„A keresztények nem tűnhetnek el Jézus szülőföldjéről” – interjú a 60 éves Palesztinai Pápai Misszió elnökével

Az „Osservatore Romano” augusztus 15-i számában Robert Stern prelátus felidézi a Palesztinai Pápai Misszió tevékenységét, amelyet a megalakulása óta eltelt 6 évtizedben hajtott végre. A szentföldi keresztények megsegítésére létrejött szerv jelmondata: „Need not creed” – azaz nem szavakra, hanem a rászorulók támogatására van szükség. A misszió New York-ban székel, mivel a legtöbb adakozó és jótevő az Egyesült Államokban és Kanadában él. Őket követik a kölni főegyházmegye hívei, valamint a svájci és német segélyszervek.

Az ENSZ 1947-es határozatát követően, amely Palesztina felosztásáról döntött, XII. Piusz három enciklikában foglalkozott a Szentföld békéjével és a palesztin kérdés megoldásával. Ezek a következők: „Auspicia quaedam”, amely 1948. május elsején jelent meg, ezt követte az ugyanabban az évben október másodikán kelt „In multiciplibus curis”, valamint az 1949. április 15-én közzétett „Redemptoris nostri cruciatus” c. pápai körlevél.

Robert Stern prelátus az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilapnak adott interjújában emlékeztetett rá, hogy Pacelli pápát a palesztin nép tragikus szenvedése késztette a Pápai Misszió létrehozására. XII. Piusz a Keleti Egyházak Kongregációjának joghatósága alatt tevékenykedő Thomas McMahon prelátust kérte fel, hogy hozzon létre egy olyan szervet, amely segélyt nyújt a térség lakóinak, gyermekeknek, családoknak, sebesülteknek, betegeknek, menekülteknek.
Az ENSZ-határozatot követően palesztinok százezrei kényszerültek arra, hogy elhagyják szülőföldjüket és a környező országokban telepedjenek le.

1949. június 18-án Eugène Tisserant bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkára tette közzé a dokumentumot, amely a pápai misszió megalakulását szentesítette. A szerv adminisztrációs központjául Bejrútot választották, később Jeruzsálemben és Ammanban is nyitottak irodákat. Kezdetben a szerv csak kitelepítettekkel és menekültekkel foglalkozott, később azonban kiterjesztette tevékenységét, és segítséget nyújtott a palesztinok életkörülményeinek megjavításához is.

VI. Pál pápa 1964-ben tett szentföldi látogatásának számos konkrét gyümölcse volt. Ezek közé tartozik a süketnémák számára létrehozott betlehemi iskola, a Betlehemi Egyetem, a jeruzsálemi Notre-Dame központ.

Tíz évvel látogatása után, Montini pápa 1974. március 25-én „Nobis in animo” címmel apostoli buzdítást tett közzé, amely a közel-keleti lakosság megsegítésére hívta fel a híveket. A Palesztinai Pápai Misszió fennállásának 25. évfordulójára írt levelében pedig a pápa új távlatokat nyitott a térség problémáinak megoldására. Arra buzdította a misszió munkatársait, hogy szociális téren is járuljanak hozzá a rászorulók emberi fejlődéséhez. Az 1967-es hatnapos háború utáni nehéz helyzetben a szerv egyre szélesebb oktatási, egészségügyi és szociális hálót épített ki a kormányzati struktúrákat teljes mértékben nélkülöző palesztinok számára.

Robert Stern prelátus, a Palesztinai Pápai Misszió elnöke azt is elmondta, hogy az egyes helyi irodák együttműködnek más egyházi szervekkel, valamint az ENSZ ügynökségeivel is. Az elmúlt hatvan év során megsokszorozták erőfeszítéseiket, hogy újjáépítsék a lerombolt falvakat, megfelelő egészségügyi ellátást nyújtsanak, hozzájáruljanak a Gáza övezetben a kézművesség, az ipar, a mezőgazdaság újjáéledéséhez. A pápai misszió Libanonra is kiterjesztette tevékenységét az országban 1975-ben dúló polgárháborút követően.

Ami a szentföldi keresztények tömeges elvándorlását illeti, Robert Stern prelátus elmondta: „Bizonyos értelemben visszafordíthatatlan folyamatról van szó, de törekedhetünk korlátozására. Az adatok önmagukért beszélnek…A keresztények erős szociális nyomásnak vannak kitéve, mivel saját hazájukban idegennek tekintik őket és ez főleg a fiatalokat sújtja. Természetesen nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a keresztények eltűnjenek Jézus szülőföldjéről. Ezért elsősorban a Szent Sír lovagrenddel, a latin pátriárkátussal és a ferences kusztódiával együttműködve szüntelenül keressük a megoldást. Jelenleg a foglalkoztatottságra törekszünk, a biztos munka az, ami életben tarthatja a reményt. A Közel-Keleten soha nincs vége a szükségállapotnak, így a pápa szeretetszolgálata sem fogyatkozik meg, amely a pápai misszió révén jut kifejezésre” – fejezte be interjúját Robert Stern prelátus, a Palesztin Pápai Misszió elnöke.