Utazás visszaút nélkül a sötétségből a fény felé, avagy realizmus és szakralitás Kisléghi
Nagy Ádám festészetében – az Osservatore Romano cikke
Ez a címe annak a cikknek, amelyet Daniel Estivill argentin atya, a Pápai Gergely
Egyetem egyháztörténelem és egyházi kulturális javak tanszékének professzora tollából
olvashatunk az Osservatore Romano augusztus 7-i számában.
Legyen az egyházi
személyek arcképe, vagy bibliai szereplők és történetek ábrázolása, Kisléghi Nagy
Ádám festészete a figuratív ábrázoláson keresztül valósítja meg azt, amit „Ars Sacra”-nak,
vagy szent művészetnek nevezünk. A Szombathelyi Székesegyházban található 2003-ban
készített 4 részből álló festménysorozata formák és színek kompozícióján keresztül
beszéli el az isteni kinyilatkoztatás igazságát.
A négy vászonra festett hatalmas
olajfestmény az Angyali üdvözlet, a Pásztorok imádása, a Levétel a keresztről valamint
a Szentlélek eljövetelének pillanatát ábrázolja. A képek témája könnyen felismerhető
annak köszönhetően, hogy a művész letisztult figurái félreérthetetlenül egyértelműek,
így azok jelentése is világos. A formális festői nyelvezet Kisléghi Nagy Ádám keresztény
világnézetének egyik következménye, mely a valóságot a megtestesült Ige által megváltott
világként éli meg és tükrözi azt festményein keresztül is. Az egyházi művészet a kezdetektől
fogva ebben találja meg valódi értelmét, vagyis az isteni kinyilatkoztatás, a megtestesülés
misztériuma ábrázolásának hagyományában. Kisléghi Nagy Ádám festészetének másik
alapvető eleme, hogy ragaszkodik a tradicionális ikonográfiai elemekhez és feleleveníti
azokat.
Elég az Angyali üdvözlet-re tekinteni: Máriához ima közben érkezik
az üzenetet hozó angyal, miközben a Szentlélek galamb formájában leszáll Máriára.
Az angyali üdvözlet elengedhetetlen eleme a fehér liliom is, amely Mária tisztaságának
szimbóluma.
A pásztorok imádása ikonográfiája a Szűzanyát és az újszülött
kis Jézust az ábrázolás középpontjába helyezi, akik egymásra néznek: ez a köztük lévő
mély és erős kapcsoltra utal. Mellettük találjuk Szent Józsefet és a kis Jézust imádó
pásztorokat, valamint az angyalok seregét, akik Jézus isteni mivoltát hirdetik. Elengedhetetlen
és már a jövőbe mutató szimbólumként tűnik fel a bárány, mely az áldozatra utal, illetve
a feltámadás utáni új életet szimbolizáló tojással teli kosár és a keresztségre utaló
vizeskancsó.
Kisléghi festészetének harmadik jellegzetes eleme a realizmus,
melyre a valódiság, a tisztaság és igazmondás érvényes. Az ember a megismerés folyamata
során érzékeit használva jut el egy bizonyos tudáshoz, melyben fontos és elsődleges
szerepet tölt be a látás. Ez különösen jelentős a képzőművészetben, ugyanis az, hogy
látunk és felismerünk valamit, bizonyíték arra, hogy létezik. Kisléghi Nagy Ádám művészetében
a valódi modellek használata jellemző, mely valóságossá teszi az ábrázolást. A művész
modelljein keresztül képezi le a világot, de az alkotás folyamán azokat az elemeket
hangsúlyozza, melyek teológiai látásmódjának és mondanivalójának megjelenítéséhez
szükségesek: vagyis egy valós, de mégis új, átlényegülő világ jelenik meg a vásznon.
Negyedik elemként kell megemlíteni a fény-árnyék ellentétek használatát, mely
Caravaggio festői világához vezet minket. Kisléghi Nagy Ádám figurái és azok árnyékai
valósághűként hatnak a festményen, melyek egy olyan fény által válnak láthatóvá, ami
már egy másik, természetfölötti világ létezését mutatja. A festő tudatosan használja
ezeket a tradicionális elemeket: az egyházi művészetben a fény az isteni világ szimbóluma,
a jóé és a kegyelemé, míg az árnyék és a sötétség a rossz és a bűnös világ jelképe.
Kisléghi Nagy Ádám Angyali üdvözletén Mária arcát világítja meg a kívülről jövő fényforrás,
míg a Pásztorok imádása legfényesebb pontja az újszülött kis Jézus alakja.
A
Levétel a keresztről ábrázolásán a felülről jövő fény Krisztus halott testét ragyogja
be elsőként, mely átterjed az ott jelenlévő személyekre is, mintegy sugározva az isteni
kegyelem állandó jelenlétét még a halál legszomorúbb pillanatában is. A Szentlélek
eljövetele ábrázolásakor a tér az isteni kegyelem fényében fürdik, mely minden jelenlévő
személyt megérint, hogy az imára, a szemlélődésre és az új életre vezesse őket – olvassuk
az Osservatore Romano augusztus 7-i számában.