A washingtoni magyar kápolna ügye és a helyi magyar közösség története - P. Bagyinszki Ágoston ferences összeállítása

A Washington DC-környéki, Szent István Királyról nevezett Magyar-Amerikai Katolikus Közösség június utolsó hetében Cserháti Ferenc püspök atyát, a Kárpát-medencén kívül élő magyarság lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspököt láthatta vendégül. A püspöki látogatás útkészítője volt azon Magyar Kápolna ügyének is, amelynek kialakítása az Egyesült Államok központi templomában, a Szeplőtelen Fogantatás-bazilikában a már meglévő tervek alapján a közeljövő feladata. A püspöki látogatásról készült tudósítások után, a Magyar Kápolna tervei mellett annak a washingtoni katolikus közösségnek a sok évtizedes történetét is érdemes magunk előtt látni, amely élettel és lélekkel tölti majd meg ezt a kápolnát, amelynek feladata lesz tanúskodni a szentistváni magyar örökség értékeiről ország és világ előtt.

A washingtoni magyar katolikus közösség története a II. világháború előtti időkbe nyúlik vissza, amikor már értelmiségi emigránsok is egyre nagyobb számban érkeztek az amerikai kontinensre. A XIX. század közepén, a magyar szabadságharc után és az azt követő századforduló körüli nagy közép-kelet európai emigráns hullámban még főleg kétkezi munkások, egyszerű emberek léptek Amerika földjére, akik a rájuk szabott munkalehetőségek miatt északabbra, a nagy iparvidékek közelében telepedtek le. A legendás Böhm Károly atya, az amerikai emigráns magyarság első apostola is közöttük kezdi el az egyházközségek szervezését, magyar templomok építését. A főváros környékén azonban csak értelmiségiek találhattak maguknak könnyedén munkát. Innen érthető, hogy a középatlanti régióban csak az 1950-es évek elejétől, majd 1956 után duzzadt fel a helyi magyar közösség létszáma. Nagy Ferenc (1903-1979) magyar miniszterelnök is, miután 1947 júniusában svájci szabadságáról – a Magyar Kommunista Párt befolyása miatt – már nem térhetett vissza Magyarországra, az Egyesült Államokba emigrált és Washington DC-hez közel telepedett le. Emlékezetes még ebből az első időszakból Massey (Hajmássy) Ilona (1910-1974) filmszínésznő alakja, aki miután kongresszusi képviselő volt a férje (Donald Dawson), szintén hosszabb ideig a régióban lakott, és a magyar miséket is rendszeresen látogatta. A híres magyar tudósok közül Bay Zoltán már 1948-tól (1992-ben bekövetkezett haláláig) a helyi magyar közösséghez tartozik, Szilárd Leo pedig 1961 és 1964 között tölt itt néhány évet.

A megnövekedett magyar ajkú lakosság lelki igényeire válaszolva hamarosan (1953-ban) a magyar piarista atyák is megtelepedtek Washingtonban, és évtizedeken keresztül ők gondoskodtak a helyi katolikusokról. 1974-es látogatásakor Mindszenty József bíboros 2.000 lelket számláló közösséget talált a földrajzi területét tekintve kicsiny, de közéleti szempontból világpolitikai jelentőségű városban. Az itt élők számára a Mindszenty-látogatás fontos emlékét őrzi az a közösség tulajdonában lévő magángyűjtemény is, amely a bíboros által használt liturgikus tárgyakból áll.  A washingtonban virágzó magyar egyházi élet tanúbizonysága, hogy újabb két évtized elteltével (1983-87) Irányi László, a külföldi magyarok első püspöke washingtoni székhellyel kormányozta a világ katolikus magyarságát. Az ezt követő püspöklátogatásokat is, mint a helyi magyar katolikus egyházi élet ünnepi mérföldköveit tekinthetjük. A külföldi magyarok következő püspöke, Miklósházy Attila püspök úr először hivatalosan 1992-ben látogatott Washingtonba. Ezeknek a fontos találkozásoknak a sorába tartozik Cserháti Ferenc püspök atya két héttel ezelőtti öt napos látogatása is, amelynek során a mintegy 200 fős ünneplő közösség egyszerre tapasztalhatta meg az Anyaszentegyház és az Anyaország gondoskodását.

A washingtoni magyar közösség sok évtizedes életrevalósága különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy magyar templom (sem katolikus, sem református) építésére soha sem teremtődtek meg a feltételek a régióban. Ez az északabbra fekvő amerikai magyar kolóniáktól eltérő helyzet ugyanakkor nem járt együtt a hitélet elsorvadásával. A washingtoni magyar katolikus közösség mindmáig képes volt arra, hogy havi rendszerességgel megszervezze a vasárnapi istentiszteleteket és más kapcsolódó programokat. Anyagi áldozatok árán megteremtették annak lehetőségét, hogy a közösség támogatásával egy magyar ferences pap költözzön a városba, aki lelkipásztori munkája mellett az erre a célra megszervezett ösztöndíj alapból a Katolikus Egyetemen doktori tanulmányokat is folytathat.

