2009-08-06 15:51:45

Jézus a Mennyből alászállott kenyér - P. Szentmártoni Mihály elmélkedése az évközi 19. vasárnap evangéliumáról


RealAudioMP3 Az évközi tizenkilencedik vasárnap első olvasmánya a Királyok első könyvéből vett szakasz, amely elmondja Illés próféta elcsüggedését olyannyira, hogy a halálát kívánta. De Isten angyalon keresztül bátorította, hogy ne féljen, nincs egyedül nehéz küldetésében.

A második olvasmányban Szent Pál arra buzdítja az efezusi híveket, hogy ne engedjék át magukat a keserűségnek, hanem legyenek jóindulatúak egymás iránt. Érdekesen fogalmaz Szent Pál: aki keserűségben él, az szomorúságot okoz Isten Szentlelkének. Engedjük be tudatunkba ezt a szép gondolatot: Isten örül a mi örömünknek.

Az evangéliumi olvasmány szomorkás hangú nyitánnyal kezdődik: „A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért Jézus azt mondta: Én vagyok a mennyből alászállott kenyér!” Miért zúgolódtak a zsidók? Mert nem értették, mit jelent az, hogy Jézus a mennyből szállott alá. Jézus nem haragudott meg rájuk, mi több, meleg szavakkal életfontosságú igazságokat tárt fel hallgatóinak. Elmondta, hogy csak az jöhet hozzá, akit az Atya vonz.

Érdekes, ahogyan Jézus fogalmaz: „Ne zúgolódjatok egymás között”. Ebből arra utalhatunk, hogy az emberek nem mertek egyenesen Jézushoz fordulni nehézségükkel, hanem egymás között fontolgatták a dolgot. Ez gyakran így van velünk is, amikor érthetetlen valóságok előtt állunk. Néha azért nem merünk nyilvánosan színt vallani, mert attól tartunk, hogy a tekintélyhordozó megbüntet bennünket érte, néha viszont azért, nehogy butáknak tűnjünk mások előtt.

Jézus egy kérdésre válaszolt, amit az emberek föl sem tettek: elmondja nekik, hogy az Atya gondviselő szeretettel gondol gyermekeire. Jézus még valami fontosat mondott hallgatóinak: az örök életről beszélt nekik.

Minden evangéliumi eseményt lehet több szinten olvasni ill. értelmezni. Az evangéliumi beszámolók néha igen hasonlítanak az újságcikkekhez, amelyek izgalmas eseményekről adnak tömör hírt. Itt van pl. a vasárnapi Evangélium: a színen megjelenik Jézus, akiről igazából senki sem tudja, hogy kicsoda és honnan jött, aki furcsa módon viselkedik és érthetetlen dolgokról beszél, pl. kenyérnek nevezi magát, és arra szólítja fel hallgatóit, hogy egyék a testét és igyák a vérét. Kicsit sem meglepő, ha hallgatói fejcsóválva hallgatták ezt az érthetetlen beszédet. Ha ilyen szinten olvassuk az Evangéliumot, kevés hasznunk lesz belőle életünkben.

Ám az Evangéliumot olvashatjuk mélyebb szinten is, nevezetesen úgy, hogy azonosítjuk magunkat valamelyik szereplővel. Ezúttal több lehetőségünk is van. Azonosulhatunk, pl. a nagytürelmű Jézussal, akitől kételkedő hallgatói jeleket követeltek, hogy hinni tudjanak szavainak. Nem nehéz ebben a helyzetben felismerni saját keresztény helyzetünket a mai világban: a mi tanúságtételünket is gyakran kételkedve fogadják az emberek és egyre újabb jeleket kérnek tőlünk. Jézus nem haragudott meg az emberek tolakodása miatt, hanem nagy türelemmel ismételgette nekik üzenetének lényegét. Nekünk, mai keresztényeknek sem szabad elcsüggednünk, ha nem fogadják el azonnal tanításunkat, hanem türelmesen kell ismételgetnünk hitünk alapigazságait.

Van az evangéliumi jelenetben egy másik szereplő is, akikkel azonosíthatjuk magunkat: az Evangélium ugyan nem említi őket, de biztosan jelen voltak az Apostolok. Tanúi voltak Jézus és az emberek közötti vitának. Nem nehéz kitalálnunk, mit éreztek eközben: biztosan erősen szurkoltak Mesterüknek, hogy Ő kerüljön ki győztesen ebből a szócsatából. Ugyanakkor mérgesek lehettek az emberekre, akik ilyen csúnyán bántak Jézussal, jótevőjükkel, aki tegnap ingyen kenyeret adott nekik. De végül is nem léptek közbe, nem szóltak egy szót sem. Nem nehéz magunkra ismernünk a hallgatag, félszeg Apostolokban. Miért nem léptek közbe, miért nem emelték fel szavukat? Mi keresztények, miért nem emeltük fel szavunkat, amikor az Európai Parlament nem akarta beiktatni az alapokmányba Európa keresztény gyökereit, a német katolikusok miért nem emelték fel szavukat, amikor leszavazták az iskolai hitoktatást, mi magyar katolikusok miért nem emeljük fel szavunkat az abortuszt megengedő törvények ellen?

És végül az Evangéliumban ott van a harmadik szereplő, a hitetlen, önző, zúgolódó nép, aki jóllakott az ingyen kenyérből, de nem akarta elfogadni Jézus tanítását. Nem szükségszerűen rossz emberek voltak ők, vagy Jézus ellenségei, mint a farizeusok, hanem egyszerű emberek voltak, akik talán meg sem értették, miről beszélt nekik Jézus. De magatartásuk árulkodik: egymás között zúgolódtak. Bennük is könnyen magunkra ismerhetünk. Mindig, amikor megkérdőjelezzük Isten jóságát, mi tulajdonképpen zúgolódunk ellene.

Figyeljük meg a végén, hogy az evangéliumi esemény örömhírrel zárul. Az emberek mintha álomból ocsúdtak volna fel, elkezdték kérdezgetni, hogy mit kell tenniük, hogy Istennek tetsző dolgot tegyenek? Jézus pontos választ adott nekik: benne kell hinniük, és akkor örök életük lesz. Ez a vasárnapi evangélium nekünk szánt mély üzenete: ha örökké akarunk élni, akkor hinnünk kell Jézus Krisztusban.







All the contents on this site are copyrighted ©.