Európai hivatáspasztorációs kongresszus - interjú Janka Ferenc atyával

Július másodikától ötödikéig tartott Rómában az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) hivatáspasztorációs szolgálatának (EVS) éves kongresszusa - „A hivatás evangéliumának magvetői”: az Isten Szava hív és küld... - címmel.
Janka Ferenc atya a CCEE főtitkárhelyetteseként vett részt a találkozón. Az ő beszámolóját halljuk.

22 európai helyi egyház 90 delegátusának részvételével zajlott a CCEE hivatásszolgálatának európai kongresszusa. Magyarországot Bodor György atya, az MKPK hivatáspasztorációs bizottságának titkára, és Bolváry Gellért diakonus képviselték.

A kongresszus logója Van Gogh: Magvető című képe, a szemeink elé varázsolta témánk vezérmotívumait. A magvető, a bizánci ikonok furcsa lépésű alakjainak mozdulatához hasonlóan szinte lebeg a felszántott föld felett, jelezve a magvetés tevékenységének emelkedettségét, transzcendenciáját. Egyik kezével a szívéhez szorítja a magot tartalmazó átalvetőt, mint aki a szívének szeretetét hinti szét. A háttér közepéből pedig a nap árasztja arany sugarait a vetésre és a varjakra, jókra és gonoszokra egyaránt.

Az összejövetel három fő előadása biblikus, szociológiai és pasztorális szempontból közelítette meg a témát. Szó volt az olasz katolikus egyház tapasztalatairól is. Melyek voltak a legfontosabb gondolatok?

Rosanna Virgili biblikus professzornő „A hivatás evangéliuma, a hívás és a válasz dinamikái” című előadásában kiemelte, hogy minden hivatás kezdeményezője az Isten. Előadásának összegzésében hangsúlyozta, hogy a hivatásról szóló beszédnek figyelemmel kell lennie arra a változásra, ami a mai ember életében bekövetkezett. A Nietzsche által „Isten halálaként” leírt jelenség sokat mond a kulturális közegnek arról a változásáról, ami általában a mai ember helyzetét és önértelmezését jellemzi. A pszichológia a tekintélyek válságáról beszél: az apa, a férj, a szülő válságáról, ami a törvény és az értékek válságához vezet. A tisztelet hiánya azonban végső soron önmagunk tiszteletének és értékelésének a válságához is vezet.
Ebben a helyzetben arra a hitelességre és bátorságra van szükség, amivel Jézus és az ősegyház az Ószövetségből megörökölt modelleket és struktúrákat a folytonosság és az újdonság termékeny feszültségében beteljesítették. Így kell nekünk is az üzenet lényegét megértve annak aktualitását a ma embere számára érthetővé tenni és vonzó módon előadni.

Paul Zulehner bécsi szociológus professzor az ausztriai felmérésekből kiindulva a nyugat-európai egyházról a társadalomban kialakított képet mutatta be és egy, a fiatalok számára is vonzó „nagy látomás” megfogalmazásának szükségességét szorgalmazta.

Italo Castellani luccai püspök, az olasz püspöki konfrencia hivatásreferense a nevelés szükségessének összefüggésében mutatta be az olasz katolikus egyház hivatásgondozással kapcsolatos tevékenységét és a következő tíz évre vonatkozó terveit.

Amadeo Cencini atya, pszichológus és pedagógus professzor „A hivatás evangéliuma a mai kulturában” című előadása zárta a sort. Hangsúlyozta, hogy a hivatáspasztorációnak össze kell kapcsolódnia az első evangelizációval. Ez nehézség de esély is egyben, hiszen nem a megszokáson vagy a kulturális beágyazottságon alapuló kereszténység közegében kell tevékenykedni, ahol másodlagos indítékok is szerepet játszhattak. Az első evangelizáció során a hittel való találakozás frissessége, a megtérés mindig a hivatás összefüggésében jelenik meg, a hivatás pedig mindig a hit hiteles megélésének és továbbadásának a formájában konkretizálódik. A hit a hivatás és a misszió ezért lényegileg kapcsolódik össze.


XVI. Benedek pápa magánkihallgatáson fogadta a találkozó résztvevőit. Mit mondott a a Szentatya a résztvevőknek?  A delegáció fogadásának ténye önmagában is kifejezi azt, hogy a pápa mennyire fontosnak tartja a hivatásgondozást és mennyire megbecsüli azokat, akik ezen a területen szolgálják az egyházat.
Szavaival arra buzdította a jelenlévőket, hogy legyenek „a bizalom és a remény magvetői”. Az ember szívébe a magot maga az Úr veti. Gondviselő jóságának csodálatos adományként a jó földbe hullott magból rendkívüli erő szabadul fel és igazából az Isten Szava viszi végbe azt, amit ígér és amit kíván.

Milyen változás történt a Hivatásszolgálati bizottság vezetésében és hol lesz a jövő évi találkozó? A belga Jean-Pierre Leroy atyának, az EVS koordinátorának és két helyettesének lejárt a hároméves mandátuma. E teendők ellátására a következő három évre a portugál Jorge Madureira atyát választották meg, helyettesei a lengyel és a francia delegációból kerültek ki.

Örömmel és némi büszkeséggel modhatom, hogy jövő évi találakozó Magyarországon lesz. Bosák Nándor püspök úr, az MKPK hivatásgondozó bizottságának elnöke meghívását Bodor György atya közvetítette a résztvevők számára. Röviden bemutatta az esztergomi Szent Adalbert központot, ahol jövőre július 1-jétől 4-éig tart majd a konzultáció. Személyes hangon szólt hivatásáról is, és ezen keresztül röviden bemutatta a magyar katolikus egyház közelmúltjának életét, sokaknak a hitért és a papi hivatásért mindent feláladozni kész lelkületét. A küldöttek nagy szimpátiával fogadták a bemutatkozást és a meghívást és örömmel készülnek Magyarországra.

Ferenc atya, volt-e konferencián valami olyan gondolat, amit külön kiemelne és megosztana a hallgatókkal?

Cencini atya előadásában Carlo Carretto-t idézve beszélt a második meghívásról, amit talán második megtérésnek is nevezhetnénk. Ennek idejét - persze nagy egyéni különbségek megengedésével - az élet delének környékére, a negyvenedik év körülre becsülte. Ekkor, a már hívőként élő, esetleg egyházi szolgálatban álló ember egyszercsak elemi erővel döbben rá arra, hogy minden emberi jószándéka, igyekezete ellenére mennyi gyarlóság, önzés, hiúság, restség és esendőség van az életében. Felismeri azt, hogy - az evangéliummal szólva -, hogy az életszentség az „embereknek lehetetlen”. De ezzel együtt, vagy talán éppen ezáltal, megszülethet benne az őszinte és felszabadító alázat, ami megnyitja szívét az evangéliumi folytatásra is: „de Istennek minden lehetséges”. Az emberi létezésnek és hitnek ez a mélydimenziója vezethet bennünket az Isten szentségének abba a lángoló de el nem égető jelenlétébe, ami keresztény hivatásunkat hitelessé, egyházi szolgálatunkat pedig termékennyé teheti.
Ennek az élménynek a szépségéből ragad meg valamit Székely Magda: „A másik” című verse: 
A másik gyorsabb. Övé a vita.
Érveit könnyű váltogatnia.
de folytonos diadala felett.
vár irgalommal az egyetlen egy.