XVI. Benedek pápa a papi évnek szenteli a szerdai általános kihallgatások katekéziseit

A múlt szombaton megnyitott papi évnek szenteli az eljövendő hónapok szerdai katekéziseit – jelentette be XVI. Benedek pápa az általános kihallgatás kezdetén. Amiként a páli évben Szent Pál volt a vonatkoztatási pont, úgy a mostani papi évben mindenekelőtt Vianney Szent Jánosra fordítja a figyelmét a pápa, ahogy azt a papoknak írt levelében jelezte: „mind jobban ragyogjon az oltár ezen alázatos szolgájának a léte, vagyis teljes azonosulása a küldetésével”. Ő szerette ezt mondani: „A jó pásztor az Isten szíve szerinti jó pásztor, a lehető legnagyobb ajándék, amit az Isten adhat egy plébániának”. És mintha nem tudna betelni az arsi plébános a szegény emberi teremtményre bízott adomány és feladat nagyságával, felsóhajt: Óh, milyen nagy a papság!.. Ha megértené, meghalna. Isten maga engedelmeskedik neki, hiszen a pap kimond két szót és a mi Urunk leszáll a mennyből a szavára és egy kis ostyába rejtezik”.

Az „azonosság-küldetés” szópár megfontolásából minden pap jobban észreveheti a Krisztussal való folyamatos azonosulás szükségességét – mondta a pápa - ami biztosítja az evangéliumi tanúságtétel hűségét és termékenységét. A papi év címe „Krisztus hűsége, a pap hűsége” nyilvánvalóvá teszi, hogy az isteni kegyelem adománya megelőz minden lehetséges emberi választ és lelkipásztori tevékenységet és így a pap életében a missziós igehirdetés és a kultikus tevékenység egymástól el nem különíthetőek. Egyébként pedig minden pap küldetése kultikus, amennyiben a célja az, hogy az összes ember Istennek ajánlhassa önmagát mint „élő, tiszta és szent áldozatot”.

Hasonló volt a korai egyház felfogása is, ahogy kitűnik az Aranyszájú Szent János tanításából: „Az oltár szentsége és a testvér, de mondhatnánk, a „szegény szentsége” ugyanannak a titoknak a két oldalát képezik. A felebarát iránti szeretet, az igazságosságra és a szegényekre fordított figyelem nemcsak a társadalmi erkölcs témája, hanem inkább a keresztény erkölcs szentségi értelmezésének kifejezése, mert a papok szentségi szolgálata által valósul meg az összes hívő embernek a vértelen és szentségi áldozata, Krisztussal, az egyetlen Közvetítővel való egységükben. Ez az alapvető, lényegi, missziós és dinamikus összefüggése a papi identitásnak és szolgálatnak. Az Evangélium hirdetése által a papok hitet ébresztenek a még nem hívőkben, hogy Krisztus áldozatával egyesítse az ő áldozatukat, mely az Isten és a felebarát iránti szeretetben ölt testet.

A Szentatya katekézise elméleti része után a papi szolgálattal kapcsolatos bizonytalanságra és fásultságra hívta fel a figyelmet. Ezzel szemben szükség van egy világos és egyértelmű ítéletre az isteni kegyelem abszolút primátusát illetően, amiként azt Aquinói Szent Tamás fogalmazta: „A kegyelem legkisebb adománya is felülmúlja az egész univerzumot”. Ennélfogva minden pap küldetése mindenekelőtt attól függ, vajon tudatában van-e „új léte” szentségi valóságának. Az isteni adományként, ajándékba kapott önazonosságától függ a mindig megújított lelkesedése.

Ezzel összefüggésben a pápa utalt a „Deus caritas est” enciklikájára, idézve azt: „A keresztény élet kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem egy esemény, egy Személlyel való találkozás, mely új távlatot és ezzel együtt új irányt ad az életnek”. A papok a felszentelésük által Krisztussal való találkozásuk állandó tanúi, küldetésüket az ige és a szentségek szolgálata által valósítják meg. A II. Vatikáni zsinat után itt-ott olyan vélemény született, mintha a papi szolgálatban napjaink során lenne ennél a szentségi feladatnál valami sürgősebb. Néhányan arra gondoltak, hogy első helyen egy új társadalmat kellene építeni. A pápa a krisztusi missziós parancsra utalva azonban aláhúzta az eredeti küldetést: hirdetni az evangéliumot és kiűzni a gonosz lelkeket. Az Evangélium hirdetése és a hatalommal történő szolgálat, vagyis az Ige és a szentség alkotják a papi szolgálat két alapvető oszlopát.

A Szentatya arra kérte a híveket, hogy az egyházban mindenütt tartsanak imaórákat és különösen is szentségimádást a papok megszentelődéséért és papi hivatásokért. Némely országban a papi hivatások hiánya nem bátortalaníthat el bennünket – mondta a pápa – hanem egyenesen arra indítson, hogy sokszorozzuk meg a csend, az Isten Szava hallgatását. Végül Benedek pápa az arsi plébános és a Szűzanya oltalmába ajánlotta és megáldotta a Szent Péter téren megjelent zarándokokat és mindazokat, akik a rádiós és televíziós közvetítések révén kapcsolatban vannak vele.

Ez alkalommal nagyobb számú magyar zarándokcsoportok érkeztek a kihallgatásra. A pápa így köszöntötte őket:

„Nagy szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat, elsősorban azokat, akik Győrből, Nagycenkről és Szombathelyről érkeztek! Köszöntöm a Palestrina kórus és a Cantus Corvinus kórus tagjait. Kedves Testvéreim, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek sírjainál tett látogatástok erősítsen meg Bennetek a hitben és az egyetemes Egyházhoz tartozástokban. Apostoli áldásom kísérjen minden utatokon. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 A szombathelyi csoport négy tagja a szerda délelőtti általános pápai kihallgatás után felkereste stúdiónkat. A következő hangképekben beszámolnak római zarándoklatukról, amelynek vezetője Perger Gyula atya.

Salfai Erzsébet a Szent Pál évről, illetve a most kezdődő papi évről osztja meg gondolatait.
Bakóné Rozmán Gabriella az általános pápai kihallgatás élményéről számol be.
Dr. Laki Brigitta felidézi II. János Pál pápa szombathelyi apostoli látogatását.
Dr. Szabóné Dr. Tuboly Andrea a lelki vezetéssel egybekötött zarándoklat gazdagságára mutat rá.