meghal, mint mindenki más, részt vesz Krisztus kínszenvedésének és keresztjének misztériumában is, de többé már nem rabszolgája a halálnak, hanem feltámad az utolsó napon, hogy örökös ünnepet ülhessen Máriával és az összes szenttel.

Ez a misztérium, Istennek ez az ünnepe már itt a földön megkezdődik: a hit, remény és szeretet misztériuma ez, amelyet a liturgiában, főleg az Oltáriszentségben ünnepelünk. Ez fejeződik ki a testvéri szeretetközösségben és felebarátaink szolgálatában – mondta a pápa. Végül Máriához fohászkodott: segítsen bennünket abban, hogy mindig hittel táplálkozzunk az örök élet Kenyeréből, hogy már itt a földön megtapasztalhassuk a mennyek örömét.

Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek a világnyelveken is köszöntötte a zarándokokat. Franciául az Afrikából érkezett fiatalokhoz fordult, és arra szólította fel mindnyájukat, hogy nyitott szívvel minden nap tegyenek tanúságot az Úr gyöngédségéről.