A közvetítés és a párbeszéd jobban előmozdítja a védelmi felelősséget, mint a katonai akció

A népek iránti felelősség és védelmezésük a népirtás, a háborús bűnök és etnikai tisztogatás valamint az emberiség elleni bűntettek ellen – ez volt a témája az ENSZ július 28-i ülésének, amelyen felszólalt Celestino Migliore érsek, a Szentszék állandó ENSZ megfigyelője. Beszédében emlékeztetett a világ vezetői által 2005-ben elfogadott dokumentumra, amely a népek védelmezésével foglalkozott. Ebben a védelmi felelősség három elemből áll.

Az első az, hogy minden állam elsődleges felelőssége saját népének védelmezése az említett helyzetek elkerülése érdekében. A második, hogy a nemzetközi közösség segítse az államokat alapvető felelősségük gyakorlásában. A harmadik, hogy a nemzetközi közösség hatékonyan cselekedjen, amennyiben az állam nem megfelelően gyakorolja hatalmát.

Az első elem a nemzeti kormányok hatalmának gyakorlását érinti. Emberközpontú megközelítést kell alkalmazni a politikai intézkedések kialakításában, amelyek az emberi jogok súlyos megsértésétől védelmezik a népeket. Az emberjogi törvények és más nemzetközileg elfogadott jogi elvek alapvető összetevői a nemzeti felelősség megvalósításának – mutatott rá Migliore érsek. Az olyan politikai döntések, amelyek segítik a beilleszkedést és védelmezik a vallási, faji és etnikai kisebbségeket, hozzájárulnak a népek közötti párbeszéd és a megértés előmozdításához.

A második pillére a dokumentumnak a nemzetközi közösség szerepe. Pénzügyi és technikai támogatás biztosítása által a nemzetközi közösség segíthet létrehozni olyan eszközöket és mechanizmusokat, amelyekkel gyorsan válaszolni lehet a kialakuló humanitárius válságokra. A helyi és vallási szervezetek az adott régió ismerete által alapvető támogatást nyújthatnak kulturális és vallási hidak építéséhez a különböző csoportok között. A jogrend előmozdítása pedig országos és nemzetközi szinten keretet biztosít az igazságtalanságok megelőzésének.

A harmadik tartóoszlopa a dokumentumnak a nemzetközi közösség beavatkozási felelősségét érinti. Az időben történő beavatkozás, amely a közvetítésre és a párbeszédre helyezi a hangsúlyt, nagyobb eséllyel mozdítja elő a védelmi felelősséget, mint a katonai akció. Továbbá a célzott intézkedések, mint pl. a szankciók alkalmazása szintén eszközei lehetnek a felelős szuverenitás elősegítésének.

A nemzeti és nemzetközi intézmények szerepe mellett a szentszéki megfigyelő felhívta a figyelmet a vallási és közösségi vezetők fontos szerepére a védelmi felelősség előmozdításában. A szentszéki delegáció nevében Celestino Migliore érsek annak a reményének adott hangot, hogy a dokumentumban foglaltakat mihamarabb teljes körben megvalósítják. Ezáltal a következő nemzedékeket megkímélik attól az agóniától, amelyet a népirtás, a háborús bűnök, az etnikai tisztogatás és az emberiség elleni bűntettek okoztak az egész emberi közösségnek.