XVI. Benedek harmadik enciklikája 2. rész - P. Szabó Ferenc kommentárja
Előző alkalommal elhelyeztük XVI. Benedek új enciklikáját az egyház százados szociális
tanításában, főleg pedig megmutattuk folytonosságát VI. Pál Populorum progressio
(A népek fejlődése) k. körlevelével, most és még egy szerdai adásunkban Benedek pápa
tanításának újdonságát világítjuk meg. Ez azért is lényeges, mivel sok felületes kommentátor
nem vette észre azt, ami új a Caritas in veritate körlevélben.
Most
a teológiai távlatokat mutatjuk meg, mert ez XVI. Benedek szociális körlevelének
egyik újdonsága. Azt mondhatnánk, hogy Ratzinger pápa átvette VI. Pál perszonalista
filozófiája, teljes humanizmusról szóló megfontolásait, de tovább mélyítette reflexióit:
a társadalmi-gazdasági élet globalizációját, az emberek és a népek fejlődésének új
problematikáját az üdvösségtörténet távlatába állította. Első, Deus caritas est
(Az Isten szeretet) k. körlevelének teológiai megfontolásait aprópénzre váltotta,
amikor a mai világméretű gazdasági és erkölcsi válságból kereste a kiutat. Mindjárt
a körlevél nyitánya feltárja az említett távlatot: „Caritas in veritate, a
szeretet és igazságban, amelyről Krisztus tanúságot tett földi életével, különösen
pedig halálával és feltámadásával, a legfőbb lendítő erő minden személy és az egész
emberiség fejlődése számára. A szeretet – caritas – rendkívüli erő, amely a
személyeket arra sarkallja, hogy kötelezzék el magukat bátran és nagylelkűen az igazságosság
és a béke területén. Olyan erő, amelynek eredete Istenben van, aki örök Szeretet és
abszolút Igazság. Minden ember java az, hogy igent mondjon Isten reá vonatkozó tervére,
hogy teljesn megvalósítsa önmagát. E tervben találja meg ugyanis saját igazságát,
és csatlakozva ehhez az igazsághoz igazán szabad lesz (vö. Jn 8, 22).” Krisztus,
aki maga az Igazság, megtisztítja és felszabadítja a mi szegénységünktől a szeretet
és az igazság keresését, és teljesen feltárja a Szeretet-Isten ránk vonatkozó örök
tervét. (Cv 1)
A következő pontban maga a pápa utal első, Az Isten szeretet
kezdetű enciklikájára, amelyben megmutatta: „Isten szeretetéből ered minden, általa
nyer formát minden, és Feléje törekszik minden.” (Cv 2) Az egyház szociális tanítása
is a „caritas in veritate”, az igazi szeretet alapelve körül forog: az igazságosság
a szeretet „minimális mértéke” (VI. Pál), a globalizálódó világ fejlődésének tanulmányozásában
is az igazságosság és a közjó keresése lesz az erkölcsi kritérium. (Cv 6) A szeretet
tehát az egyház szociális tanításának királyi útja. Emlékezünk, hogy XVI. Benedek
első enciklikájának második felében az igazi szeretet gyakorlati megvalósulásáról,
a egyház karitatív tevékenységéről írt. Itt is hangsúlyozta, hogy az egyháznak mint
„szeretet közösségnek” szeretetszolgálata a szentháromságos Szeretet kifejezése. Mostani
szociális körlevelében megmutatja, hogy ez a teológiai távlat alkalmazható a mai gazdasági-társadalmi-erkölcsi
világválság megítélésében és orvoslásában is. Természetesen elsősorban a krisztushívőket
kötelezi a szeretet kettős-egy parancsa (Mt 22, 36-40). De látnunk kell, hogy az egész
emberiség számára csakis az erkölcsi megújulás hozhat szabadulást. A közjó biztosításának,
a szociális kérdés megoldásának kulcsa az igazságosság és a szeretet követelménye.
(Cv 7) Csakis az értelem és a hit fényétől megvilágított szeretet révén lehetséges
az emberibb és humanizáltabb fejlődés célkitűzéseinek megvalósítása. A puszta technikai
haladás nem biztosíthatja a javak igazságos elosztását, a személyes társadalmi kapcsolatok
kialakítását, a technika etika nélkül nem képesíti az embereket arra, hogy jóval győzzék
le a rosszat (vö. Róm 12, 21).
Az egyház nem ajánl fel technikai megoldásokat,
egyáltalán nem akar beavatkozni az államok politikájába. (Cv 9) Viszont az igazságból
fakadó küldetése minden időben az, hogy az emberre szabott társadalmat, az emberi
méltóságot és az ember természetfeletti hivatását szolgálja. Az emberhez való hűség,
az igazsághoz való hűség az egyedüli garanciája a szabadságnak (vö. Jn 8, 32), és
a teljes emberi fejlődés lehetőségének. Szeretet az igazságban: ezt kell szolgálnia
az egyháznak, erről a küldetéséről nem mondhat le. Nyitott az igazságra, bárhonnan
jelentkezik is. Szociális tanítása elfogadja, integrálja ezeket az igazságtöredékeket
is, hogy folytonosan megújítsa az emberek és népek életét.
