Szent Ignác liturgikus ünnepe Rómában

P. Szabó Ferenc SJ beszámolója:

 Loyolai Szent Ignác liturgikus ünnepén, pénteken este hét órai kezdettel, a római Il Gesú templomban, P. Adolfo Nicolás jezsuita generális ünnepi szentmisét mutatott be egy lelkes énekkartól kísérve. Vele együtt miséztünk mintegy százötvenen: Rómában dolgozó vagy most éppen itt tartózkodó jezsuiták. Jézus Társasága központi templomát, amely a Rendalapító földi maradványait is őrzi, zsúfolásig megtöltötték a jezsuiták munkatársai, különböző kongregációkhoz tartozó nővérek és a hívek soksága. Köztük volt Budapestről hatvan magyar fiatal is, akik Szent Ignác életének főbb helyeit keresték fel római zarándoklatuk során, Koronkai Zoltán és Bartók Tibor atyák vezetésével.

– Most néhány gondolatot ismertetek a jezsuita rendfőnök homíliájából.
P. Nicolás mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy júliusban két nagy körutat tett Ázsiában (Fülöp-szigeteken és Indonéziában), majd Afrikában (Burundiban és Kongóban). Nagy örömmel tapasztalta, hogy az egyház és a Társaság eleven a távoli országokban, sok a hivatás. Az Egyház és a Társaság súlypontja a jövőben Ázsiába és Afrikába tevődik át, európai arculata átalakul. E népek sajátos kultúrájukkal, liturgiájukkal fejezik ki élni akarásukat, dinamizmusukat. Pl. a tánc a liturgiában is ilyen kifejezés. Ő maga, a generális, Afrikában liturgikus táncba kezdett, először életében.

– P. Nicolás a Szent Ignác-i ünnepi mise három liturgikus olvasmányához fűzte elmélkedését. Az evangéliumi versre hivatkozva: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem”, - Szent Ignác példáját és tanítását idézte, és a jezsuita önazonosságról eszmélődött. Önmegtagadás és kereszthordozás nélkül nem lehetünk Jézus követői. Aki elveszíti életét Jézusért, megtalálja azt. Elveszíteni életünket a napi kis halálok vállalásával, de ha kell – pl. üldöztetések idején – a vértanúhalál vállalásával is. Szent Ignác ezt tanítja a lelkigyakorlatokban: Aki Jézust követi a kereszt zászlaja alatt, majd követi őt a dicsőségben is.

– A szentmise végén, mielőtt P. Generális Szent Ignác oltára elé vonult volna, hogy a Rendalapító ereklyéi előtt hódoljon, az egész liturgikus közösség vele együtt elimádkozott egy Szent Ignác közbenjárását kérő imát, amely a Suscipével fejeződött be: „Vedd, Uram, és fogadd el egész szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet, egész akaratomat, mindazt, amivel rendelkezem: mindezt Te adtad nekem, és visszaadom Neked, Uram, minden a tiéd, rendelkezz vele akaratod szerint: csak szeretetedet és kegyelmedet add, ez elég nekem.”