Negyven évvel ezelőtt lépett a Holdra az első ember – P. Szabó Ferenc jegyzete

1969. július 20-án nagy izgalommal, szorongva vártuk, hogy az Apollo 11 küldetése sikeres legyen. Neil Armstrong, Michael Collins és Buzz Aldrin hustoni idő szerint 15.17-kor érték el a Holdat, az utolsó kockázatos manőverek után (mivel rövid időre megszakadt a kapcsolat a Földdel). Milliók nézték lélegzetvisszafojtva a televízión keresztül e világtörténeti eseményt. Armstrong, aki legelsőként tette lábát a Holdra (őt követte másodiknak Buzz Aldrin, míg Collins a Columbia űrrepülőgépen keringett) így jellemezte a vállalkozást: „Ez kis lépés egy ember számára, de gigantikus lépés az emberiség számára.”1969. július 20. után még hat holdraszállás történt. 1972 decemberében az Apollo 17 vállalkozása volt jelentős: a két asztronauta 75 órát töltött a Holdon, 35 km-et jártak be a holdautón, és 110 kg anyagot hoztak a kutatóknak.

Apollo 11 küldetését is több kísérlet előzte meg. Apollo 1-et indulás előtt tűz pusztította el, rajta 3 asztronauta életét vesztette. Apollo 2 és 3 nem teljesített küldetést. Apollo 4, 5, 6 asztronauták nélkül szállt fel. 1968. december 21-27. között Apollo 8 három űrhajóssal a Hold körül keringett. Utasai, Andres, Lowell és Bormann fennhangon olvasták a bibliai teremtéstörténetet: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet…” Bormann, aki gyülekezetében fel szokta olvasni a Bibliát, ezt az imádságot fűzte hozzá: „Add nekünk, Isten, azt a képességet, hogy meglássuk szeretetedet a világban az emberi bűnök ellenére is. Add nekünk a hitet, a bizalmat, a jóságot – tudatlanságunk és gyengeségünk ellenére. Add nekünk a megértést, hogy értő szívvel imádkozhassunk.”

Ezek az űrhajósok a tudományos fejlődés csúcsán megvallották a Teremtőt, Istent dicsőítették hatalmáért és csodás művéért. Bormann nem azt kérte Istentől, hogy irányítsa űrhajójukat, hanem, hogy változtassa meg az emberek látásmódját és szívét. A tudomány és a technika szédületes haladást ért el az utolsó fél évszázad alatt. Az ember büszke lehet vívmányaira. De amint XVI. Benedek legújabb enciklikája is figyelmeztet, a prométeuszi gőg, a Teremtő tagadása, az etika nélküli technika igen kockázatos. Az ember a fejlett technikát az ember manipulálására és a világ elpusztítására használhatja, ha nincs benne felelősségtudat, ha nem mások javának szolgálata és a testvéri szeretet vezérli tetteit, tudományos és technikai vívmányait.

Itt idézhetjük az amerikaiakkal versenyező, szputnyikokat fellövő ateista szovjet rendszer ideológiájának egyik képviselőjét, Gagarint, az első szovjet kozmonautát, aki ostobán és gőgösen kijelentette: a világűrben szállva nem találkozott Istennel! Hát persze, a tudós Teilhard de Chardinnel válaszolhatjuk: „Istennel nem utazás során, hanem extázisban találkozunk.” Vagyis a transzcendens Teremtő nem eleme a világnak, hanem a tér-időn túl lévő, létet adó, és éppen ezért mindenben bennmaradó legfőbb Létező. Nem a világűrben, hanem a belső végtelenben, lelkünkben találkozhatunk Vele, aki – Szent Ágoston szerint – interior intimo meo, superior summo meo, legbenső lényemnél is bensőbb, és ugyanakkor túl van létem legmagasabb csúcsán.

Korunk tudósainak egy része tanúságot tesz vallásos meggyőződéséről. Albert Einstein, korunk egyik legnagyobb tudósa, így vallott a világban jelenlevő felsőbb Értelemről:

„A tudós mélyen átérzi minden történésben az oksági összefüggéseket.(…) Vallásossága abban áll, hogy szinte önkívületbe esik a természeti törvények harmóniája előtt, amelyen keresztül egy felsőbbrendű Értelem nyilatkozik meg. Minden emberi zsenialitás és törekvés ennek az Értelemnek csak tünékeny visszfénye. (…) Ez az érzés kétségtelenül azzal rokon, amely a teremtő vallásos szellemeket minden időben áthatotta.”

Einsteintől eltérően vannak materialista, hitetlen tudósok is. Pl. a Nobel-díjas francia biológus, Jacques Monod, aki a Véletlen lés Szükségszerűség játékával magyarázza a világfejlődést. (XVI. Benedek gyakran hivatkozott erre az ideológiára, legutóbb harmadik körlevelében.) Monod végül a fiatal Camus abszurd könyvét, Sziszüphosz mítoszát idézi, aki szerint a világ értelmetlen, de azért „boldognak kell képzelnünk Sziszüphoszt”, aki hasztalan próbálja a hegyre felgördíteni a sziklát.

Kétségtelen, hogy korunk nagy tragédiája a materializmus, az ateizmus. Ha nincs Teremtő és Gondviselő Isten, ha a vak véletlen és a determinizmus „kormányozza” világunkat, ha nincs a Krisztus által megígért feltámadás, akkor „abszurd az, hogy születtünk, abszurd az, hogy meghalunk” az ateista író-filozófus, J.-P. Sartre kijelentése szerint. De vele szemben idézhetjük a másik nagy francia írót, André Malraux-t, aki élete végén túljutott szkepticizmusán, és kijelentette: „Mire jó, hogy a Holdra szállunk, csak hogy ott öngyilkosok legyünk létünk értelmetlensége miatt.” És ugyancsak Malraux mondta: „A XXI. század vagy vallásos lesz, vagy egyáltalán nem lesz”, ti. mert az ember fejlett technikáját önpusztításra használja.

VI. Pál Populorum progressio (41.pont) k. körlevele és a zsinat (GS 19 és 57) nyomán, XVI. Benedek új körlevele (57 és 68) felhívta a figyelmet a materializmus veszélyére. A zsinat szerint megvan a veszélye annak, hogy az agnosztikus vagy materialista természettudomány a saját módszerével akarja elérni a teljes igazságot, pedig nem képes a lét gyökeréig lehatolni. A gőgös ember beképzeli, hogy elég önmagának és nálánál magasabb rendűt már nem keres. Pedig az emberi értelem eljuthat az igaz, a jó, a szép Forrásához, felismerheti a teremtésben az isteni Bölcsességet, - ha nem lesz rabja a tárgyi világnak, és kitárul a szellemi valóságoknak. Így szabadon felemelkedhet a Teremtő imádására és szemlélésére. A materializmus tehát nem következik a modern kultúra, a tudomány és a technika vívmányainak, értékeinek elismeréséből. Ezeket felhasználhatjuk az embertestvérek javára. Minden emberi tevékenységünkkel befejezzük a teremtést, humanizáljuk a világot, előkészítjük az evangéliumi üzenet befogadására. Teilhard de Chardin hasonlatával: előkészítjük a nagy Ostyát, amelyet majd a feltámadt Krisztus változtat át, aki azért jött, hogy üdvözítse, isteni életben részesítse az embereket.