Jézus a Mennyből alászállott kenyér - P. Szentmártoni Mihály elmélkedése az évközi
19. vasárnap evangéliumáról
Az évközi tizenkilencedik
vasárnap első olvasmánya a Királyok első könyvéből vett szakasz, amely elmondja Illés
próféta elcsüggedését olyannyira, hogy a halálát kívánta. De Isten angyalon keresztül
bátorította, hogy ne féljen, nincs egyedül nehéz küldetésében.
A második olvasmányban
Szent Pál arra buzdítja az efezusi híveket, hogy ne engedjék át magukat a keserűségnek,
hanem legyenek jóindulatúak egymás iránt. Érdekesen fogalmaz Szent Pál: aki keserűségben
él, az szomorúságot okoz Isten Szentlelkének. Engedjük be tudatunkba ezt a szép gondolatot:
Isten örül a mi örömünknek.
Az evangéliumi olvasmány szomorkás hangú nyitánnyal
kezdődik: „A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért Jézus azt mondta: Én vagyok a mennyből
alászállott kenyér!” Miért zúgolódtak a zsidók? Mert nem értették, mit jelent az,
hogy Jézus a mennyből szállott alá. Jézus nem haragudott meg rájuk, mi több, meleg
szavakkal életfontosságú igazságokat tárt fel hallgatóinak. Elmondta, hogy csak az
jöhet hozzá, akit az Atya vonz.
Érdekes, ahogyan Jézus fogalmaz: „Ne zúgolódjatok
egymás között”. Ebből arra utalhatunk, hogy az emberek nem mertek egyenesen Jézushoz
fordulni nehézségükkel, hanem egymás között fontolgatták a dolgot. Ez gyakran így
van velünk is, amikor érthetetlen valóságok előtt állunk. Néha azért nem merünk nyilvánosan
színt vallani, mert attól tartunk, hogy a tekintélyhordozó megbüntet bennünket érte,
néha viszont azért, nehogy butáknak tűnjünk mások előtt.
Jézus egy kérdésre
válaszolt, amit az emberek föl sem tettek: elmondja nekik, hogy az Atya gondviselő
szeretettel gondol gyermekeire. Jézus még valami fontosat mondott hallgatóinak: az
örök életről beszélt nekik.
Minden evangéliumi eseményt lehet több szinten
olvasni ill. értelmezni. Az evangéliumi beszámolók néha igen hasonlítanak az újságcikkekhez,
amelyek izgalmas eseményekről adnak tömör hírt. Itt van pl. a vasárnapi Evangélium:
a színen megjelenik Jézus, akiről igazából senki sem tudja, hogy kicsoda és honnan
jött, aki furcsa módon viselkedik és érthetetlen dolgokról beszél, pl. kenyérnek nevezi
magát, és arra szólítja fel hallgatóit, hogy egyék a testét és igyák a vérét. Kicsit
sem meglepő, ha hallgatói fejcsóválva hallgatták ezt az érthetetlen beszédet. Ha ilyen
szinten olvassuk az Evangéliumot, kevés hasznunk lesz belőle életünkben.
Ám
az Evangéliumot olvashatjuk mélyebb szinten is, nevezetesen úgy, hogy azonosítjuk
magunkat valamelyik szereplővel. Ezúttal több lehetőségünk is van. Azonosulhatunk,
pl. a nagytürelmű Jézussal, akitől kételkedő hallgatói jeleket követeltek, hogy hinni
tudjanak szavainak. Nem nehéz ebben a helyzetben felismerni saját keresztény helyzetünket
a mai világban: a mi tanúságtételünket is gyakran kételkedve fogadják az emberek és
egyre újabb jeleket kérnek tőlünk. Jézus nem haragudott meg az emberek tolakodása
miatt, hanem nagy türelemmel ismételgette nekik üzenetének lényegét. Nekünk, mai keresztényeknek
sem szabad elcsüggednünk, ha nem fogadják el azonnal tanításunkat, hanem türelmesen
kell ismételgetnünk hitünk alapigazságait.
Van az evangéliumi jelenetben egy
másik szereplő is, akikkel azonosíthatjuk magunkat: az Evangélium ugyan nem említi
őket, de biztosan jelen voltak az Apostolok. Tanúi voltak Jézus és az emberek közötti
vitának. Nem nehéz kitalálnunk, mit éreztek eközben: biztosan erősen szurkoltak Mesterüknek,
hogy Ő kerüljön ki győztesen ebből a szócsatából. Ugyanakkor mérgesek lehettek az
emberekre, akik ilyen csúnyán bántak Jézussal, jótevőjükkel, aki tegnap ingyen kenyeret
adott nekik. De végül is nem léptek közbe, nem szóltak egy szót sem. Nem nehéz magunkra
ismernünk a hallgatag, félszeg Apostolokban. Miért nem léptek közbe, miért nem emelték
fel szavukat? Mi keresztények, miért nem emeltük fel szavunkat, amikor az Európai
Parlament nem akarta beiktatni az alapokmányba Európa keresztény gyökereit, a német
katolikusok miért nem emelték fel szavukat, amikor leszavazták az iskolai hitoktatást,
mi magyar katolikusok miért nem emeljük fel szavunkat az abortuszt megengedő törvények
ellen?
És végül az Evangéliumban ott van a harmadik szereplő, a hitetlen,
önző, zúgolódó nép, aki jóllakott az ingyen kenyérből, de nem akarta elfogadni Jézus
tanítását. Nem szükségszerűen rossz emberek voltak ők, vagy Jézus ellenségei, mint
a farizeusok, hanem egyszerű emberek voltak, akik talán meg sem értették, miről beszélt
nekik Jézus. De magatartásuk árulkodik: egymás között zúgolódtak. Bennük is könnyen
magunkra ismerhetünk. Mindig, amikor megkérdőjelezzük Isten jóságát, mi tulajdonképpen
zúgolódunk ellene.
Figyeljük meg a végén, hogy az evangéliumi esemény örömhírrel
zárul. Az emberek mintha álomból ocsúdtak volna fel, elkezdték kérdezgetni, hogy mit
kell tenniük, hogy Istennek tetsző dolgot tegyenek? Jézus pontos választ adott nekik:
benne kell hinniük, és akkor örök életük lesz. Ez a vasárnapi evangélium nekünk szánt
mély üzenete: ha örökké akarunk élni, akkor hinnünk kell Jézus Krisztusban.