A szentek elgondolkodtatnak bennünket arról, hogy milyen nagy eltérés van az ateista
és a keresztény emberiség között - XVI. Benedek vasárnapi Úrangyala imádsága
A papság évére utalva a pápa ez alkalommal is a szentekre hívta fel a figyelmet rövid
elmélkedésében, amelyet a Mária imádság előtt mondott el Castel Gandolfo-i nyári rezidenciája
erkélyéről az összegyűlt zarándokoknak. Először Assisi Szent Kláráról szólt, akiben
lángolt az isteni szeretet az imádság és a mindennapi élet felajánlása során. A pápa
két vértanút is a középpontba helyezett, akiket az auschwitzi haláltáborban végeztek
ki. Edith Stein, a Keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta a zsidó hitben született
és felnőtt korában keresztelkedett meg. Karmelita szerzetesnő lett és vértanúhalállal
pecsételte meg életét. Szent Maximilián Kolbe, Lengyelország és Assisi Szent Ferenc
fia, a Szeplőtelen Szűz nagy apostola.
XVI. Benedek felidézte még Szent Ponciánusz
pápa és Szent Hippolitusz, valamint Szent Lőrinc diakónus alakját. Ezek a szentek
annak a szeretetnek a tanúságtevői, amely soha el nem múlik, a rosszat föl nem rója,
hanem a jóval küzdi le. „Tőlük megtanulhatjuk, különösen mi papok, az evangéliumi
hősiességet, amely arra ösztönöz, hogy semmitől sem félve életünket adjuk a lelkek
üdvözüléséért. A szeretet legyőzi a halált” – mutatott rá a Szentatya.
Minden
szent, de különösen a vértanúk Isten, a Szeretet tanúságtevői. A náci lágereket, mint
minden kivégző tábort tekinthetjük a gonosz jelképeinek. A pokol szimbóluma, amely
akkor nyílik meg a földön, amikor az ember megfeledkezik Istenről és önmagát helyezi
Isten helyébe. Jogot formál ahhoz, hogy eldöntse mi a jó és mi a rossz, életet és
halált osztva. Sajnos ez a szomorú jelenség nem korlátozódik a lágerekre – jegyezte
meg a pápa. Egy elterjedt valóság csúcspontjai, gyakran elmosódó határokkal.
A
szentek elgondolkodtatnak bennünket arról, hogy milyen nagy eltérés van az ateista
és a keresztény emberiség között. Egy antitézis ez, amely végighalad az egész történelmen
és a második évezred végével, a jelenlegi nihilizmussal elérkezett egy döntő ponthoz,
ahogy azt a nagy írók és gondolkodók megértették, és ahogy azt az események megmutatták.
Egyrészt vannak olyan filozófiák és ideológiák, de egyre többféle gondolkodási és
cselekvési módok, amelyek önkényesen felmagasztalják a szabadságot, mint az ember
egyetlen alapelvét. Ezzel Istent helyettesítik és ezáltal az embert istenné alakítják
át, aki azonban helytelen isten, hiszen az önkényességből formál saját viselkedési
rendszert magának. Másrészt vannak a szentek, akik a szeretet Evangéliumát gyakorolva
erősítik reményüket. Megmutatják Isten valódi arcát, aki a Szeretet és ugyanakkor
az ember hiteles arcát is, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett.
Beszéde
végén XVI. Benedek arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak a Szűzanyához: segítse
mindannyiunkat – és elsősorban bennünket papokat, hogy szentté váljunk, mint a hit
tanúi, akik a vértanúságnak szentelték magukat. Az igazságban való szeretet az egyetlen
módja, hogy hiteles és kimerítő választ adjunk az emberi és lelki kérdésekre, amelyek
a jelenlegi világ mély válságát idézik elő – figyelmeztetett a Szentatya.
Az
Úrangyala imádságot követően a pápa különböző nyelveken köszöntötte az összegyűlt
híveket. A lengyelekhez fordulva lelki közelségéről biztosította azokat, akik augusztusban,
ezekben a napokban gyalogosan zarándokolnak Jasna Góra-ba és más Mária kegyhelyekre.
Annak a reményének adott hangot, hogy a zarándoklat számos gyümölcsöt eredményez majd
számukra: a szívek megtérését, az isteni irgalmasság ajándékát és Szűz Mária oltalmát.