"Caritas in veritate" - Közzétették a pápa új szociális enciklikáját
A Szentszék sajtótermében kedden délben sajtókonferencia keretében mutatták be az
újságíróknak és a szakembereknek XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” „Szeretet
az igazságban” kezdetű szociális enciklikáját, melyet a Szentatya 2009. június 29-i
dátummal látott el kézjegyével. A pápa harmadik enciklikáját négy előadó mutatta be:
Renato Martino bíboros, a Justitia et Pax Pápai Tanács elnöke, Paul Josef Cordes bíboros,
a Cor Unum Pápai Tanács elnöke, Giampaolo Crepaldi püspök, a Justitia et Pax Pápai
Tanács titkára és Stefano Zamagni, a bolognai egyetem politikai közgazdaságtan professzora,
a Justitia et Pax Pápai Tanács konzultora. A sajtókonferenciát óriási érdeklődés előzte
meg, mert korábbra várták az enciklika közzétételét, aminek késlekedése a hat világnyelven
megjelent szövegek fordítási nehézségeiből adódott. Újabb aktualitást adott a dokumentumnak
a csütörtöktől szombatig az éppen Olaszországban tartó G8 csúcstalálkozó, melynek
így szinte az előestéjén jelent meg az enciklika.
Miért vált szükségessé
egy új pápai szociális enciklika megírása, 18 évvel II. János Pál pápa utolsó szociális
körlevele, a „Centesimus annus” kezdetű után? – tette fel a kérdést Renato Martino
bíboros a sajtókonferencián. A szociális enciklika valójában az evangélium jegyében
fogant reflexió azokra az új problémákra, melyekre az egész emberiségnek válaszolnia
kell. Az utóbbi idők változásai meglepetésszerű gyorsasággal következtek be és ebben
a megváltozott, új helyzetben fogalmazta meg a pápa az egyház jelenleg is érvényes
szociális tanításának figyelembevételével a választ a jelenlegi kihívásokra.
Giampaolo
Crepaldi püspök az enciklikát bemutató és értékelő felszólalásában annak szintetikus
jellegét hangsúlyozta. Benedek pápa enciklikája nem pragmatikus, nem akar konkrét
válaszokat adni a világ sokrétű szociális problémáira, hanem mélyebbre megy és elvileg
tisztázza az egyház álláspontját. A pápa maga írja a körlevelében: „Az egyháznak nincsenek
felajánlható technikai megoldásai és egyáltalán nem tart igényt arra, hogy beleavatkozzon
az államok politikájába. Feladata viszont az igazság küldetésében áll, melyet minden
időben be kell töltenie az ember méltósága és hivatása mértékében az egész emberiség
javára.
Paul Josef Cordes bíboros a körlevelet bemutató beszédében az új pápai
körlevél szociális tanítását értelmezte az egyház küldetésében. Az egyháznak nem feladata,
hogy megteremtse az igazságos társadalmat. A Krisztus által alapított egyház ugyanis
a népek üdvösségének a szentsége. Szociális tanítása nem jelent egyfajta „harmadik
utat”, vagyis egy olyan politikai programot, melynek megvalósításával el lehetne jutni
egy tökéletes társadalom kiépítéséhez. Ellenben az egyház szociális tanítása az evangelizálás
elemét képezi. Eddig a pápai szociális megnyilatkozások a hangsúlyt inkább az igazságosság
előmozdítására helyezték, most ellenben az enciklika tág értelemben véve a pasztorális
tevékenység felé fordul, amennyiben a Krisztus halálát és feltámadását századokon
át hirdető egyház aktualizálja igehirdetését az élet szociális oldalára is. Teológiai
megközelítését adja az élet problémáinak, mégpedig az Istennek Fiában feltárt szeretetéből
kiindulva. Ez az ajándékba kapott, kinyilatkoztatott szeretet az egyház szociális
tanításának a fő irányvonala, éppen ezért lett címadó szava az enciklikának: „szeretet
az igazságban”. Cordes bíboros felszólalásában rámutatott a körlevél lényegi antropocentrikus,
emberközpontú megközelítésére: az ember áll a szociális tanítás szívében. „A legfontosabb
érték a világban, melyet őrizni és értékelni kell, maga az ember, az emberi személy”.
