Comastri bíboros homíliája VI. Pálról

Mint jeleztük, Angelo Comastri bíboros a vatikáni bazilika főpapja augusztus 6-án, VI. Pál halálának évfordulóján este szentmisét mutatott be az elhunyt pápa lelkiüdvéért. Most ismertetjük a bíboros homíliáját, aki néhány jellemző mozzanatot mutatott be Giovanni Battista Montini pápa életéből és szolgálatából.

l. VI. Pál térdelve imádkozik. – Mons. Macchi, a pápa magántitkára közölte: „Minden napja késő éjszakába nyúlóan személyes imával fejezte be. Egyedül a kápolnában, a földön térdelve, a villany eloltva. Ez volt az a pillanat, amikor nekem diszkréten el kellett tűnnöm.” – Amikor megnyitotta a II. Vatikáni zsinat második ülésszakát, felidézte a Falakon kívüli Szent Pál bazilika apszisának mozaikját, ahol a hatalmas Pantokrátor Krisztus látható: VI. Pál III. Honorius pápához hasonlította magát, aki a mozaikon leborulva Krisztus lábát csókolja. Valóban VI. Pál 1964-es szentföldi zarándoklata alkalmával leborulva megcsókolta a primátus szikláját és a Getszemáni kertét, majd 1975-ben a Sixtus kápolnában megcsókolta Meliton ortodox metropolita lábát. Mit jelentenek ezek a gesztusai? Azt, hogy rejtett vágya az volt, hogy kicsivé váljon Jézus nagysága előtt, hogy átengedje a helyet Jézusnak az egyházban és a világban.

2. VI. Pál misszionárius szíve. – Talán Pál apostoltól vett neve sugallta neki, hogy ő is a nemzetek apostola legyen. Kötelességének érezte az evangélium hirdetését: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1Kor 9, 16) 1970. november 29-én, Manila külvárosában kb. kétmillió ember előtt tette ezt a sokat mondó bizalmas közlést: „Én, Pál, Péter utóda, aki lelkipásztori küldetést kaptam az egész egyház számára, nem jöttem volna el Rómából ebbe nagyon messzi országba, ha nem lennék erősen megbizonyosodva két alapvető dologról: az első Krisztus, a második a ti üdvösségtek.” Comastri bíboros itt még emlékeztetett arra, hogy Manilába érkezésekor a pápát megtámadta egy merénylő, és két tőrszúrással megsebezte mellén, de VI. Pál nem állt meg, határozottan folytatta tervezett látogatását.

3. A nagy milánói misszió 1957. november 5-24. – E pontnál a bíboros hosszabban beszélt az 1954-ben milánói érsekké kinevetett Montini tevékenységéről: a világváros és a milánói egyházmegye evangelizálásáról. 1957 novemberében rendezte a nagy városi missziót. Ebben részt vett 1.288 prédikátor, köztük Genova és Bologna bíboros érsekei, 24 püspök, 600 világi pap, 597 szerzetes pap, 65 szeminarista és számos világi. Montini érsek irányelvei szerint igyekeztek felrázni Milánó közönyös, elkereszténytelenedett lakosságát, és istenhez vezetni.

4. „Evangelii nuntiandi” kezdetű enciklikája. – 1975. december 8-án, három nappal halála előtt tette közzé VI. Pál az evangelizálásról szóló enciklikáját, amely egy előző püspöki szinódus eredményeit rögzítette. Ebben állította: „Evangelizálni: ez az egyház sajátos kegyelme és hivatása, mély önazonossága. Az egyház azért létezik, hogy evangelizáljon.” Később: „Az egyház Jézus és az apostolok evangelizáló tevékenységéből született. Annak normális gyümölcse, közvetlen és legláthatóbb következménye: ’Menjetek, tegyetek taníványommá minden népet!’ Az egyház misszióból született, és őt magát Jézus küldte misszióba…, hogy hirdesse az örömhírt. Így tehát az egész egyház megkapta az evangelizálás küldetését, és minden egyes tagjának munkája fontos mindenki számára.”

Homíliája végén Comastri bíboros mindenkit arra buzdított, hogy kövesse Isten Szolgája, VI. Pál példáját, életével hirdesse az Evangéliumot.