Már jeleztük, hogy
XVI. Benedek körlevele első fejezetét VI. Pál Populorum progressio k. körlevele
elemzésének szentelte. A 2. fejezetben figyelmét az emberi fejlődés jelenlegi állapotára
fordítja. Egészen konkrétan rávilágít arra, hogy az elmúlt négy évtized alatt miként
változott a világ gazdasági-társadalmi-kulturális helyzete. Ezért ma új diagnózisra,
új megoldások keresésére van szükség.
XVI. Benedek részletesen elemzi az átalakulásokat.
A 26-32. pontokban sorra veszi a jelen gazdasági-társadalmi problémáit: a kultúrák
közötti integráció, az éhínség és az élelmezés, az élet tisztelete és védelme (abortusz),
jog a vallásszabadsághoz, a munkanélküliség, a gazdag és szegény országok közötti
egyenlőtlenség. Utal arra, hogy az egyház szociális tanítása is interdiszciplináris
lett. (Kétségtelen, hogy új enciklikája kidolgozásához is igénybe vette szakemberek
közreműködését.) XVI. Benedek elismeri a fejlődés pozitív mozzanatait: pl. megszüntette
emberek milliárdjainak nyomorát, és sok országnak lehetőséget adott, hogy a nemzetközi
politika aktív résztvevői legyenek. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a gazdasági fejlődés
torzulásai drámai problémákat szültek, amint a jelenlegi világválság ezt ékesen bizonyítja.
Most újra kell gondolni a VI. Pál által tárgyalt problémákat, új szabályozásra, új
humanista szintézisre van szükség az emberiség jelene és jövője szempontjából. (Cv
21)
A Pp után, több mint negyven évvel a fejlődés problémája nyitott. A fejlett
és fejlődésben elmaradt országok közötti viszony bizonyos értelemben rosszabbodott:
új kolonializmus van kialakulóban, új függőségek jelentek meg egyes országokon belül
is. A gazdag és szegény országok viszonyai ma mások, mint VI. Pál idejében. Még a
gazdag országokban is új szegénység jelentkezik. Az államok szuverenitását korlátozzák
az új nemzetközi gazdasági-kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok, az anyagi és szellemi
termékek mobilitása. A legfőbb újdonság tehát a planetáriskölcsönös
függés robbanásszerű létrejötte, amelyet ma globalizációnak nevezünk. VI. Pál
ezt részben előre látta, de mivolta és hirtelen kialakulása megdöbbent bennünket.
A gazdaságilag fejlett országokban született, de ez a folyamat az egész világgazdaságot
elérte. A „szeretet az igazságban”, az igazi szeretet vezérlése nélkül ez a planetáris
lendület előre nem látható veszélyeket rejteget és az emberi család újabb megosztottságát
idézi elő. Ezért a szeretet és az igazság új és kreatív feladat elé állítanak bennünket,
amely hatalmasabb és bonyolultabb. „Erről van szó: kitágítani az értelmet és képessé
tenni arra, hogy felismerje és irányítsa ezt az impozáns új dinamizmust, hogy betájolja
és segítse azt „a szeretet civilizációja” irányába, amelynek magvát Isten belehelyezte,
minden népbe és minden kultúrába.” (Cv 33)
Az új enciklika harmadik fejezete
(„Testvériség, gazdasági fejlődés és polgári társadalom”) a világgazdaság helyzetét
elemzi szakszerűen az egyház szociális tanítása fényében: piac, állam, polgári társadalom.
A kölcsönösség, szolidaritás és ingyenesség elveinek kell érvényesülnie a globalizáció
korában is. Foglalkozik a pápa az üzleti vállalkozásokkal, hangsúlyozva, hogy az üzleti
élethez is, mint általában a gazdasági és politikai hatalom kérdéseinél az értékek
és az etikai szempontok az irányadók. A globalizációról írja (Cv 42): az emberiség
egységesülése és a kapcsolatok sűrűsödése az emberi személyek és népek javát, fejlődését
szolgálja. Nem kell engedni a determinista szemléletnek. Ezt az emberi valóságot irányítani
kell etikai kritériumok szerint. El kell tehát köteleznünk magunkat szüntelenül, hogy
„a planetáris integrációs folyamatot a perszonalista és közösségi kultúra felé irányítsuk,
amely nyitott a transzcendencia felé.” Ahogy II. János Pál mondotta egyik beszédében:
„A globalizáció a priori se nem jó, se nem rossz. Az lesz, amivé a személyek
alakítják.” A globalizáció több dimenziós és több értékű, tekintetbe kell venni változatosságát
és együtt kell látni valamennyi dimenzióját, beleértve a teológiait is. Így megéljük
és irányítjuk az emberiség globalizációját a személyi kapcsolatok, a szeretetközösség
és a javak megosztása felé.