Az emigrációban élők hitéletének mindig fontos kihívása a befogadó ország helyi egyházába való beilleszkedéssel párhuzamosan megőrizni az anyanyelvi liturgia lehetőségét. Az anyanyelv az imádság világában mindig kitüntetett szerepet játszik. Az 1950-es évek elejétől Washington DC-ben már volt havi rendszerességgel szentmise (emberemlékezet óta a hónap harmadik vasárnapján, a nyári hónapok kivételével), bár ennek konkrét körülményei időről időre változtak. A szentmisék után a templomi közösségi helyiségekben az agapék, vagyis az étkezéssel egybekötött közösségi élet kötetlenebb alkalmai is kialakultak. A helyi egyházzal való kapcsolatot döntően meghatározta, hogy az amerikai katolikus hierarchia részéről is akadt hathatós pártfogója a washingtoni magyar katolikus hitéletnek, és különösen is igaz ez 1956 után. Itt feltétlenül meg kell említenünk Philip Matthew Hannan, helyi születésű, későbbi magyarbarát püspök nevét, aki tanulmányait Rómában végezte, és a II. világháború alatt is Európában szolgált. Amikor 1956-ban Hannan-t a washingtoni érsekség segédpüspökévé szentelték, minden lehetséges módon támogatta a helyi katolikus közösséget (magyar ünnepeken rendszeresen ő misézett). A magyarok ezt forró ragaszkodással viszonozták. Ez a kapcsolat egészen 1965-ig fontos volt a helyi magyar hitélet számára, amikor Hannan püspököt New Orleans 11. érsekévé nevezték ki, aki emiatt elköltözött. Évtizedekkel később emlékezetesen szép esemény az is, hogy 1999-ben, a közösség a lengyel katolikusokkal közös szentmisén ünnepelte Árpádházi Kinga szentté avatását az Szeplőtelen Fogantatás-bazilika altemplomában.   A washingtoni helyi egyházzal való jó kapcsolat emlékét őrzi az a tény, hogy a magyar szentmisék jelenleg is a Szeplőtelen Fogantatás-bazilikában, az Egyesült Államok püspöki konferenciájának központi templomában kapnak helyet.

A régióban – lévén az Egyesült Államok fővárosa és egyetemi oktató-kutató központ – sok magyar diplomata élt és több neves magyar professzor működött. Bár ők szorosabban ritkán kapcsolódtak be a hitéletbe, az egyetemi tanárok közül meg kell említeni Zrínyi József, Sebes József és Örsy László jezsuitákat, valamint Zalotai József verbita atyát. Ők a helyi magyarság megbecsültségéért igen sokat tettek. A Georgetown Egyetemen tanító P. Sebes a hetvenes években például nagyon népszerű volt a hallgatók körében. A diákjai között Bill Clintonnak kifejezetten kedvenc tanára is volt, amit a későbbi politikus elnökként is szívesen hangoztatott. Örsy László atya szintén világszerte ismert és elismert egyházjogász.

Az elmúlt évtizedekre visszatekintve szép hagyomány, hogy a környék részben katolikus, részben református, de egymással jó kapcsolatokat ápoló magyarsága a szentmisék és istentiszteletek mellett a következő ünnepeken találkozik: március 15-én, Anyák Napján, augusztus 20-án és október 23-án. (Október 6-a jelentősége 1956 után fokozatosan elhalványult.) Jó alkalom az együttlétre az Adventi Bazár (eleinte a Mindszenty Társaság, majd a cserkész szülők szervezésében), illetve karácsony, a gyermekek betlehemesével. Annak ellenére, hogy a washingtoni közösség sohasem tartozott a legnépesebb magyar emigráns telepek közé, a főváros országos és nemzetközi politikai szerepénél fogva az itt élő magyarokat mindig a magyar ügyhöz való sajátos viszonyukban becsülte meg az ország és a világ emigráns magyarsága. Tiszteletre méltó, hogy az itt élő magyar keresztények is kicsiny imádkozó magját alkották a világpolitika formálásában meghatározó szerepet játszó amerikai főváros életének, és az amerikai püspöki kar központi irodáiban dolgozó magyarok pedig 1990 után fontos szerepet játszottak a posztkommunista országoknak szánt amerikai pénzügyi segélyek magyar szempontok szerint megfelelő célba juttatásában. A Szeplőtelen Fogantatás-bazilika altemplomában a közeljövőben megvalósuló Magyar Kápolna ezt a múltat összefoglalva és a jövőt építve új lelki otthonnal fogja megajándékozni a környék és az egész világ katolikus magyarságát.