Benedek pápa így is fogalmaz: „A szociális kérdés gyökeresen antropológiai kérdés
lett”.
A hetvenkilenc pontból álló százoldalas dokumentum hat fejezetre oszlik,
sorrendben a témák így követik egymást: 1. A „Populorum progressio” üzenete, 2. Az
emberi fejlődés a mi időnkben, 3. Testvériség, gazdasági fejlődés és polgári társadalom,
4. A népek fejlődése, jogok és kötelezettségek, környezet, 5. Az emberi család együttműködése,
6. A népek fejlődése és a technika.
„A szeretet az igazságban, melyről Jézus
tett tanúságot, a minden ember és az egész emberiség igazi fejlődése számára a legfontosabb
mozgató erő” - ezzel a mondattal kezdődik Benedek pápa új enciklikája. A szeretet
kereszténysége igazság nélkül… hasznos lehet ugyan, de csak mellékesen. A fejlődésnek
szüksége van az igazságra. Ezeket az alapelveket szögezi le az enciklika bevezetője,
majd első fejezete VI. Pál pápának a II. Vatikáni Zsinat után két évvel, 1967-ben
megjelent „A népek fejlődése” kezdetű szociális enciklikáját elemzi. „Az örök élet
távlata nélkül az emberi fejlődés lélegzet nélkül marad és Isten nélkül a fejlődés
embertelenné válik”. VI. Pál idézett körlevelében erősen hangsúlyozza „az élet etikája
és a társadalmi etika közötti kapcsolatot”. A „fejlődés meghívás, mert egy transzcendens
felszólításból ered” és ennek jegyében nem korlátozódik hatalmi érdekekre, privilégiumokra,
hanem minden ember és az egész ember fejlődésének előmozdítását szolgálja.
A
második fejezet napjaink emberi fejlődéséről szól. Benedek pápa leszögezi: a gazdaságot
mozgató profit „a közös jó, mint végső jó figyelembe vétele nélkül szétrombolja a
gazdagságot és szegénységet teremt. A társadalmi egyenlőtlenség növekedésével szemben
új humanista szintézist kell teremteni, újra kell értékelni az állam közszolgálati
hatalmának szerepét és nagyon kívánatos a civil társadalom résztvétele a nemzeti és
nemzetközi politikai életben. Kulturális síkon kettős veszélytől óv a körlevél: a
kulturális eklektizmustól, mely lényegileg egyenértékűeknek tekinti a különböző kultúrákat,
továbbá a kulturális egyformaságtól, mely szinte kiegyenlíti az életstílusokat. A
fejezetben a pápa kitér még az éhség, az abortusz és a vallásszabadság kérdésére.
A
körlevél harmadik fejezete a gazdasági fejlődés és a civil társadalom összefüggésében
vizsgálja a haladást, melyet a mai mentalitás élesen elválaszt annak morális vonatkozásaitól.
Ezzel szemben szükség van az ajándékozás, adományozás alapelvének az újra megfontolására,
mely szemben áll a pusztán produktivista és haszonelvű korszellemmel.
A „Népek
fejlődése, jogok és kötelességek” címet viselő negyedik fejezet az egyén, az individuum
szerepének túlhangsúlyozásával szemben egy személy-barát etikát helyez előtérbe, melynek
révén az államok olyan politikát folytathatnak, mely a család központi szerepére
épül.
A körlevél ötödik fejezete az emberi család együttműködését tárgyalja.
Ehhez azonban szükséges, hogy Istennek is helyet hagyjanak a közéletben, ellenkező
esetben a politika elnyomóvá és agresszorrá válik. A pápa a szubszidiaritás alapelvét
ajánlja mindenféle paternalista megoldással szemben, mert így humanizálni lehet a
globalizáció folyamatát.
Az utolsó hatodik fejezetben a pápa a népek fejlődéséről
és a technika kapcsolatáról szólva kijelenti: A technikának nincs abszolút szabadsága,
hanem az ember morális felelősségével kell társulnia, különben – különösen a bioetika
területén – öncélúvá válik. Benedek pápa enciklikáját buzdítással zárja: „Szükséges,
hogy a fejlődés érdekében a keresztények kitárt karral imádkozzanak az Istenhez, a
szeretet, a megbocsátás, a lemondás, a felebarát elfogadása, az igazságosság és a
béke jegyében”.