2009-08-17 10:53:05

Utazás visszaút nélkül a sötétségből a fény felé, avagy realizmus és szakralitás Kisléghi Nagy Ádám festészetében – az Osservatore Romano cikke


Ez a címe annak a cikknek, amelyet Daniel Estivill argentin atya, a Pápai Gergely Egyetem egyháztörténelem és egyházi kulturális javak tanszékének professzora tollából olvashatunk az Osservatore Romano augusztus 7-i számában.

Legyen az egyházi személyek arcképe, vagy bibliai szereplők és történetek ábrázolása, Kisléghi Nagy Ádám festészete a figuratív ábrázoláson keresztül valósítja meg azt, amit „Ars Sacra”-nak, vagy szent művészetnek nevezünk. A Szombathelyi Székesegyházban található 2003-ban készített 4 részből álló festménysorozata formák és színek kompozícióján keresztül beszéli el az isteni kinyilatkoztatás igazságát.

A négy vászonra festett hatalmas olajfestmény az Angyali üdvözlet, a Pásztorok imádása, a Levétel a keresztről valamint a Szentlélek eljövetelének pillanatát ábrázolja. A képek témája könnyen felismerhető annak köszönhetően, hogy a művész letisztult figurái félreérthetetlenül egyértelműek, így azok jelentése is világos. A formális festői nyelvezet Kisléghi Nagy Ádám keresztény világnézetének egyik következménye, mely a valóságot a megtestesült Ige által megváltott világként éli meg és tükrözi azt festményein keresztül is. Az egyházi művészet a kezdetektől fogva ebben találja meg valódi értelmét, vagyis az isteni kinyilatkoztatás, a megtestesülés misztériuma ábrázolásának hagyományában.
Kisléghi Nagy Ádám festészetének másik alapvető eleme, hogy ragaszkodik a tradicionális ikonográfiai elemekhez és feleleveníti azokat.

Elég az Angyali üdvözlet-re tekinteni: Máriához ima közben érkezik az üzenetet hozó angyal, miközben a Szentlélek galamb formájában leszáll Máriára. Az angyali üdvözlet elengedhetetlen eleme a fehér liliom is, amely Mária tisztaságának szimbóluma.

A pásztorok imádása ikonográfiája a Szűzanyát és az újszülött kis Jézust az ábrázolás középpontjába helyezi, akik egymásra néznek: ez a köztük lévő mély és erős kapcsoltra utal. Mellettük találjuk Szent Józsefet és a kis Jézust imádó pásztorokat, valamint az angyalok seregét, akik Jézus isteni mivoltát hirdetik. Elengedhetetlen és már a jövőbe mutató szimbólumként tűnik fel a bárány, mely az áldozatra utal, illetve a feltámadás utáni új életet szimbolizáló tojással teli kosár és a keresztségre utaló vizeskancsó.

Kisléghi festészetének harmadik jellegzetes eleme a realizmus, melyre a valódiság, a tisztaság és igazmondás érvényes. Az ember a megismerés folyamata során érzékeit használva jut el egy bizonyos tudáshoz, melyben fontos és elsődleges szerepet tölt be a látás. Ez különösen jelentős a képzőművészetben, ugyanis az, hogy látunk és felismerünk valamit, bizonyíték arra, hogy létezik. Kisléghi Nagy Ádám művészetében a valódi modellek használata jellemző, mely valóságossá teszi az ábrázolást. A művész modelljein keresztül képezi le a világot, de az alkotás folyamán azokat az elemeket hangsúlyozza, melyek teológiai látásmódjának és mondanivalójának megjelenítéséhez szükségesek: vagyis egy valós, de mégis új, átlényegülő világ jelenik meg a vásznon.

Negyedik elemként kell megemlíteni a fény-árnyék ellentétek használatát, mely Caravaggio festői világához vezet minket. Kisléghi Nagy Ádám figurái és azok árnyékai valósághűként hatnak a festményen, melyek egy olyan fény által válnak láthatóvá, ami már egy másik, természetfölötti világ létezését mutatja. A festő tudatosan használja ezeket a tradicionális elemeket: az egyházi művészetben a fény az isteni világ szimbóluma, a jóé és a kegyelemé, míg az árnyék és a sötétség a rossz és a bűnös világ jelképe. Kisléghi Nagy Ádám Angyali üdvözletén Mária arcát világítja meg a kívülről jövő fényforrás, míg a Pásztorok imádása legfényesebb pontja az újszülött kis Jézus alakja.

A Levétel a keresztről ábrázolásán a felülről jövő fény Krisztus halott testét ragyogja be elsőként, mely átterjed az ott jelenlévő személyekre is, mintegy sugározva az isteni kegyelem állandó jelenlétét még a halál legszomorúbb pillanatában is. A Szentlélek eljövetele ábrázolásakor a tér az isteni kegyelem fényében fürdik, mely minden jelenlévő személyt megérint, hogy az imára, a szemlélődésre és az új életre vezesse őket – olvassuk az Osservatore Romano augusztus 7-i számában.








All the contents on this site are copyrighted ©.